Ilyen volt a második Kolorádónk – beszámoló képgalériával

Múlt héten ért véget a Kolorádó, melyet idén negyedik alkalommal rendeztek meg a Sztrilich Pál Cserkészpark területén. A tavalyi évhez hasonlóan idén is kilátogattunk Nagykovácsiba, hogy egy kicsit kivonuljunk a hegyekbe és nyugalomra leljünk, ami többé-kevésbé sikeresen meg is történt. 

Aki olvasta a tavalyi beszámolónkat, az teljesen jogosan teheti fel magának a kérdést, hogy idén mégis miért vágtunk neki megint a fesztiválnak. A válasz még számunkra sem volt egyértelmű, csak annyit tudtunk, hogy ott kell lennünk. Így a tavalyi év tapasztalataival felvértezve vágtunk neki idén (is) Kolorádónak. 

Az első nap történéseiről nem tudunk érdemben nyilatkozni, ugyanis csütörtökön sátraztunk le, de nem is akárhogy! A fesztivált megelőző héten ruháztunk be egy új sátorra, aminek vízállóságát már az odaérkezésünk pillanatában megtapasztalhattuk. Egy biztos, hogy ő jobban élvezte az esőt mint mi.

Sokkal nagyobb gond volt, hogy az általam egyik leginkább várt zenekar, a Fenster is ezidőben játszott, így a Gólyából átszűrődő hangfoszlányok remek aláfestést nyújtottak az esős sátorállításhoz.

forrás: Kolorádó FB

Mire elállt a zuhé, arra már a sátrunk is úgy ahogy, de biztos lábakon állt. Felkaptuk az esőkabátokat, (biztos, ami biztos) és ténylegesen is nekiindultunk a fesztiválnak. Első útunk a kajaudvarba vezetett, ahol tócsnis reményeink egyből szertefoszlottak, ugyanis a tavalyi kedvencünk, a Low Cost, idén nem települt ki. Sebaj, a jó öreg Zing kárpótolt mindenért. 

Beálltunk (volna) Yves Tumor-ra, de a Nagyszínpad előtti Absolut-körpult sokakat meggátolt ebben, ugyanis már a Kolorádót is utolérte a Festipay, ami többször is gondot okozott a lelkes és szomjas fesztiválozóknak. Így gyakorlatilag a közönség és a pult mögül (a színpadot beborító sötétség miatt csak) hallgattuk Yves koncertjének a felét. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Csűrből tisztán kivehető Mayberian Sanskülotts zenéje nem sokat javított a helyzetünkön..

forrás: Kolorádó FB

A főbb slágereket azért mi is megvártuk, így a Licking An Orchid-et és a Noid-ot dúdolva mentünk át a Csodaszarvashoz, ahol a tábortűz és a fényescsövek alkotta vizuál és a kicsit zúzosabb techno, legnagyobb meglepetésünkre, egy időre odaláncolt, majd később kellően szomjasan érkeztünk a mindig kedves Gólya udvarba, ahol éppen a Cocaine Piss-t váltotta a Küss Mich, amit a tisztes távolságból szemléltünk. 

Tavaly elmulasztottam a kolorádós napfelkeltét, ám mivel arbeit macht frei és mennem kellett melózni, így korai kelőként lesétálva a dombról megtapasztalhattuk a reggeli csodát. 

Visszaérve a fesztiválra egy érdekes performanszba ütköztem, ami a Sorry Not Sorry címet viselte. Nem maradtam sokáig, mert 19:30-kor volt jelenése a Rock Band For Old Men-nek a Gólya udvarban. Az igazat megvallva, Gézáék nem nyújtották azt a katartikus élményt, amit tavaly, ám mindenesetre jó volt őket újból hallani és tündérfröccsösen elandalogni. 


Megfigyelőként tekintettünk be a Csűrbe, ahol Baba Aziz tanítványai adtak egy jó 4 órás bulit. A műfaj és köztünk lévő fényévtávolság csupán félóra erejéig létesített közelebbi kapcsolatot, köszönhetően a 18-20 év alatti lelkes közönség önkívületi örömmámorának. 

Pár méterre tőlünk, a Székelykapu felé vettük az irányt és már ekkor érezhető volt, hogy a pénteki nap Sold Out-os, ugyanis Kurt Ville koncertjét ülve, a dombról hallgattuk.
– Sörért pedig megint csak a Gólyáig kellett menni. –
Nem voltak különösen nagy elvárásaim a koncertet megelőzően, így az a közel egy óra különösebb erőkifejtés nélkül, bólogatósan és egysíkúan telt el. 

forrás: Kolorádó FB

Első és egyben utolsó kolorádós reggelünket a tavaly is jól bevállt Lumen-kávéval kezdtük. Később, az egész napos pihenésünket a Kolo Kitchen kakóscsigája, a Spájz levendula és bodza szörpjei, ebédre pedig a Heti Betevő tócsnija és currys csirkéje bulgurral szolgáltatták, ami számunkra az idei Kolorádó egyik legkellemesebb élményét adta mind ízben mind kiszolgálásban.

Délután szétnéztünk a kézműves foglalkozások között, ám csodával határos módon az általunk kinézett japán márványfestés még az infópultos megkérdezésünk után sem volt sehol. Így az egésznapos hasznavehetetlenségünket folytatva leheveredtünk a focipályára és aludtunk egyet.

Mire felkeltünk, már mehettünk is a Csűrbe, ahol Slow VillageGege és Lusta Bítek voltak kiírva. Tink warm-up szettje töltötte be a teret 7 órától egészen 8-ig, amikor is a RebelO jelent meg. A többiek színrelépéséig a tavaly nélkülözött Hokedli-féle csirke tikka pitát majszoltuk a fán. 

Lusta Gerit hallva felpattantunk és becsúsztunk a Csűrbe, ugyanis ekkor kezdett el esni az eső, ami Gege után öltött hatalmas méreteket.
Olyannyira, hogy egy óráig nem volt hangosítás, viszont nagyon hangulatos volt, ahogy láttuk a villámokat és hallgathattuk az eső hangját. Miután megjelentek a biztonságiak, bennünk is elveszett a remény, hogy itt lesz még bármi, ezért befutottunk a sátorba és az eső hangjára aludtunk el.

forrás: Kolorádó FB

Döntésünket megerősítette a sáros utak és emberek reggeli látványa. Csupán haza érkezve szembesültünk a ténnyel, hogy Femi Kuti és Slow Village is meg lettek tartva végül, ami kicsit belerondított az összképbe.

forrás: Kolorádó FB
forrás: Kolorádó FB

Annak ellenére, hogy idén kevesebb koncerten tudtunk részt venni, összeségében jobban éreztük magunkat, ami sajnos csak kis részben dicséri a fesztivál fejlődését. Vitathatatlan, hogy a Kolorádó neve terjed a nagyvilágban (többek közt a The Guardian ajánlásainak köszönhetően) és már idén is rengeteg angol, illetve német ajkú fesztiválozóval találkoztunk. Talán ez, illetve a mennyiségben és minőségben is egyre bővülő fellépősor indokolja a lassan már Sound-i magaslatokba szökő sörárakat (4dl-ért 650ft). 

Annak ellenére, hogy az egy négyzetméterre eső kukák száma még mindig csekély, a környezettudatosságban mutatott előrelépés megkérdőjelezhetetlen, ugyanis szemben a tavalyi évvel, idén jelentősen több szemétszedő önkéntessel/dolgozóval találkoztunk nappal és éjszaka egyaránt.

forrás: Kolorádó FB

Idén is a jól bevált re:pohárokból ihattunk és a rendkívül hasznos csikkgyüjtőkbe szedhettük össze az elhasznált cigarettavégeket. 
Ami az újításokat illeti, kicserélték a Csűr a cserepeit, ami a szakadó esőben rendkívül hasznosnak bizonyult. Illetve, egy általunk eddig nem ismert helyszínnel is beújítottak, amihez vadregényes út vezetett egészen az erdő közepéig.

forrás: Kolorádó FB

A Kolorádóra is bevezették a Festipay-es fizetési rendszert, amin viszont még bőven van mit csiszolni. Egyrészt, mivel bankkártyásként olykor-olykor sehol sem lehetett fizetni. Másrészt pedig, a már korábban firtatott Absolut-helyzet miatt. Az aludni vágyók álmait továbbra is a dübörgő techno szőtte és reggeli ébresztőiket -a fülledt sátor helyett- a repetitív dallamok képezték. A táborjegy létjogosultsága számomra továbbra is kérdéses, ugyanis sehol sem ellenőrizték, hogy valóban a táborjeggyel rendelkezők sátraznak-e. 

forrás: Kolorádó FB

A festői szépségű környezet -számunkra- a Kolorádó legnagyobb ütőkártyája, ami miatt mindenképpen ajánljuk a fesztivál legalább egyszeri meglátogatását.

Néhány további képünk a fesztiválról: