Félrészegen, kockás ingben gitározva könnyű nyerni – beszámoló a Queens of The Stone Age koncertjéről

…főleg, ha az embert Josh Homme-nak hívják, tehetnénk még hozzá a címhez. A Queens of The Stone Age tegnap harmadszor lépett fel Magyarországon, ám most első alkalommal állt színpadra önálló itthoni koncerten. A korábbi két fellépésen (VOLT és Sziget) is ott voltunk, így nem kérdés, hogy tegnap is a Parkban volt a helyünk.

Önmagában örömteli az esemény, hogy egy olyan zenekar, mint a QOTSA önálló koncertet ad hazánkban, ellenben nagy kár, hogy pont a Nick Cave koncerttel egy napra sikerült leszervezni a bulit. Biztos, hogy volt átfedés a két előadó rajongói között (például mi is osztódtunk, hamarosan Cave bulijáról is beszámolunk), így az egyszeri zenerajongó a melyik nagyszerű zenészt hallgassam meg ma este esetével állt szemben. Én inkább Josh Homme-ékat választottam és bár nem tudom, hogy mi történt a Sportarénában a másik koncerten, az tuti, hogy piszok jól döntöttem.

Már a koncert előtt sikerült egy elég fasza plakátot kitolnia a bandánaka Facebookra ezzel is fokozva a várakozást (és növelni a jófejség-indexet), amit legszívesebben egyből a hálószobám falára akasztanék, annyira brutál jól néz ki:

https://www.facebook.com/QOTSA/photos/a.415103857805.211241.15014862805/10156591936847806/?type=3&theater

A koncertre összeszaladt vagy’ 8 ezer ember, ami azért elég tisztességesnek mondható, bár az összes jegy nem fogyott el. A kezdést este 8-ra időzítették, ami elég korainak tűnt, de egy masszív, két órás koncertélményt jelzett előre, ez pedig így is lett: egy olyan profi produkciót sikerült felpakolni a Budapest Park színpadára, hogy azért bőven megérte a Fishing On Orfűről felutaznia az előttem álló két srácnak (nem lebecsülve persze az ottani programokat).

Azért jó végre egy önálló koncerten is látni Josh Homme-ékat, mert aki erre jegyet vett, az valóban látni akarta a zenekar, valóban értük jött ide, nem csak kóválygott a színpadok között az éppen aktuális fesztiválon (jó, ez melyik fesztivál vs. önálló koncertről nem mondható el?). Itt viszont valóban, érezhetően más volt a hangulat a korábbi fesztiválos fellépések és a Parkos este között, kiütéses győzelemmel az utóbbi javára.

De kezdjük is az elején: indításként megkaptuk a talán legjobb(?) QOTSA album ráadás-dalát, a …Like Clockwork-öt, ami alatt úgy tűnt, nem lesz gond a produkcióval: Homme kellően ittas volt (de nem túlságosan), a gitárok szépen zúgtak, a dob megfelelően adta az ütemet, a közönség tombolt, a fények csak úgy villództak, minden adva volt egy fasza koncerthez.

Aztán még a koncert első harmadában Homme egyszer csak leszólt két csávónak a színpadról, akik egy drapériát tartottak fel, hogy most azonnal fejezzék be és húzzanak a picsába. Itt azért könnyen elszállhatott volna a buli, a frontembernél nem nehéz kihúzni a gyufát, amin hajlamos is megsértődni és elcseszni ezáltal mindenkinek az estéjét. Ám most – nagy szerencsére – nem ez történt, előbb a kopaszok csak a feliratot vették el a csávóktól, majd őket is kivezették. Bye-bye assholes, bye-bye motherfuckers!, hangzott el Homme-tól. Úgy tűnt, tényleg nem akasztotta meg nagyon a bulit az incidens, legfeljebb az, hogy utána percekig találgatta mindenki, hogy mi volt a feliradt, ami kiverte a biztosítékot (a mellettem álló szerint ez volt: Kick me in the face).

Ezután talán Homme is érezhette, hogy kompenzálnia kell egy kicsit, így az egy főre jutó „You are the best crowd” „It’s a beutiful evening” és ehhez hasonló mondatok száma igen exponenciálisan emlekedett, csakúgy, mint a rajongók büszkesége is az ilyenek hallatán. Azért valljuk be, a közönségre tényleg nem lehetett panasz, állati jó hangulat kerekedett, pár számmal később már senki sem törtődött Homme kiborulásával. Előttem a Fishing karszalagos srácok, mellettem egy ősz hajú apuka (nagypapa?), aki elhozta a tizenéves kiscsaját, mögöttünk a szelfiző csajok is ugyanúgy önfeledten rázták a ráznivalót, mintha nem lenne holnap.

https://www.instagram.com/p/BkTBCcMgBxQ/?taken-by=fesztblog

Lehet finnyáskodni, hogy túl sok szám volt az „új” (2017-es) lemezről (bár én 5 új számot a 20 előadottból egy lemezbemutató turnén egyáltalán nem érzek túlzásnak), az összhatás, a dalok elosztása kifejezetten jól sikerült: a halálom, amikor egy ráadást nem sikerül ütősen lezárni, amikor az ismeretlen dalokat erre, a közönség végső kielégülésének szánt helyre pakolja egy zenekar (hello, Lenny Kravitz!): na, ennek szerencsére itt nyoma sem volt.

A hangosítást említsük még meg: ez bizony kegyetlenül jól szólt! Állhattam az első sorokban vagy kimehettem sörért, kis túlzással még a wc-n is úgy szólt a cucc, amiért a legtöbb koncerhangosító összetehetné a két kezét. Ennek köszönhetően azok a gyönyörű gitárszólók is úgy jöttek át, ahogyan kellett, teljes pompájukban élvezhettük őket.

Ha mindenképpen kötözködni akarnék, akkor az eszetlen színpadi villódzáson lovagolnék még egy sort, de inkább befogom, hiszen ez a koncert ebben a formában (a kis drapériás közjátékot leszámítva) simán ott lesz majd az év legjobbjai között.

A koncert alatt elhangzott dalok:

Az este összességében:

(fotóst sajnos nem küldtünk az eseményre – egyikünk sem merte bevállalni. bocs.)