Az idei SZIN eddigi legerősebb napján vagyunk túl, koszosan, izzadtan, fáradtan, de legalább még élünk. Nagy levegő a finis előtt; ezt nehéz lesz überelni.
Míg tegnap a chill jegyében lazultak a fesztiválozók, ma egyértelműen a mozgásé volt a főszerep, szem nem maradt szárazon, reggelre garantált az izomláz. Kora délután a Kispál előtt sokszor előzenekaroskodó Peet indította a bulit. Eddie Vedder szelleme végig ott lebegett az ezúttal ismét remekül hangosított Pepsi színpad felett, a srácok viccesek voltak, jól kezelték a kényelmetlen szituációt – mármint azt, hogy a korai időpont ezúttal is sokakat elriasztott a koncertlátogatástól. Aki ott volt, mindenesetre élvezte.
A Kingston Cruisers már árnyalatnyival sikeresebbnek bizonyult, bár a reggae egyébként sem tömegeknek szól, a lényeg, hogy lehessen táncolni, amit a semmiből előbukkanó, véreres szemű raszták meg is tettek. Az időközben megizmosodott szél pillanatok alatt pofás kis porfelhőt varázsolt a levegőbe, ami kifejezetten jót tett a hangulatnak, egész Ozorás fíling kerekedett.
A Brains kvalitásait felesleges méltatni, velük indult be igazán a pörgés, d’n’b, breakbeat, ragga, izzadtságszag, ikszelő kislányok. Az Asian Dub Foundation sem volt sokkal jobb a maga idejében, nálunk meg egyébként is töretlen a drum’n’bass sikertörténete, kis túlzással a kilencvenes évek közepe-vége óta. Az MTV Iconból átemelt két Tankcsapda-szám meglepő volt és mulatságos – a kettő közül a Jönnek a férgek breakbeat-átirata sikerült jobban. És persze politizálás, legalizálás, moralizálás. Bocsánatos bűnök.
Az erdélyi Tündérground nem is tudta egálra hozni a meccset, bár nekik is nagy sikerük volt, egyenesen azt állították, hogy ennyi ember előtt még sosem léptek fel. Szerintem ez nem igaz. A hullámzó hangrengetegben könnyű volt eltévedni, miközben izzadtunk, mint a ló; mi történt a légkondival? Visszataps, sztorizgatás, botladozó, de ízes magyarsággal elővezetett felkonfok. Nem vallottak szégyent.
A Russkaja sem, sőt. Az Orosz Medve, becsületes nevén Georgij Alexandrowitsch az első pillanattól kezdve azt csinált a közönséggel, amit akart, szerintem ha a Tiszába küldte volna őket, akkor is szó nélkül mennek. Az osztrák-magyar-kozmopolita Titus egyszerre kínos és halálosan vicces szövegei csak hozzáadtak a showhoz (a címbéli idézet is tőle származik, koncert végén ezzel próbált minket rávenni, hogy közvetlenül tőlük vegyük meg a „feketén másolt” lemezüket), a zenekar pedig tekert, ahogy bírt, óriási tömeg gyűlt össze a Pepsi előtt, emberek táncoltak, amerre csak a szem ellát. Zengett a”RUS-SKA-JA”, volt diszkós kitérő, intertextualitás, tornaóra, egy kis zenetörténeti kitekintés, szóval minden, ami egy jó bulihoz kell. Ha jövőre nem jut nekik nagyobb színpad, nincs igazság a földön. A SZIN eddigi legjobb hangulatú koncertje.
A PASO-nak rettenetesen hálátlan feladat elé kellett néznie: megtartani a közönséget és a hangulatot. Végül sikerült (lásd a beszámolót), bár némileg megfogyatkozott a tömeg – biztos kimozogták magukat. Most pedig mindenki menjen lefeküdni, mert holnap célegyenesbe fordulunk, azt pedig nem lehet félgőzzel csinálni. Mattafix, Kispál, 30Y, Kaukázus, Bëlga, ilyesmi… aki még nem tudja, mit csinál szombaton, annak van egy tippem…