„Ne legyél öngyilkos …, gyönyörű a valóság…”

Az alkoholizmus, mint menedzserbetegség – tudományos alapú zenei-költészeti előadás. Ez a címe drMáriás performance előadásának, amit meg kellene néznetek, elmesélni nem tudom, mert a finomított szöveg alapján is kimoderálnak a blogról örökre. drMáriás előadását szerényen a Hair című, több nemzetet tönkretevő, amerikai giccs-operettel állította szembe. Egy levelekből és összekötő zenékből felépített, alkalmi irodalmi-dadaista operettet hallgathatott a szépszámú közönség. A minimalista zenében Tóth Gábor segítette. Az élet nagy gondjain betegeit átvezető, lelkeket mentő drMáriás az utolsó levéllel levonja a tanulságot, öngyilkosságra vonatkozó bölcs tanácsa után ő lép ki az ablakon. Záró akkordként, mint vallási guru rebegi el imáját, majd énekli, ordítja, mely esetekben vágja le a menedzser a farkát. Tanulságos fél óra volt, vigyázzatok menedzserek, lassan tiétek az egész világ, s ha ebbe belegondoltok, igyatok, vagy forduljatok drMáriáshoz!

A Krisna sátornál kellemes, laza zene mellett megebédelek, irány a Világzene színpad. Agyament ötlet volt a Vágtázó Csodaszarvast délutánra tenni, nem is értem. Talán lehetett volna egy kis magyar büszkeség bennünk, mert az egészen biztos volt, hogy a vágtázó szabadcsapatok nem fognak hatezer forintot kipréselni magukból, amikor két nappal korábban is meghallgathatták kedvenceiket. A hangosításról nem is beszélve, amit valami színtelen, elmasszásított lekváros bödönhöz tudnék hasonlítani. Kinek van kedve bödönben vágtázni? Elkeserítő koncert volt, s a talán ezer főre tehető nézősereg így is jól érezte magát. Este, a rózsaszín, amerikai-csicsás, mexikói Lila Downs igen langyos koncertjén sem voltak többen, ezért éreztem úgy, a Vágtázót szándékosan nyomta valaki felhangoló zenekarnak.

Muszáj volt átmennem Subscribe koncertre, na ezek a srácok kikalapálták belőlem lelkem minden keserűségét. A vad, állati tombolás ellenére a színpadról lejött, zenélni is tudnak. Aztán semmi. Csak megyek színpadtól – színpadig, talpamon hólyag nő. Nem találok semmit. Hát, csak elmegyek a színházi sátor felé, bár tudom kockázatos, előfordulhat, hogy a hátralévő időmet itt fogom tölteni. Két performance kezdésnek. Neoposztmodern táncfantázia Hargitay Ákostól, a srác kimondottan szellemes, és szupermenes az alsógatyája. Nekem ennyi elég, hogy befogadjam. A sátorban fiatal koreográfusok estje, négy darab mintegy másfél órában. Lélek pulóver nélkül, ez Réti Anna darabja, nekem a négy közül a legjobb. Egészen meglepő, és csak később olvasom, hogy a darabot Lackfi János verse ösztönözte. Vannak véletlenek. A mozgásvilág teljesen új, már-már lehetetlen, mégis szép. Olyan érzésem van, hogy az előadót is annyira megfogta, hogy nem szívesen hagyja abba. Az utolsó percekben többször volt olyan érzésem, hogy itt kellett volna lezárni. Mire vége a sátorban az előadásoknak, a domboldal megtelt emberekkel. Leteszem fáradt és meggyötört testem a fűbe, nem vágyok semmire. Az Eitetsu Fu-Un no Kai japán csoport Taiko dobkoncertje erre tökéletes. Nem kell tennem semmit, csak feküdni a fűben, érezni, hogyan rezonál testem a dobok ritmusára, nézni a sötét eget, számolni a csillagokat. Néhány ezerig eljutottam.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Cámpájstájt! Ha nem velem történik meg, akkor nem hiszem el, jön egy kis tündérmese cserébe, köszönetképpen, hogy ezt a részét is megkapjátok, ti csak olvasók ott a tiszta lakásban, papucsban, kényelemben, és sokszor elítélők… Történt az csodálatos első szerdai ...
terrorulez terrorulez. nem elég, hogy a coldcut és gomez már ide se ért, de a party arenában fellépő john b is beszívta a nagy mocskos bráningot. a művész úr kommentárja: so, i made it to budapest for the sziget festival. my bag didnt thanks to terrorist id...
Elpattant a húr Szombat délután a kapolcsi kocsmában hallgatunk még egy kis blues zenét, de az estét ismét a Három nővérnek szenteltem. A játék már nem is érdekel, csak a megfigyelés, hogyan kerülök előadásról előadásra közelebb Csehov szövegéhez. Újra kell olvasno...