…helyett naná, hogy egy sörrel álltál ki stoppolni, az nagyon friss csütörtök reggelen az 5-ösre. Alkalmi sofőröd még azt sem hagyta, hogy megidd, csak odagördült mellétek és mondta, hogy gyertek leviszlek benneteket Szegedre a SZIN-re, oda mentek, nem? Dehogynem! Így történt meg, hogy már 10-kor a városban gyönyörködtetek, délben pedig már a fesztivál területén húztad a sátrat és kicsit mérgelődtél, amiért nem a cölöpökön álló faházat választottad.
A fesztivál egyébként apróka, kedves meg bájos, amolyan kis falu jellegű, és örömmel nyugtáztad, hogy nem árulnak mindenféle limlomot, hogy le tudsz ülni nyugiba, akár a Tisza-partra is, meg mindenhova sörözni, enni, ilyenek, meg beszélgetni, nézelődni. Nyugtázni lehet, hogy van ebben a fesztiválban valami intelligens, ahogy az emberek viszonyulnak a környezetükhöz, meg egymáshoz is. Az ökotudatosságot előtérbe helyező rendezvény igenis tényleg kitett magáért a tájékoztatást illetően, mégsem érted, hogy egyáltalán miért kellett ennyi autónak bejönnie. Oké, nem annyi, hogy felmérgeljen, de azért nem egyszer álltál el liptonos, meg más reklámhordozós autók elől. Miután persze nem kevés szmogot benyeltél tüdőre. Hé, ez még itt megoldandó feladat lenne… Pedig hálás a kis alapterület, nincsenek hosszú tömegben elkövetett kerülgetések, söröd a bokádon csurog, meg embervesztés magad mellől. A délutánt megajándékoztad egy Tisza-bámulással, meg túlpartnézelődéssel, és csak lazán hagytad, hogy megérkezzen a fesztiválfeeling.
Nem bántad, hogy csak a colorStar kezdetére érkezett meg, azt annál inkább, hogy colorék még mindig csak világosban játszanak, mé nem lehet, kicsit később? Mondjuk ennek ellenére, ismét olyan koncertben volt részed, amit kár lett volna kihagyni, rendben a hangosítás, rendben a zene, rendben nagyon Kis Erzsi és nagyon a közönség. Azt figyelted meg, hogy végre olyan arcokat láttál, akik a color miatt állnak a színpad előtt és nem pedig a valamivanfennaszínpadonnézzük meg című dolog miatt. Műértők, ha szabad így fogalmazni. És kellene gratulálni Kis Erzsinek, amiért ilyen… Barabás Lőrinc kicsit kevesebb figyelmedet kötötte le, és neki végre be is esteledett, jöttek a lampionok, meg a hűvös, de nem fáztál.
És Žagar előtt meg kezdett tömegesedni a nép, de még mindig lazán kezelhetően, szinte még örültél is neki, hogy ennyi. Még így is volt lehetőséged találkozni ismerősökkel, mint Kirke, aki még délután megtalált, örültél, csak kevés volt, és K. Norbi és eléd állt párszor mosolyogva, hej, legalább 10 éve nem láttad, de jó. A koncertre nem kellett sokat várni épp egy sörért tudtál elballagni. De esetenként csalódás. Az elején még minden rendben volt, de aztán kezdtél csak nagyokat nézni. Mert nem nagyon értetted, hogy az énekes miért játszik marilinmansonos figurát, és, hogy fér bele a zenekar imidzsébe az ordító kösziköszikösziiii. A Žagarról soha nem az volt a képed, hogy egy énekescentrikus zene, még a dívák belefértek, sőt jót is tett, de ebből a srácból ennyi??? Nem érdekelt, hogy be van rúgva, tépve, bármi, de nem tegye már magát az élre, mikor csak mellékszereplő… Ez mégsenem egy Red Hot koncert. Na amikor lejött a biztonsági sávba, és mint valami nagy sztár ugrált be a közönségbe, akkor már megkérdezted a melletted álló Ront, hogy Te, ez mégis, mit csinál?!
A Morcheeba, ezek után pedig Morcheeba volt, minden a helyén van abban a zenekarban, a nőci áll az egésznek a közepébe, Manda Zamolo igazán pikáns. Csak hallgatni kellett őket és kicsit behunyni a szemet hozzá. Szereted, bár nem feltétlen tartod őket fesztiválzenekarnak.
Az hajnal hűvösen talált meg a sátorban, de nem bántad, egy ilyen nap után akár fázhat is az ember lánya egy kicsit.
Köszönet Szegednek!