Óramű pontossággal – Queens of the Stone Age koncertkritika

Elöljáróban engedjetek meg nekem egy kis személyeskedést, azon kívül, hogy bevallom: nagyon bírom Josh Homme-ot és az egész Queens of the Stone Age nevezetű dolgot. Arról van szó, hogy idén rám mosolygott a szerencse, annyi év szenvedés után sor kerül olyanra, amire a hozzám hasonló zenebuzi nehezen talál szavakat. Rövid 2 hónap leforgása alatt élőben láthatok 5 kedvenc zenekaromból 3-at. (Nem, nem a Kiscsillag, 30Y, Quimby, Punnany, Ganxsta Zolee és a Kartellről van szó.)

A Volton volt szerencsém a Queens of the Stone Age-hez, ezen a héten megyünk Wiesenbe egy Arctic Monkeys koncertre, a Szigetre meg érkezik ugyebár a Franz Ferdinand. Véletlenül sem szeretnék túl közel repülni a naphoz és méltatlankodni a sorsnak, de azért a jövő évi fesztiválszezonra jelezném, kedves karma: egy Vampire Weekend + Interpol kombó, és a bakancslistám ki is üresedik. Ennek a csodálatosnak ígérkező két hónapnak volt a nyitó aktusa Josh Homme-ék soproni vendégjátéka.

Ennyit a körülményekről, beszéljünk a koncertről. Milyen volt?

Rövid.

És még milyen volt?

Kurva jó.

És Josh Homme élőben is akkora király?

Nem tudom, az nem derült ki. Nem sokat beszélt. Sőt igazából csak fogta a hangszerét és zenélt.

Akkor miért volt olyan kurva jó?

Hát ezért.

 

Mi rajongók átéltük az idei Volt Fesztivál legjobb 60 percét, a közönség másik része pedig további két alcsoportra volt bontható. A rockzene kedvelői a koncert végére valószínűleg rajongóvá váltak, és elmorzsoltak egy könnycseppet, hogy egy ilyen produkció is felfért a Nagyszínpadra, a sok DJ meg magyar kedvenc közé. Az elektronikus zenén nevelkedett fiatalok pedig nagyjából a tízedik másodperc környékén futamodtak meg a Jéger bárba vigaszt keresni egy kis Skrillexre.

Akik ott maradtunk baromi jól szórakoztunk. Csúcspontokat felesleges keresni, talán egyedül ami meglepő volt, hogy a kvázi sláger My God Is The Sun nem olyan lehengerlő élőben, mint ahogy az ember gondolná a lemezt hallgatva.

Amúgy vegyes a program. Az új lemez legjobb dalai, plusz a klasszikusok. Tökéletes hangosítás,a háttérben a már ismert, agybeteg videók az új számokkal, a meglepően kerek fejű Homme, és sötétbe burkolózó brigádja, akik adják alá a dögöt. Ugyanis lássuk be: kevés dögösebb dolog van, mint jobb kezedben egy pohár whiskey-vel, jobb kezedben egy doboz sörrel, egy fesztiválon rázni a fejed egy QOTSA koncertre. Ezt valószínűleg a srácok is tudják, szóval nem tesznek semmit, csak a dolgukat végzik. De azt óramű pontossággal. És így meg is érti az ember az új lemez címválasztását.

Setlist:

Feel Good Hit of the Summer 

You Think I Ain’t Worth a Dollar, but I Feel Like a Millionaire 

No One Knows 

My God Is the Sun 

Burn the Witch 

Sick, Sick, Sick 

The Vampyre of Time and Memory 

If I Had a Tail 

Little Sister 

First It Giveth 

Make It Wit Chu 

The Lost Art of Keeping a Secret 

Go with the Flow 

A Song for the Dead

Képeink a Volt Fesztivál első napjáról errefelé bujkálnak. A többi pedig ezek mellett, szintén a Facebookon.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Több bunkó angolt a Szigetre! – pénteki beszámoló Rogyásig telt a Sziget pénteken, a Volvós gyerek bevonzott laza 90.000 embert, ami egyrészről egy iszonyú szomorú dolog a generációs közízlésre nézve, másrészről akinek nem inge, az nem veszi magára, inkább nagy ívben elkerüli arra a másfél órára a N...
Irie Maffia és Firkin egy hétvégén a Barba Negrában Két őrült buli várható február 21-én és 22-én a Barba Negra Music Clubban. Pénteken Irie Karnevál elnevezéssel egy minifesztivál gördül végig az éjszakán: előbb az Akkezdet Phiai, utánuk az Irie Maffia, majd DJ Vadim táncoltat. Másnap a Firkin mutatj...
Robotok a függöny mögött – koncertkritika: Crystal Stilts a Kuplungb... Bevallom őszintén: egészen addig nem tudtam a Crystal Stilts nevű amerikai zenekar létezéséről, amíg el nem kezdtem írni hétvégi programajánlónkat. A lázas kutatómunka során a Kuplung programjai között megláttam, hogy nevük után ott díszeleg az „(USA...