Lengyelország legfrissebb zenei fesztiválja, bár mégcsak 2 éves, rengeteg izgalommal szolgál. A FEST Festival azon kevés fesztiválok egyike, amely nem mondta le idei dátumát. A Katowice melletti Chorzów parkjában megrendezett fesztiválra idén 35.000-en voltak kiváncsiak, beleértve minket is.
![](https://i.imgur.com/rJrbfwS.jpg)
Fiatal kora ellenére látott már egyet s mást a fesztivál, ami a lineupot illeti legalábbis. A tavalyelőtti felhozatalból elég csak Roisín Murphyre, a Disclosure-re vagy a térségünket első alkalommal látogató Jaden Smithre (igen, ő Will Smith fia) gondolni. A viszontagságok ellenére a szervezők megtartották ezt a jó szokásukat, így nekünk ez épp elegendő okot szolgáltatott arra, hogy vonatra üljünk és sátrat húzzunk.
A hét és fél órás zakatolásunkat követően megérkeztünk Katowicébe, ahol csatlakozva a túrazsákos, extravagáns fiatalok tömegéhez vártuk a Sziléziai Parkba tartó villamos jöttét.
![](https://i.imgur.com/LQ1BXns.jpg)
![](https://i.imgur.com/1yHMUlc.jpg)
Ezt követően szerettük volna egy kicsit körbejárni a helyet, de átlatható térkép, táblák, kiírások hiányában és a staff nyelvi korlátai miatt, ez csak nehézkesen valósult meg.
Szerencsére így is sikerült megtalálnunk a fesztivál legizgalmasabb részét, a tó túloldalán egy erdős, betonos részen. Többek közt itt volt a Raban Stage is, ahol az időnk egy jelentős részét töltöttük, így nem volt kérdés, hogy az első napunkat is az extrémpálya ölelésében töltjük Kanine szettjén.
Második napunk délelőttjét a közeli Biedronkában és Mekiben kezdtük, ugyanis a sátrazók szabadon vihetnek be mindenféle élelmiszert a kempingbe, ami azért nem egy rossz dolog.
Amint visszaértünk, ismét a Silesia Stage felé vettük az irányt és gyakorlatilag az egész napunkat ott is töltöttük. Kezdésként Dillon koncertjét hallgattuk meg, ami két szempontból is érdekesnek bizonyult:
1. bár inkább egyslágeres előadónak mondható, mégis a Thirteen Thirtyfive-on kívüli zenéi is kifejezetten jók
2. azon kevés koncertek egyike volt ez a félhármas, amelynél azt éreztem, hogy egy közel másfél órás hangpróbának vagyunk szem- és fültanúi, annyira magában volt Dillon
![](https://i.imgur.com/Cy1F3Ap.jpg)
A kétórás átállást követően a Kerala Dust érkezett a színpadra, akiket nem ismertem korábban, de nagyon kellemes élő szettet játszottak gitárral, szintivel és jókora elektronikával, improvizációval és némi kísérletezéssel felöntve.
![](https://i.imgur.com/wHw1mjT.jpg)
Már tegnap este is kitűnt, hogy a FEST-en jóval változatosabb a gasztro kínálat, mint például az Exit-en, így jószokásunkhoz híven beálltunk egy pofás kis burgeres kocsi elé, melyet elfogyasztva a borudvar lámpásai közt az egyik legfinomabb buci formájában csúcsosodott ki.
![](https://i.imgur.com/XmZOKBt.jpg)
Kajakómásan, félfüllel hallgattuk Jan Blomqvist fákon átszűrődő élő szettjét, hogy aztán az utolsó negyedórára személyesen is tiszteletünket tegyük.
Az ezt követő kultúrsokkot inkább nem részletezném, maradjunk annyiban, hogy a kényszer szülte a helyzetet, melynek során Alan Walker műsorán találtuk magunkat.
Újabb kultúrsokk elé néztünk, immár pozitív értelmeben, amikor ismét a Silesia Stage felé vettük az irányt, ahol már Janus Rasmussen képviseletében a Kiasmos dj szettjére voltunk hivatalosak. Legutóbb, 2 éve hallottuk őt az Akváriumban és még most is tudott hidegrázós perceket okozni. A pár órával korábbi eszement Walker-baszatást egy sokkal kifinomultabb, dallamosabb és nem utolsó sorban strukturáltabb ütemek követték, amely a szett végére a közönséget is megtizedelte.
Szemben a második nappal, az utolsó előtti kevesebb (számunkra) érdekes programmal kecsegtetett, így a város felfedezésének szenteltük ezt a napot.
![](https://i.imgur.com/ybJEMgL.jpg)
Az első jelenésünk 23:30-kor a Nagyszínpadnál volt, ahol egy hónapon belül az – Exit után – másodjára hallgattuk meg Paul Kalkbrenner-t, ám ezúttal a szett felééig maradtunk csupán. Nemcsak azért, mert a rengeteg áthallás volt a két műsor közt, hanem mert kezdtünk besűrűsödni programügyileg.
Elsőnek felmentünk a Raban Stage-re, belehallgattunk Bad Company UK szettjébe, majd le a Silesia Stage-re, ahol a The Blaze dj szettje marasztalt volna bennünket, de ismét fent a Raban-on már Phace zenélt és azt kell, hogy mondjam, megérte az áldozathozatal, ugyanis olyan dinamikus szettet tolt le a német dj, amilyen pörgésben már régen volt részünk.
A fesztivál utolsó napjára már „csak” a Kensington és a fesztivál headlinere maradt, James Bay, akit nagyon ritkán látni térségünkben és bár nem vagyunk különösebb rajongói, azért kiutazásunkban az angol énekes-dalszerző is jelentős szerepet játszott. Egy kellemes élmény volt a koncert, amit a kalapos srác félig törött kézzel, de becsülettel végigtolt.
Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy nagyon jól éreztük magunkat a fesztiválon. A helyszín szépsége mellett a fellépők sokszínűsége is magával ragadó volt, arról nem is beszélve, hogy a pendémia utáni bizonytalan évben rendezték meg a fesztivált és mégis neves előadókkal tudtak előrukkolni. Ami pedig ugyancsak pluszt jelent, hogy a Katowice vonattal is könnyen és közvetlenül megközelíthető Budapestről.
![](https://www.fesztblog.hu/wp-content/uploads/2015/08/feszt_o_meter_100.gif)
További képeink:
![](https://i.imgur.com/7xu3Wn9.jpg)
![](https://i.imgur.com/o5SUGYa.jpg)
![](https://i.imgur.com/LBil91e.jpg)
![](https://i.imgur.com/9ONgeZU.jpg)
![](https://i.imgur.com/X1eqoLQ.jpg)
![](https://i.imgur.com/tQgk5GU.jpg)
![](https://i.imgur.com/EjTWM2V.jpg)
![](https://i.imgur.com/Qsasrif.jpg)
![](https://i.imgur.com/gkK589n.jpg)
Fotók/videók: Csiha Dóra (Fesztblog)