Többségében mindenki utálja a hétfőket, ez alól mi sem vagyunkk kivételek, viszont ez május 27-én tejesen megfordult a berlini Curses-nek és az A38-nak köszönhetően.
Ritkán fordul elő, hogy várnánk a hétkezdést, hiszen ki örül annak, hogy véget ért a hétvége? Hát, mi most nemhogy búskomoran vágtunk neki a hét első napjának, de egészen úgy éreztük, mintha egy nappal kibővült volna a hétvége.
A koncert előtti borús naplementét a Duna-partól csodáltuk, mielőtt felléptünk volna a fedélzetre, ahol akkor már Man + Machine zenélt másodmagával. Egészen idáig csak lineupokban találkoztunk a névvel, – és eleinte őszintén furcsáltam, hogy dj lesz a warmup – ez viszont a mostani szett után egész biztosan változni fog. A gitárral kiegészült produkció végig tempós, sötét stílusok közt bátran barangoló élvezetes szettet játszott az akkor még gyülekező közönségnek.
Kis levegőzés után, pár perccel a kiírt kezdés előtt nemhogy megtelt az Orrstúdió, de már a Curses is játszott. A fülledt termet pedig a hol romantikus, hol melankólikus zenék forrósították tovább, amire csak rátett egy lapáttal Luca Venezia, aki végig átéléssel táncolt, zenélt és énekelt.
A Curses-klasszikusok mellett, mint a Surrender, a Puttanesca vagy a Miriam felszólaltak olyan újdonságok is felszólaltak, mint az Elegant Death vagy az akkor még kiadatlan Another Heaven.
Különösen tetszett, hogy nem „csak” lejátszották a zenéket, de be- és levezetéssel, különböző hangmintákkal színesítették a dalokat.
A visszatapsra csupán a bárpulthoz visszajövő Lucaék igazából játszhatták volna a diszkrográfia bármely darabjait a közönség ugyanolyan jó szívvel fogadta volna be. Annak ellenére, hogy a fiatalabb korosztály kevésbé volt jelen, a negyvenesek (talán ötvenesek) is ugyanolyan jó hangulatot teremtettek.