Por, mámor, Sziget – beszámoló a fesztivál 3. napjáról

3 év után ismét Sziget! Nekünk sem kellett több, kiválasztottuk a harmadik napot és elindultunk a Hajógyárihoz, hogy megnézzük a Meute, Stromae, slowthai és Justin Bieber koncertjeit. No meg azt is, hogy mennyit változott az élet a Szabadság szigetén.

A Sziget már egyfajta hagyománnyá nőtte ki magát, így a hátráltató tényezők ellenére, hacsak egy napra is, de kilátogattunk az Óbudaira. 

Ilyenkor valamilyen formában az egész város Sziget-lázban ég és már úton a K-hídhoz éreztük, hogy nem lesz egyszerű a bejutás. Amikor 6 körül a lecsupaszított átjáróhoz érkeztünk, meglepődve tapasztaltuk, hogy a beléptetés jóval beljebb szorult, meg úgy az egész terület kisebbnek hatott. 

A fesztivál egyik rákfenéje már közvetlen a belépéskor felütötte a fejét, így gyakorlatilag az első pillanattól kezdve érezhettük a porfelhőt, amit korábban csak az utolsó nap felé tapasztalhattunk.

Ez (akkor még) nem szegte kedvünket, el is indultunk a Nagyszínpad felé, ahol éppen az utolsó számokat játszotta a Meute, éppenséggel pont a You&Me-t is. A német technofúvósok nagyon jó hangulatot teremtettek, tökéletesen melegítették be a nagyszínpad közönségét.  

Lenéztünk a Sziget legjobb szpotjára is, amely idén a Tanqueray Beach nevet viseli. A fa mólós pihenők hiánya melett leginkább a Duna alacsony állása volt lehangoló. A felállított mini színpad és az onnan áradó gitárzene viszont mindenképp egy jó újítás volt.

Kisebb pihenőt követően realizálódott bennünk, hogy a nagyszínpadon már Stromae játszik és ahogy közeledtünk, már hallottuk a Tous les Mêmes soraitOttlétünkkor még pont volt annyi hely, hogy a főút közeli fáknál kényelmesen el lehetett álldogálni, így onnan hallgathattuk a francia 9 (!!) évvel ezelőtti világslágerét, a Papaoutai-t.

Őszintén megvallva, kicsit örültünk, amikor már negyed kilenc felé jártunk. Egyrészt, mert slowthai kezdett a Freedome-ban (korábbi A38 sátor), másrészt, mert felületesen ismerve Stromae munkásságát, kicsit egysíkúnak hatott a koncertje (talán ezért sem tetszett úgy a legutóbbi albuma).

Érkezésünkkor szokatlanul szellős volt a sátor, amit ritkán tapasztalni, és hálásak is voltunk érte. Idővel aztán gyülekeztek az emberek, amit a brit rapper sajátos módon, egy színpadi csulázással köszönt meg. Nem sokkal később pedig közel ugyanezt tette csak sörrel a közönségre. Ez még nem is lett volna akkora baj, ha nem félplaybacken tolta volna végig a showt. 

Slowthai műsorát – számunkra – a beatek vitték a hátán.

Hiphop bulikon azt tapasztaltuk, hogy amikor a rapper egy olyan számot ad elő, ahol vendégelőadó is szerepel, utóbbi részeit általában lekeverik. Itt viszont azok is lementek, kissé kínosan, mivel láthatóan slowthai sem tudott mit kezdeni az ilyen helyzetekkel. 

Összességében azért elmondható, hogy jó buli volt, minket is vitt a bólogatós flow, majd később a Nagyszínpad felé a népáradat, merthát ízlés ide vagy oda, kiváncsiak voltunk, hogy mit produkál az idei Sziget húzóneve, Justin Bieber.

10 perccel a kezdés előtt teljesen tele volt a színpad előtti tér, ami a legkevésbé volt meglepő, az viszont, hogy Justin már a színpadon volt, okozott némi döbbenetet, hisz nem ez volt a jellemző a korábbi évek headlinereire.

Az óriási tömegből végül Stromae alatti helyünktől hátrébb találtunk ki, ahol amúgy úgyszintén rengetegen voltunk. A kanadai énekes ekkor már a Yummy-t, a What Do You Mean?-t és a Where Are Ü Now-t adta elő elég megúszosan. Végig félplaybacken, mellőzve a magas hangokat, olykor tánccal átfedve a részeket.

Az előbb említettek alól egyedül az akusztikus részek jelentettek kivételt. Viszont lévén, hogy az

ott lévők nagyrészével ellentétben nem mondhatom magam “belieber”-nek,

ezek közül egyet sem ismertem. Ez amúgy a Love Yourself című dala közben is kiderült, amikor a közönség egésze hangosan énekelte a dalt, még a leghátsó sorokban is. (kicsit erre emlékeztetett)

Unalmasan lötyögtünk tovább, majd amikor megszólalt a már retronak számító Boyfriend és a Baby, akkor kicsit az az érzésem volt, mintha a Sláger FM színpadánál lennénk vagy valamelyik random sátornál, ahol a 2000-2010es évek dalai szólnak még mindig. Ekkor tudtuk, hogy indulnunk kell.

Ezidőben már Woodkid játszott a Freedome-ban, akivel előzetes rákészülésünk alapján úgy voltam, hogy klubkoncerten szívesebben hallgatnám, mint a tömött sátorban. Odaértünk és tényleg tele volt, olyannyira, hogy még kint sem találtunk helyet, így inkább úgy voltunk vele, hogy elnézünk másik színpadokra, hátha Jungle-re apad a népsereg.

Az elektronikus zene felé vettük az irányt. A Ticketswap Aréna aznap a BeMassive irányítása alatt állt, míg a Colosseumban a Deadcode csapata diktálta az ütemet egész nap. Mindkettőre benéztünk, de valahogy nem adta úgy a hangulatot, amihez valószínüleg hozzájárult a tömeg és a por okozta negatív közérzetünk is.

Elnéztünk a Sziget egyik új színpada, a hip-hop témájú dropYard felé is, ahol Krúbi mulattatott, úgyszintén teljes telt ház előtt. Bár nem voltunk sokáig, így is ért egy szürreális élmény. A Szív előtt ugyanis a “Mi vagyunk a Fidesz” című mulatós refrénjét tolta el (aki esetleg nem ismerné).

A megrázkódtatásokból fel sem ocsúdva indultunk vissza az A38 sátorhoz, de semmi változás nem történt, így mérlegeltünk és bár tovább terveztünk maradni, fél kettő felé hazaindultunk. A kijárat előtt azért még egy kis időre megálltunk Mango és Cadik szettjeire.

Bár a Sziget rengeteg változáson esett át a közel 3 évtizedben, mégis az volt az érzésem, hogy a korábbi szlogen, a “Kell egy hét együttlét” tényleg érvényét vesztette.

Egyrészt, mert idén 6 napos volt a fesztivál. Másrészt pedig azért, mert a Sziget olyan szinten kinőtte magát, hogy már egy ideje Európa-, ha nem világszintű eseményként van jegyezve. Részben ennek, de idén talán leginkább a környezeti változásoknak tudható be a Sziget-betegségként aposztrofált por-helyzet. Ami idén már tényleg akkora méreteket öltött, hogy sokszor látni is alig lehetett tőle. Így azt éreztük, hogy idén elég volt ez az egy nap.

Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a Sziget, meg úgy az összes hazai fesztivál esetében: az árak.
1. Igen, a Sziget-jegyek tényleg drágábbak lettek. Viszont cserébe olyan fellépőket sikerül(t) elhívni (elég csak erre a napra gondolni), akik igenis aktuálisak és csak ritkán tévednek hazánkba. Arról nem is beszélve, hogy a nap minden percében lefoglal a Sziget programja, mindig lehet mit csinálni. 

2. Bizony, nehéz kijönni 5000 forint alatt egy nap. Idén főleg. És az is igaz, hogy nem feltétlenül a magyar pénztárcákhoz vannak igazítva az árak. Viszont a körúti kocsmák Dreher korsója “csak” 4-500 forintal olcsóbb, mint a szigetes, nem is beszélve a bulinegyedbeli árakról. 
Amit pedig mindkettő esetében mérlegelni kell: a gazdasági helyzet. 

Mindezek ellenére a Sziget tényleg egy olyan élmény, amit hacsak egy napra is, de meg kell tapasztalni és minden évben érdemes is megtapasztalni.

📸 Fotók/videók: Csiha Dóra