2 év kihagyás után ismét megrendezésre került a hazai fesztivál szezon beindítójaként is ismert VOLT, melynek utolsó napjára mi is kilátogattunk.
Az aznapra tervezett programokat szem előtt tartva 2 óra felé érkeztünk meg Sopronba sok más fesztiválozóval együtt. Az előre kiírt mentrendek ellenére pedig pont sikerült elcsípnünk egy helyijáratos buszt, ami a bejárattól nem messze, a Lővér kempinghez vitt minket.
A passok kiváltása után 3 dolog volt szembetűnően más a korábbi évek Voltjaihoz képest: a kevés ember, a kis terület és a majálisi hangulatot idéző dodgem és rodeóbika látványa. Míg első kettőt a korai érkezés és a kiesett 2 év kontójára írtuk, addig az utolsó kettőt a mai napig nem értem. Mindenesetre, a gyors körbejárást követően már egy Sopronival a kezünkben álltunk a Telekom Kraft színpadnál, ahol Dé:Nash és Bevild ébresztgették az akkortájt éledező fesztiválozókat.
Csakúgy mint tavaly a Monyo Land-en (és talán mindig) a slágerrel, a Turul-lal nyitottak és ezt követően vitatták a magyarság, az EU és más közéleti/politikai témaköröket, hasonló sorrendben, mint tavaly. Ami viszont más volt, az Krúbi hiánya, de az viszont nagyon éreztette hatását. Ezt csupán részben sikerült feledtetnie a tilinkó-szólóknak és a Dechatlonnak szóló prómódalnak.
A nagyszínpad és a fesztivál egyik főfellépőjéig szusszantunk a borudvarban, majd belehallgattunk Beton.Hofi fellépésének első negyedórájába, majd továbbállva Passenger koncertjére álltunk be.
Az brit trubadúr fellépésevel kapcsolatban voltak félelmeim, de ahogy telt az idő, ezek mind elszálltak. A népek elkezdtek gyülekezni, az üresjáratokat egyes dalainak történeteivel töltötte meg, őszinte volt, a poénokat sem mellőzte és jópofa önkritikával nyugtázta vélt/valós egyslágerességét. A háttérben elterülő, szalmabálás, dombokkal körülölelt mezőség pedig tökéletes aláfestése volt a folkos dallamoknak.
Ezt az idillt sikerült szempillantás alatt elporlasztania a koncert végével EDM warm-upot tartó Lotfi Beginek, aki Majka és Curtis fellépésére hangolta/hívogatta a népet. SPOILER: sikeresen. Közel dugig volt a nagyszínpad a formáció fellépésénél.
Viszont ezt csak utólag láttuk/tapasztaltuk, mert addig is Beko stagenél hallgattuk meg a 30Y koncertjét, akik a 22 év ellenére is nagyon jó bulit csaptak. Bár a magyar alterben kevésbé vagyok jártas, a “harmincipszi” azon kevés zenekarok egyike, akikre még egyszer elmennék.
A korábban említett nagyszínpados act utóhatásaként rengetegen rohamozták meg az italos sátrakat, így a Cecei Sörüzem csapjainál leltünk segítő kezekre (, ami amúgy nem sokkal volt drágább, mint a mezei Soproni).
Ekkorra már az első számot játszotta a nap (és talán a fesztivál) egyik fő attrakciója a Pendulum, akiket pont a legutóbbi, 2017-es voltos ottlétünkkor hallottunk utoljára, úgyszintén élőzenekaros formációban.
Bár a setlist és a hangulat sem változott sokat az 5 év alatt, az örök klasszikusok (Propane Nightmares, Witchcraft, Tarantula és zárásként a Watercolour) mellett a tavalyi EP dalai nagyon jól szóltak élőben és láthatóan ezzel nem csak mi voltunk így. Az ausztrál zenekar azon kevés formációk egyike, akik képesek a más zenei stílusok rajongóit összehozni és a 20 éves fennállás ellenére is ugyanúgy megmozgatni mindenkit.
A koncert végével éreztük, hogy szükségünk lesz egy kis energiára, ezért az 1500 forintos hotdogok, 4000 körüli hamburgerek krumplival, 1100-as kacsazsíros kenyérszelet és a 2500-tól kezdődő gyros pitákon átverekedve magunkat az Aldi sátra nyújtott óvo és nem utolsó sorban olcsó kezeket, de nemcsak nekünk, hanem a bolt előtti kígyózó sornak is.
Ezt követően 1:30-kor volt jelenésünk a Kraft színpadnál, ahol legnagyobb meglepetésünkre már Statik hangolta az összegyűlteket. 20 perc után végül megjelent Netsky és átvette a pultot, ami bár jól indult, a szett közepe felé már inkább a lakossági dnb-be csapott át.
Ekkor már kissé fáradtan, fejben már a 3:50-es vonatra készülve belehallgattunk Borgore szettjébe, ami bár erősen maradásra bírt volna, ám ekkorra már várt minket a Volánbusz, amely levitt a vasútállomásig.
A Volt összeségében még mindig egy jó élmény és egy üde színfolt a nagyobb fesztiválok palettáján. Kiindulva ebből az egy napból viszont idén másabb érzés volt Sopronban lenni. A legszembetűnőbb változás a kis terület, ami nemcsak unalmasabbá tette a helyszínt (egyedül a borudvar jelent kivételt) és összezsúfolta a tömeget, de a színpadokat is közelebb hozta egymáshoz, aminek következtében gyakran volt áthallás a játszott zenék között.
Az elmúlt két év hatásai nemcsak a terület méretének csökkenésén voltak érezhetők, de az étel- és italárak, kisebb mértékben a lineup változatosságán, valamint magán, a nagyszínpadon. A dizájn elhagyásán kívül a kijelzők mérete és mennyisége is csökkent, ami egy teltházas koncert esetén igencsak zavaró lehetett a jóval hátrébb helyet foglalók számára.
Bár a kezdés előtt pár nappal látott napvilágot a hír, miszerint az eddigi tulajdonosi kör teljesen átadja az irányítást az amerikai tulajdonosoknak, azért reméljük, hogy lesz még lehetőségünk a Lővérekben fesztiválozni.
📸 Fotók: Csiha Dóra