eme sorokban szeretném tolmácsolni szívélyes üdvözletemet a volt nagyszínpadának mélyen tisztelt hangmérnöki gárdájának – továbbá valamennyi felmenőjüknek -, akik bámulatos odafigyeléssel vágták tönkre az amúgy is felejthető cypress hill tegnapi fellépését. ha nem lennék olyan cizellált, mint amilyennek imsertek, most azt mondanám: a kurva anyátokat. de nem teszem, hisz félő, a muzikális orgazmus még pitch-perfect pöccre belőtt hangszisztéma esetében is elmaradt volna.
de legalább élveztük volna. megérkezésünk tájékán már roni size és csapata bizonygatta serényen, hogy a bristoli muzsikus legjobb szerzeményeit jó tíz évvel ezelőtt követte el – azóta néma csőd és butulás -, de még mindig képes megtáncoltatni a nagyérdeműt; mi már öregek vagyunk ehhez a szarhoz, szóval inkább együnk-igyunk. meglepő módon a soproni feszkón csak soproni sör kapható, de pálinkából gyönyörű a felhozatal.
tehát a szalonspiccestől két szinttel lejebb vártuk a cypress magyarországi debütálását, s majdnem észre se vettük, hogy már elkezdődött a show, ugyanis a rendszer olyan merészen szólt, mintha csak hangolnának a zenészek. ha lenne mit. a cypress ugyanis hozott anyagból (leginkább cd-ről) dolgozott, csak egy kongás úriember próbált némi életet verni a plébekkbe, ehhez az izéhez néha b real is betársult, hogy egy darab pergődobját verje szanaszét. ők nem érezték cikinek, mert kétszer is elsütötték ezt az összekötő poént.
amúgy a hangosítás tényleg olyan oltári fos volt, hogy az első félórában b real hangját egyáltalán nem lehetett hallani, ami különösen annak fényében büdös, hogy mellette sen dog csak „vokálozott”. fel is ötlött az a jelenet a tenacious d moziból, amikor a banda feloszlott és kyle önmagában nyomatta… a sorvégi visszhangokat. 20 méterre a színpadtól halkan odabúgtam a többieknek, hogy szerintem menjünk, mert hát ez így ittas felfokozott kedélyállapotban is értékelhetetlen.
mire kiértünk, valaki felrázhatta a hangmérnököt is, ugyanis bekapcsolta b real mikrofonját is, de a hangot azért csak félénken tekerte feljebb. szépen elvoltunk hát hátul, pipálgattuk a nagy slágereket, én meg azon töprengtem, vajh jobb lett volna, ha ez a néhány középkorú los angelesi olyan vad show-t gyárt, mint fénykorában (gitár- és dobzúzás, spangli pr, tömegszörfözés, színpadbontás, stb.). igazából nem t’om, de akkor legalább lett volna valami, s nem csak egy újabb bejegyzés az „ezt is láttuk” rovatban.
nem hazabeszéd, de az „urak” a saját gárdájukkal dolgoztak, emellett nem igazán vették a fáradságot, h normálisan beálljanak – szal leginkább ők a ludasak az igen tisztelt magyar közönség szájbaszarásában
nem hazabeszéd, de az „urak” a saját gárdájukkal dolgoztak, emellett nem igazán vették a fáradságot, h normálisan beálljanak – szal leginkább ők a ludasak az igen tisztelt magyar közönség szájbaszarásában