Nyáron ünnepelhette fennállásának 10. évét Svájc egyik legnépszerűbb fesztiválja, a Zürich Openair. A naptári nyár egyik utolsó fesztiválja bátran merített a Sziget neveiből, a hangulatot viszont kevésbé sikerült átemelni. A jubileumi hangulatból tehát keveset, a frank erősségét viszont annál inkább érezhettük. Az amúgy 4 napos rendezvény egy nappal duzzadt, melynek négyötödét élvezhettük ki.
![](https://i.imgur.com/wyx7ZOV.jpg)
Körülbelül 7 éve szemezek a ZOA-val. Már akkor is szembetűnt, hogy fiatal kora ellenére milyen neveket tudtak elhívni az Alpok országába. Annak ellenére, hogy előszeretettel jegyeztek olyan előadókat, akik Magyarországig már nem jutnak el, jellemzően a Sziget lajstromából szedegették a fellépőket.
Ez idén sem volt másképp. A két fesztivál közti áthallásban ott volt az Arctic Monkeys, a Kings of Leon, a RÜFÜS DU SOL, Bastille, James Blake, Lewis Capaldi és Anne Marie is. A kivételt képező fő actok pedig Kygo, David Guetta, Martin Garrix, G-Eazy, a Two Door Cinema Club, Tash Sultana és az Alt-J voltak (azért utóbbi kettő a Budapest Parkban tiszteltét tette júniusban és augusztusban).
![](https://i.imgur.com/JdY49ax.jpg)
Bár a fellépők 65%-a nem különösebben mozgatott meg bennünket, nagy többségükbe azért belehallgattunk. Így csíphettük el például az Arctic Monkeys új dalát, amit a fesztiválon mutattak meg a nagyközönségnek először. Alex Turnerék koncertje viszont egy kicsit így is ingerszegény volt. David Guetta kicsit technora hajazó kezdését hallgattuk félfüllel, míg Anne Marie vagy G-Eazy végére épphogy benéztünk.
Voltak azért olyan nagyszínpados előadók, akiket becsülettel végigálltunk. Ilyen volt például az első nap a Glass Animals, akiket még a 2017-es Szigeten hallottunk először és egyben utoljára, azóta viszont az indie-pop zenekar sokkal inkább csapott át popba, ami szerintem kifejezetten jót tett a produkciónak. Az olyan korábbi zenék, mint a Gooey, The Other Side Of Paradise, Youth közé jól tudott illeszkedni többek közt a Heatwaves c. számuk, ami a pandémiás év egyik legnagyobb slágere volt.
A Kings of Leon koncertjét is az első perctől hallgattuk, viszont előzővel ellentétben már nem volt olyan jó hangulatú. Meglehet azért, mert a Use Somebody, a Pyro, a Waste A Moment és a Sex is On Fire-ön kívül nem fújom a zenakar dalait, de az is biztos, hogy ezek egysíkú prezentációja sem segítette a másfél óra elteltét.
![](https://i.imgur.com/TEs2Qzw.jpg)
Az igazi élményeket viszont a Tent Stage-ben szereztük, ahol azon kívül, hogy fasza koncerteken voltunk, még a közönség is lelkes volt. Halhattunk például korábbi indie-slágergyáros zenekarokat a Two Door Cinema Club és az Alt-J személyében. Egy jó ideje nem voltunk koncertjeiken és a zenéiket sem hallgtom már úgy, így jó volt ez a fajta nosztalgia – még úgyis, hogy utóbbiak az örökzöld Breezeblocks második nekifutására úgy hagyták félbe a számot, hogy
„Sorry guys, we’re fucked up”.
James Blake neve is itt égett bele az emékezetünkbe. Az otthoni Spotify-barangolásokkor nem volt meghatározó eleme a playlistjeinknek (leginkább azért, mert a dalai nagy részét inkább tudtuk volna elképzelni a Müpában, mintsem fesztiválszínpadon), élőben viszont annyira jó volt a srác, hogy még biztosan visszatérünk rá.
Legalább ennyire volt pozitív koncertélmény a RÜFÜS DU SOL is, náluk viszont tömve voltak a sátor utolsó sorai is, így kicsit már számoltuk vissza az időt.
Ami a tömeget illeti, az idei fesztiválon 102.000-en voltak, ami nagyon érdekes eloszlást mutatott a napszakok és a napok előrehaladtával. A fesztivál első három napjaira (kedd, szerda, csütörtök) volt beidőzítve például az Arctic Monkeys, a Kings of Leon és David Guetta is, viszont olyan kevesen voltak mindhárom nap, hogy gyakorlatilag kényelmesen lehetett előre mozogni a színpad előterében. Ezzel szemben az utolsó napokra már tele lett a kemping.
![](https://i.imgur.com/joDEQZ9.jpg)
Ez azért is érdekes, mert a fesztiválon nemcsak a fesztiválbelépőt lehetett napokra vásárolni, de a kempinget is, ami a „megvásárolt napok” mennyiségének megfelelően volt felparcellázva, így mi például hátrébb sátrazhattunk.
Területi szempontból kevés panasz eshet a ZOA-ra. Zürich külső kerületében, tömegközlekedéssel (, ami a passunk felmutatásával ingyenes volt) könnyen megközelíthető zöldes helyen terült el. Egyedül az volt zavaró, hogy a repülőtér közelsége miatt olyan alacsonyan szálltak a gépek, hogy gyakorlatilag mindent túlharsogtak.
Bár ez leginkább a kempingezőknek lehetett zavaró, akik ilyenkor éledeztek, tusoltak vagy reggeliztek. A fesztiválozók nagy része, akik késődélután érkeztek meg, ebből már szinte semmit nem érzékelhettek.
![](https://i.imgur.com/Z8n0B8d.jpg)
Nemhiába, hiszen a koncerteken kívül nem igazán lehetett mit csinálni a fesztiválon, maximum kajálgatni és iszogatni, ami viszont nem egy olcsó mulatság, főleg Svájcban egy fesztiválon. 3dl-s kiszerelésben lehetett Heinekken Silvert kérni, ami kb 2000 forintot kóstált, a kávé árak 4-5 franknál kezdődtek, míg egy gyros megközelítőleg 10 frankba, azaz 4000 forintba került. Ám mivel a kempingbe nem csak ételt, de sört is lehetett bevinni, így ez minket nem különösebben nem érintett.
A Zürich Openair tipikusan az a fesztivál,
amely azzal színesíti ezt a pár napot, hogy délután nem messze a várostól ki lehet menni és neves előadók koncertjeit lehet meghallgatni.
De legalább annyira jó baráti társaságoknak egy nyár végi közös sátrazással egybekötött bulizáshoz is.
![](https://i.imgur.com/zoV2RF7.jpg)
Igaz, az utolsó napon már nem voltunk, mindent összevetve egy jó élménnyel gazdagodtunk, amiben a vonatos utazás, a csodálatos tájak, Zürich szépsége, a kempingezés és néhány emlékezetes koncert is közrejátszottak.
Akik nem riadnak vissza a sátrazástól, azok számára már csak azért is kedvező lehet a ZOA kombinálása a svájci kiutázással, mert így a szállás költségek is jóval kedvezőbben jönnek ki. Így például ketten a 4 napos kempingjegyért 70 frankot (közel 30.000-et) fizettünk.
![](https://i.imgur.com/2mQ9kPY.jpg)
![](https://i.imgur.com/kuWqexr.jpg)
![](https://i.imgur.com/whFFmqG.jpg)