Lassan maguk mögött hagyjuk a telet és gondolom, egyre többen várják nyitott szórakozóhelyek nagy opening party-jait. Megpróbállak Benneteket felkészíteni a buli szezonra és megnéztem mi újság a pop szakmában. A módszer a következő lesz: minőségi sorrendben szoktam haladni lentről felfele, amire már két hónap múlva sem emlékezünktől a még ősszel is dudorászni fogjukig, illetve közben igyekszem szövegeket hasonló súlyozott átlaggal szelektálni. Emellett felkértem magát Britney Spears-t, hogy a maga módján ő is értékelje a hallottakat.
Taylor Swift legújabb Style cimű számát még csak két hete rakta csak fel a Youtube-ra, de már több mint 39 millióan nézték meg. Sőt a Brit Awards összes angol fellépőinek videóira nem voltak annyian kíváncsiak, mint az amerikai szőke popsztár produkciójára. A dal szövegét nagy valószínűséggel az egykori német europop üdvöske, C. C. Catch-ért rajongó producer írhatta, aki Backseat of your cadillac számra csajozhatott be először. Nyolcvanas évek szintifeeling, vokállal, tengerparttal, Don Henley The boys of summer gyatra déjávu-jével, félmeztelen szőrtelenített csávóval, sejtelmes tekintettel, take me home-mal. Tartalmas, na!
Scarlett Johansson a gumi centírozó és asztalos műhelyek öltöző- és szerszámos szekrényeinek plakátmodellje, nem mellesleg Hollywood ünnepelt, de még a keleti oldalon, Woody Allen által is gyakorta foglalkoztatott színésznője azt vette abba a kis okos és csinos fejébe, hogy zenekart alapít csak jó csajokból. (thx! – a szerk.) Az egyik banda tagot Calvin Harris is épp most kezdte el foglalkoztatni. Johansson korábban pár alkalommal már megcsillogtatta énektudását, ezért sincs miért panaszkodnia. Együttesének The Singles-nek első dala a Candy egy Kylie Minogue utánérzés hangyányi késői Madonnával megspékelve, dallamos elektropoppal, olyan lötyögős zene, Ooh, candy to my heart refrénnel, afajta dj-knek jó lesz átvezető zenének a dizsiben. Azért a valódi klipet és a teljes albumot nyilván szexista és hímsoviniszta indítatásból kíváncsian várjuk.
A nemrégiben szintén a Brit Awards-on legjobb férfi előadó és album kategóriában díjazott Ed Sheeran (akit baromi nehéz nem úgy fotózni, hogy ne statisztának tűnjön a Gyűrűk urából) összeállt a Rudimentallal egy szám erejéig. Gondolom azért, nem fognak rendszert csinálni belőle, mert annyira nem lett király. A fesztiválok nagyszínpados elektro headliner-jei fél percenként kábé tíz másodpercre alápakoltak egy kis drum ’n’ bass-t a Bloodstream című hajlítgatós, hümmögős, trombitás alapvetően már vagy hat hónapos pop-rock szám alá. Mr. Vörös Romantika Rudival crossover kipipálva, párszor azért hallani fogjuk a rádióban.
Bye Alex hazánk legfilozofikusabb énekes-szövegírója nemrégiben azt ígérte, hogy tartalmasabb szövegekkel fog jelentkezni a jövőben és megmutatja, hogy ő ki is valójában etc… By the way, a legtöbb menedzser ezt rágja legelőször a szájába minden kis pesztráltjának. Új száma a Fekete továbbra is főműsoridő hallgatóság számára készült. Újdonság, hogy hangját komolyabban kiengedi, zeneileg is színesebb, mint a korábbiak: hangos, vokálos és az effektekkel sem spórolt. Azt azért még Alex nem tanulta meg, vagy talán nem is vesz tudomást róla, hogy a szám címét nem feltétlen kell 222-szer elénekelni minden dalában. Bár, mondjuk drága nagyim is azokat a filmeket szerette a legjobban, amikben a főszereplő többször is kimondta a film címét.
The Prodigy is kijött egy új számmal, megérezték ők is a nyolcvanas évek szintipop hívószavát és a dalt végigkíséri egy casio hangzás. Ez utóbbi adja a főtémát és a dallamot. Ezenkívül a számban annyi újdonság van, mintha ha az Oral-B azzal hirdetné új fogselymét, hogy új receptúrával készült, de ettől az még mentolos maradt. A Wild Frontier hozza a kötelező zúzós, pörgős hatást, ami megalapozza a fesztiválirodák kötelező bookolását nyári szezonra.
Sokszor írtam már, hogy vidám – függetlenül attól, hogy bugyuta vagy nem agysejt leépítő – dalt nem könnyű papírra vagy számítógépre vetni. Lunchmoney Lewis írt egy nagyon mókásat. Hogy ki ő? Nem sokat fogtok találni a feka óriásbébiről, hiszen ez az első nemzetközi debutáló single-je. Bármi is kövesse ezt a nótát, azt tuti, hogy klasszikus született és Sziget Volt teraszán már mindenki kívülről fogja énekelni. Hogy a listák élén mennyit fog tartózkodni az tök mindegy, mert ez lesz az a szám, ami ha megszólal a csajod/pasid majd nem enged le a táncparkettről. Még az a fajta sznobicsek billentyűforgató is, mint én, két dolog jutott eszembe Bills című számról. Az a reklám, mikor a csávó vidáman szökell a következő Aral kútig üres benzinkannájával mit sem foglalkozva lerobbant autójával. Illetve hogy erre zongorás, trombitás, swinges-R’n’B-s slágerre majd férfiak ezrei táncolva vetkeznek anyaszült meztelenre és kezdenek el pizzát sütni munkából hazatérő kedvesüknek.
És mivel a mainstream-en túl is van élet, pillantsuk be, milyen újdonságok vannak a rétegzene bugyraiban. Gondolom pár napja sok Blur rajongó kurjantott fel mikor meghallotta, hogy Damon Albarn-ék 12 év után újra lemezt adnak ki, amelynek egyfajta bemutatása június 20-án lesz a Hyde Parkban. A Go out című szám nem egy kiköpött britpop sláger, de meg lehet kedvelni és még egy audiovizuális fagyi recept is jár a klip mellé. Ha nem tudnám, hogy 2015-öt írunk – de tudom -, akkor azt hinném ez egy art rock dal a ’70-es évekből és elképesztően újszerű ez a gitártorzítgatás, kísérletezgetés a falatnyi pszichedeliával, futurisztikus megoldásokkal, és mennyire előmenetele a mit tudom én minek és, hogy hú de korszakalkotó. De így nem teljesen, azonban a kísérletezés az igaz. A dal önmagában egy Albarn-i önvallomás, társadalomkritika, tükröt tartó szövegekkel és biztonsági játékra játszó laza uh-uh-uhuzással: I did it to my head, there’s nothing to be addressed now/There’s nothing to get up about, cause we do it all the time/The shepherd is undone, she done it all again. Majd április végén az album megjelenésekor kiderül, hogy az új korong merre tart úgy alles zusammen. Bár van egy tippem: nagyítóval kereshetjük majd a slágereket.
Csingász kartárssal az elmúlt hetekben tehetségkereső vállalkozásba fogtunk, kis klubokat jártuk új hangzásokat és még nem befutott előadók után vadászva. The Pills színpadi megjelenésével, felkonjaikkal volt némi-nemű kifogásunk, de zenéjükben láttuk a fantáziát. Old school garázs rockot és divatos ős Arctic hangzást képviselnek nemrégiben kiadott EP-jükön. A közszolgálati MR2 Vadonat mostanság mutatta be Super Mario című dalukat. Van benne slung, dinamika, jó kis riffek, szóló, nem mellékesen a dobos is jól kihallható szerepet kap, amitől nekem nehezen válik felejthetővé a nóta.
Az Erik Sumo zenekart nem olyan rég pont én búcsúztattam. Mostanában nálunk is nagy divat lett feloszlani, majd összeállni egy vagy két koncert erejéig (lásd: Amorf Ördögök, Kispál etc…). Nem hinném, hogy Tövisházi Ambrus életre hívná egykori együttesét, csak pusztán ezen a néven alkotott és nem hozott létre újabb projektet egy mozi kedvéért. Ugyanis Liza, a rókatündér című, a nemzetközi kritikusokat is magához édesgető filmhez csinált több mint fél tucat (értsd: hét darab és nem egy tucat) zenét. Ujj Mészáros Károly, rendező kérte fel Tövisházit, hogy alkosson olyan dalokat, amik hasonlítanak a 60-70-es évekbeli japán, thaiföldi beatzene világára. Eddig is bírtam, amit Tövisházi keze alól került ki, de most nagyot nőtt a szememben. Simán elhinném, hogy ezek a dalok egykori, jogvédett slágerek és hogy tényleg egy japán csávó énekli. A Mekk Elek bábfilm hangzású, jó ritmusú, táncolható, porcerősítő Dance dance have a good time dalt maga a szerző énekli és akár alter-rock diszkók kedvence lehet idén tavasszal, de még azután is.
fesztblog: Kedves Britney, köszönjük az értékelést!
Britney: Szívesen, jövök máskor is, ha hívtok.