A fény, ami betöltötte az Akváriumot

Sokan megfordultak már a főváros egyik, ha nem a legnépszerűbb szórakozóhelyén, ám péntek éjszaka egy igazán különleges vendég érkezett az Akváriumba. Mi pedig mi mást tehettünk volna, mint követtük a fényt. 

Január, hóesés, vizsgaidőszak.

Ez a három tényező, illetve csoporttársam ajánlása, ami hozzásegített a Kiasmos megismeréséhez. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az első pillanattól magával ragadott az izlandi duó hangzásvilága, de mégis, a pénteki buli gondalata tiltott gyümölcsként élt bennem, ugyanis legbelül tudtam, hogy egy egész szetett nem lehet a változatos, gyönyörű dallamokra építeni, hiszen mégiscsak egy repetitív műfajról van szó. Végül a közhelyes idézeteknek fejet hajtva eldöntöttem, hogy kilépek a komfortzónából. 

Beck Zoliék BelFeszt-es jelenését elszalasztottuk, így mint minden bulira, úgy a mostanira is éjjel 1 óra után érkeztünk. A jegyek kiváltását követően a KisHall felé vettük az irányt, ahol épp iamyank zenélt.

Nem kellett sok és immáron teli pohárral a kezemben a Janus Rasmussen személyében testet öltő Kiasmos fogadott viszont. De még hogy! Egy igazi merengős, elszállós, elmélyülős kezdő löketet adott a bulinak, ami egy félóra múlva már kalandosabb vizekre evezett. Nemcsak azért, mert mögöttünk lökdösődő – szokásukhoz híven – ingben megjelenő britek elkezdték túlzottan jól érezni magukat, hanem azért is, mert a szett szépen lassan átcsúszott amolyan egyhelyben taposós, bólogatós igazi techno-buliba.

A buli felénél jártunk, amikor realizálódott bennem, hogy Janus még dupla ennyit fog játszani, aminek egyrészt örültem, másrészt viszont – kis túlzással ugyan, de – már alig kaptam levegőt, ugyanis annyian lettünk a KisHallban. A rövid levegőzést követően épphogy visszaértünk, de ismét kifelé kellett vennünk az irányt, ugyanis egy „enyhén” ittas úriember nem bírt magával és az aznapi ebédjének egy része a cipőnkön landolt.

https://www.instagram.com/p/Bx4b8e_hlHZ/

Annak ellenére, hogy az utóbbi incidens sajnos eléggé rányomta a buli hátralévő részére a bélyeget, a Looped okozta eufória mindenért kárpótolt. Az ismerős zongora harmóniák hallatán már az eddig lappangó bulizók is megélénkültek, ami méltó lezárása volt a bulinak.

Összeségében egy különleges zenei élménnyel lettünk gazdagabbak. Janus szettje érdekes utat járt be; a kellemes, lágy dallamokon át egészen a monoton, fejrázós, majd katartikus részekig. Több embertől is visszahallottam, hogy simán átrakhatták volna a bulit a NagyHallba, amivel egyet kell hogy értsek. Nagyon sokan gyűltünk össze az eseményre és sajnos csak leghátul lehetett az embernek szabad mozgástere, ami kiindulva (nemcsak) a személyes tapaszatalatomból, nem volt túlságosan ajánlatos. Ennek ellenére, őszintén remélem, hogy lesz még szerencsém viszontlátni a formációt, lehetőleg Ólafur Arnalds-dzal kiegészülve.

fotók: Koncz Márton / Akvárium FB

2 thoughts on “A fény, ami betöltötte az Akváriumot

Comments are closed.