Zánka, középső nap

A csütörtöki torzított (meg tulajdonképpen bármilyen) gitármentes nap után tegnap azzal a feltett szándékkal indultunk el, hogy ma mi headbangelő rockereket fogunk látni. A tervet inkább kevesebb, mint több sikerrel teljesítettük.

Kowalsky meg a Vega végére sikerült beérnünk, de azt hiszem, hogy nem kifejezetten mi vagyunk a zenekar célközönsége, úgyhogy ezt annyira nem sajnáltuk. A koncert közben egyszer csak megjelent egy kopasz fekete gyúrós pólós csávó és elkezdett néptáncolni.  Már vártam a biztonsági őröket, hogy mikor rángatják le, amikor Kowalsky is beállt mellé, végül összeborulva járták.

Ezután biztos, ami biztos alapon letelepedtünk a nagyszínpad mellé egy asztalhoz, amit már nem is nagyon hagytunk el. A programfüzeteket viszont igen, és mivel természetesen mindenki lusta volt 7 lépést megtenni, hogy szerezzen egyet, csak az emlékeinkre támaszkodhattunk a koncertkezdéseket illetően.

Így történt, hogy Zagar eleje helyett a végére sikerült odaérnünk. Amikor két szám után levonultak a színpadról, és csak hosszas fütyülést követően voltak hajlandóak visszajönni, meg is jegyeztem, hogy ezek mekkora pózerek.  Aztán még két szám után végleg eltűntek.

Ezután a Beatsteaks-szel próbáltam vigasztalódni, akikről ezelőtt két napig még csak nem is hallottam.  „Németország legviccesebb punkrock együttese” egy teljesen átlagos punkrock banda. A viccek meg kimerültek abban, hogy néha beraktak egy Beasty Boys, Eurythmics vagy valami nem odaillő zenerészletet és arra táncolt az énekes. Aki egyébként baromi lelkes volt, végigpörögte a koncertet. A ráadás után is visszajött valami kalappal, ekkor kérdezte azt a mellettem ülő, hogy ezt a csávót még lelőni sem lehet.

És akkor következett életem 677-ik Tankcsapda koncertje. Rögtön kínos jelenettel. Egy szám után belopta magát Lukács a közönség szívébe azzal, hogy közölte, ha még egy műanyag pohár repül a színpadra, akkor levonulnak. Mondjuk, működött a dolog, mert a megszeppent tizenévesek az atyai intő szóra hallgatva felhagytak ezzel a felháborító viselkedéssel.

A koncert első felében végig az a zindexes cikk járt a fejemben, amiben az írót a régi számok és a hozzáfűződő emlékek hatására szép lassan megveszi a Tankcsapda. Volt a személyes kedvencem, az Úgy szeress, volt Kis orosz lány, Gyűrd össze a lepedőt meg Baaaaj van!, amiket a finoman szólva is eléggé vegyes közönség nem értékelt kellőképp. Tankcsapda koncertre járni – úgy tűnik számomra – esemény lett. A 10 éves kisfiúktól kezdve, a diszkósokon át az atomfizikus professzorig mindenki megtalálható. Show elemekből nem volt hiány: füst, sok füst, tűzgömbök, 2 kivetítő.

Koncert után még szüttyögtünk fél  órát, aztán húztunk haza.

Viszont aranyos volt az a kiscsaj, akkor kétségbeesve tolta az orrom alá a telefonját, hogy olvassam fel neki az sms-t, mert ő már nem tudja. Így engem ért az a megtiszteltetés, hogy közöljem vele, hogy a négy hely közül, ahova beadta a főiskolai jelentkezését, egyik helyre sem vették fel. A négy hely közül háromra emlékezett, de abból én csak kommunikációt értettem meg.

A csütörtöki „csajozásomat” meg még sikeresen ki tudtam dumálni otthon, de azzal a négyes focilabda méretű herpesszel, ami mára nőtt a számra szerintem már nehezebb dolgom lesz.

Ma este meg azt hiszem, hogy kibérelek egy padot a Pepsi Színpad mellett, hisz Mangod/Depresszió/NeckSprain/Subscribe, én meg fáradok.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Zánka, kipipálva!  Hát, túléltük ezt is, bár néha rezgett a léc. Természetesen a szombati zárónap sikeredett a leghúzosabbra, és erről egyértelműen a fellépők tehettek. Élükön a Neck Sprain-nel.Meg a pálinka. A mézes-meggyes. Nézzük, hogy is volt... Alvin és a mókusok...
BTONE Utolsó nap, mindent bele!!! Utolsó napjához érkezett az idei BalaTONE Fesztivál, de a programoknak és a koncerteknek még korán sincs vége! Nézzünk körül, mit kínál uccsóra Zánka!!! Aki még mindig nem tudta elhatározni magát, hogy lelátogasson Zánkára, annak itt egy kis segítsé...
BalaTONE, avagy dagonyafeszt Két napja azon imádkozom, hogy csak most, csak legalább ebben a négy napban ne essen az eső...nos, azt kell feltételeznem, hogy az Égiek nem hallották meg imáimat. Most kifejezetten örülnék, ha vaddisznó lennék, akkor ez maga lenne a földre szállt P...