Mozgalmas napokon vagyunk túl, ugyanis a múlt hétvégén három jelentős hazai fesztivált tartottak meg: a Kolorádót, a Fishing On Orfűt és a Balaton Soundot. Szerkesztőségünk előbbi kettőn részt is vett és míg a Fishingről már számot adtunk, most a Kolorádón a sor.
Már-már rutinos, visszatérő Kolósnak mondhatjuk magunkat, 3-ik alkalommal jártuk meg Nagykovácsi vonulatait. Többek közt ezért is változtattunk kicsit az eddigi “végig kint vagyunk és kempingezünk” formulán és a „hazajárós 4-ből 2 napot töltünk kint” felállásban fesztiváloztunk.
4 év telt el a legutóbbi Kolorádónk óta, ami a gyakorlatban 2 fesztivált jelent, viszont nagy meglepődésünkre a látogatók számán kívül nem sok minden változott. Ezt minden pozitív és negatív velejáróival együtt.
Kezdjük is a legnagyobb változással: a Kolorádó minden egyes nap teltházas volt. Szemmel láthatóan sokkal többen voltak a fesztiválon idén (ez különösen a sátraknál érződött), mint a korábbi években, viszont nem voltak annyira sokan, hogy az zavaró lett volna. Igazából, még így is megtudta tartani chilles jelleggét, amivel át is köthetünk a fesztivál – számomra – legnagyobb erényére.
A Sztrilich Pál Cserkészpark még mindig csodálatos helyszín és mint eddig, idén is remekül belakta a Kolorádó. Az adyligeti buszmegállótól a fesztivál bejáratáig tartó félórás sétákat idén a tanösvényen tettük meg (, amiről nem tudjuk, hogy eddig is volt-e). Ez egy kis nasi és doboz sör társaságában tényleg secperc alatt elrepül.
No, de a távolság..
Idei tervünk egyik legmerészebb pontját a napi ki- és hazautazás képezte, ami Dél-Budáról 2-2 órát jelentett a bejáratig. Bizalmunk a BKK és a szervezők összefogásában, hogy frekventáltabb járatokkal számolhatunk, teljes kudarcba fulladt. Éjszaka összesen 4 busz közlekedik Adyliget és Hűvösvölgy között, utóbbittól pedig óránként a belváros felé. Ez akárhogyis nézzük, nem túl sok. Hát még a két vonal közti átszállási idő! 2 perc.
A Kolorádó transzferbuszait idén is igénybe lehetett venni, egészen Hűvösvölgyig, onnantól viszont kizárólag a BKK segítő kerekeire bízhatták magukat a fesztiválozók. Alternatív megoldásként a taxi és a GreenGo bérelhető autói szolgáltak. Mi mindkét este úgy jutottunk fel a belváros felé tartó buszokra, hogy konkrétan futottunk a hűvösvölgyi megállóban és az amúgyis megtömött buszra kényszerültünk betuszkolni magunkat.
A hazaútakon azért már éreztük a teltházat.
Könnyen el lehetett fáradni így egy nap, erre pedig csak rátettek egy lapáttal a programok, abból ugyanis van dögivel a Kolorádón, mind nappal, mind éjszaka. Idén is rengeteg napközi “nemzene” program közül lehetett választani a röpizéstől kezdve, a workshopokon át, a jógán keresztül egészen a gomba növesztésig (ez utóbbin mi is részt vettünk). A szervezők gondoskodtak arról, hogy ne unatkozzunk kint és ne hiányozzon a telefon nyomkodása (ugyebár nincs fent térerő).
Zenei téren sem lehetett okunk a panaszra, 8 stage programjai közül választhattunk. Korábbi évek Kolorádó-beszámolóiból rendre kiemeltük a techno-uralmat, ám az eltelt időben igencsak megbarátkoztunk a repetitív műfajokkal, így a legtöbb időt ezeken a stageken töltöttük (különösen a mágikus Erdei Rave-n). Idén az érződött, hogy a külföldi actok leginkább az elektronikus zenében jelentek meg, míg az élőzenében a La Femme volt egyedüliként nemzetközi, akire amúgy rengetegen voltak kiváncsi és bár koncertjükre csak a közönség végén jutott nekünk hely, így is tisztán kivehető volt a zenekar pozitív fogadtatása.
Viszont a sok fellépővel egyes élőzenés koncertek kitolódtak. Furcsán néztük a műsortáblát, amikor pl. Beton.Hofi-t hajnal 1-es kezdéssel láttuk a Nagyszínpadnál vagy ugyanúgy késői órákban kezdeni látni folkos jegyeket felmutató Дeva-t vagy az Analóg Balaton-t. Kis túlzással, de Deva-nál például legalább annyian pokrócoztak le a kis dombra, mintha ahányan végigállták a koncertet.
Hozzá kell tenni, hogy a rengeteg program és a hosszú kiutazás mellett a fesztivál éjszakai teljes sötétsége sem segítette éberségünket. A néhány világító lámpatesten kívül a kajás standok és a színpadok fénye segített egyedül eligazodni.
És ha már jók a pogramok, akkor ejtsünk szót az evés-ivásról is. Az utazáson kívül a kajás udvarban észleltünk még nagy tömegeket. Nem volt olyan nagyon sokféle bódé, de azért volt miből választani. Mi hamburgereztünk, falafezetünk és pizzáztunk. Utóbbi külön kiemelést érdemel. Nagy pacsi a Pizza Bétének!
Szokásunkhoz híven, csak söröztünk, amiből Heineken volt csapon és 1290-ért mérték a 4dl-t. Viszont mást is kipróbáltunk: a Cseles felnőtt szörpjeit, ami 4%-nyi alkohollal és 1490 forintos korsó (értsd: 4dl) árral borított meg bennünket. Érdekes italos élmény amúgy, érdemes kipróbálni.
Összeségében a Kolorádó még mindig az egyik legkedvencebb hazai fesztiválunk. Elsősorban a helyszín miatt, de nem utolsó szempont az sem, hogy a jegyünkért cserébe rengeteg programot kapunk, melyek közül bőséggel tudunk válogatni. Ha viszont a jövőben visszatérünk, annyi biztos, hogy csak kempinggel fogjuk bevállalni, attól függetlenül, hogy hány napra megyünk ki.
További képeink a Kolorádóról:
