Beszámolónk Christian Löffler élő szettjéről

Másfél éves klubmentességet törtünk meg múlt szombat éjjel, amikor az egyik szívemhez legközelebb álló német dj látogatott ismét Budapestre. Ugyanis, a Truesounds és a Cinema Hall jóvoltából 2 év után sikerült ismét a fővárosba csalogatni a szcéna egyik legismertebb képviselőjét, Christian Löfflert.

Az újranyitást követően szembetűnt, hogy Christian egyre több európai dátumot jelent be. Titkon reméltem, hogy Budapestet is útba ejti, hiszen legutóbbi toldis látogatásán sajnos nem tudtunk jelen lenni. Viszont amikor megláttam a Cinema Hall oldalán a bejelentést és vele együtt a népligeti helyszínt, a várt öröm elmaradt, lelkesedésem elillant. Majd amikor jött az értesítés, hogy átrakták a bulit a Kazincy utcai Story-ba, kicsit kétkedve bár, de elhatároztuk, hogy ott a helyünk. 

Mivel amúgysem állunk nagy éjszakai baglyok hírében, ezért az indulás előtt biztos, ami biztos alapon lefőztünk egy kávét, biciklire pattantunk és meg sem álltunk a bejáratig, ahol a lakatolást, majd védőigazolásos protokollt követően kikértünk két sört és elindultunk befelé.

Belépve az épületbe, egyet balra, majd egyet jobbra fordulva máris a tánctéren találtuk magunkat, ahol épp akkor váltotta Peter Makto-t Christian Löffler. Nem kellett nagyon lökdösődni, hogy előre jussunk, de azért szellősnek sem volt mondható a tér, így nem állt fenn a zsúfoltság érzése. 

Kezdésnek rögtön már tempósabb trackekkel kezdett, amiben azért fellelhetők voltak a tipikus Löffler-elemek, mint az orgona vagy az ütősök, de azért számomra mindenképp meglepő volt és egy nem várt ívet kezdett el felhúzni a bulira, köztük egy igazi 2012-es klasszikussal, A Forest-tel.

A szett közepe és háromnegyede közti időintervallum nagyrészt az elmélyülésé volt és fel-felszólaltak olyan melodikusabb zenék is, mint például a Versailles, ami a hozzám hasonlókhoz, akik nem feltétlen a klubzenéken edződtek és sokkal inkább a “lírikus” énjét kedvelik Christian Löfflernek, némileg felüdülést jelentett.

Mindezek ellenére, a végére nagyon is összeállt a szett. Miután libabőrös élményként szolgáltak a dallamosabb, lassabb részek, a baszatósabb, már-már tetőszaggató (értsd. szó szerint) befejező percek csak rápakoltak erre egy lapáttal és így egy igazán jó lezárást adtak a kerek két órás zenélésnek, annak ellenére, hogy a pultnál már háromkor a pultnál sündörgött a váltás. 3:15 körül pedig tömegével indultak meg kifelé, így különösen érzékelhető volt, hogy a tömeg nagy része kifejezetten a német dj miatt jött el, csakúgy mint mi is. 

Viszont, ami a helyet illeti sajnos több a negatívum, mint a pozitívum. A bulit megelőző ellenérzéseim a hellyel szemben beigazolódtak. Az első gondolatom, hogy egy Christian Löffler-féle bulit biztos itt a legjobb megrendezni? Valószínüleg kényszer szülte a helyzetet, viszont a tánctérre lelógatott diszkógömb is azt jelezte, hogy itt nagyobb népszerűségnek örvend a reggaeton vagy az aktuális popzenék remixei, mint egy élő szettes deep house előadó, aki bár elektronikus zenét játszik, de azt művészi igényeséggel teszi (lásd. legújabb lemezén található Beethoven és Bach életműből dolgozik). Ami az italokat illeti, plusz pont, hogy repohárral működnek. Viszont ami kevésbé szimpatikus, hogy az este folyamán nem láttunk italárakat feltüntetve sehol, így 750 volt egy csapolt korsó Dreher. 

Visszatérve a diszkógömbhöz, pontosabban a tánctérre, a vizuális élményt valamelyest kompenzálták a fejünk fölött cikázó vörös és fehér fények. Viszont, amikor a basszusé volt a főszerep, sokszor képtelenek voltunk bármire is figyelni vagy éppenséggel a zenét élvezni, hiszen annyira berezgett tőle az épület, hogy azzal már a zene is torzzá vált sokszor. 

Két dolog viszont biztos. Első, hogy a szervezőknek lesznek még jelentős bulijaik a nyáron, melyeknek már jóval különlegesebb helyszínek fognak otthont adni, így a Memento Parkban Andrey Pushkarev 4 órás szettjével vagy a Vasúttörténeti Parkban az Artbat-tal.
A második pedig, hogy Christian Löffler visszatér augusztusban a Daad fesztiválra és egy vonósnégyes társaságában fog felejthetetlen élményeket okozni. 

Fotók/videók: Csiha Dóra (Fesztblog)