Oké-oké, már a címmel sikerült lelőnöm a poént: nem szórakoztam felhőtlenül jól a május 6-i Peter Gabriel koncerten. Az egész olyan volt, mintha csak egy randira hívott volna az öreg Peter, a koncert elején elmagyarázta, hogy három részből fog állni az este: az előétel/leves (kb akusztikus dalok teljes fényerőnél), a főétel (elektronikusabb dalok) és a végén, a desszert (a So album dalai). Nekem pedig rögtön megjött a kedvem a randihoz, kezdjünk neki a vacsorának és ismerjük meg egymást még jobban!
Az étkezés első szakasza valóban teljes megvilágításban történt, az összes lámpa égett a közönség felett is, igazán különleges volt. Ugyanakkor kissé kényelmetlenül is éreztem magam és ezzel úgy tűnik nem voltam egyedül: az emberek nagy része csak nézett, hogy oké, ez már a koncert, vagy mi?! Cseverészés, röhögcsélés, fészkelődés, minden volt, csupán a koncert élvezetének nem tudtuk átadni magunkat. Pedig egészen sokan voltak az Arénában, a lezárt felső karéjt leszámítva jó háromnegyedház volt (apropo, Peter, arról nem volt szó, hogy ennyi embert hívsz egyszerre randira rajtam kívül, ez nem szép dolog!).
A hangzás nem volt ezen az estén tökéletes sajnos, a színpad előtt közvetlenül veszettül csörgött az egész kóceráj, a hátsó sorok felé közeledve pedig rettenetesen visszhangzott az előadás. Nehéz lehetett tehát olyan helyet találni, ahonnan teljesen élvezhető volt a koncert, ami egy Peter Gabriel koncert esetében elég nagy baj.
Szerencsére egy pár szám után a fények egy része kialudt és indulhatott a show! Mármint, azt hittük, hogy indulni fog. Ha a színpadképre gondolok, egyszerűen nem értem, mi volt a terv: láthattunk egy hatalmas ledfalat a háttérben és oldalt két kisebb kivetítőt. Ez eddig rendben is van, néha egészen ötletes animációk futottak rajtuk. De ezen kívül a díszletet alkotta még öt darab darus lámpa, amik forogtak rendesen és néha, teljesen rendszertelenül betolták őket a színpad közepére. Lehet, hogy csak nekem nem jött át a remek koncepció (ha így van, valaki világosítson fel kommentben pls), de mögöttem mások sem értették teljesen, hogy pontosan mit akartak kifejezni ezekkel a mozgásokkal.
A dalok összeállításával nem volt gond, a műsoridő majdnem két és fél óra volt ráadással és ha csak a számokat nézzük, ahogy a lemezeken is vannak, nem lehet okunk a panaszra: egytől egyig remek szerzemények. Viszont aznap este az előadás alatt valahogy nagyon kevés működött közülük igazán. Pontosan nem lehet megfogalmazni, hogy miért, talán az Aréna hangzása miatt, talán Peternek már kicsit kopottabb a hangja, talán a színpad látvány miatt, vagy ezek összességéből kifolyólag: ez unalmasra sikeredett. Sajnos. Pedig lemezen remek dalok ezek, de a koncerten csak a Big Time és a Tower működött úgy igazán. Félreértés ne essék, annak általában örülök, ha a koncert közénél van egy nyugisabb-unalmasabb szám, ami alatt el lehet intézni a folyóügyeket, de az már baj, ha az összes szám nagy része ilyen. Illetve az sosem jó jel, ha egy koncert alatt van időm végiggondolni, hogy mit kell másnap megvennem a Tescoban a vacsorához.
Emellett voltak a koncertnek jó pillanatai (a fent említett két számon túl is), például Peter nagyon szimpatikusan az összes szervezőnek és technikusnak rendelt egy nagy tapsot, a műsor elején elhangzó magyar mondatokkal pedig nem lehet hibázni a hazai közönség előtt.
Szóval, ez egy igencsak közepes este volt, egy nem túl jól sikerült randi. Pont olyan, mint amikor valaki látatlanban (cd alapján) nagyon szimpatikus, de élőben nem stimmel valami. És lehet, hogy nem vele van a gond, hanem csak ez nem működik köztetek, mint most köztünk, sajnálom, Peter.
Alább a setlist (kövessetek minket Instán), további fotók a FB-on, erre!