Ború és mosoly a hajó gyomrából – Koncertbeszámoló, Vad Fruttik, A38

Hosszú idő után újra koncertbeszámolót olvashattok a Fesztblogon. Nem, mostanában nem járt egy világsztár sem hazánkban (vagy ha igen, nem jutottunk el a koncertjére), egyszerűen elmentünk, hogy végre meghallgassunk egy jó klubkoncertet így az ősz beköszönte alkalmából. Vad Fruttik az A38 hajón!

Az jelenthet valamit, ha egy zenekar két egymást követő este fullosra tölti a „hajót”. Erre akkor eszméltünk rá, amikor a koncert előtt már a megboldogult Zöld Pardon romjainál (R.I.P.) lerohantak minket, hogy van-e eladó jegyünk? Ezt a kérdést még legalább ötször tették fel nekünk szimpatikus és kevésbé szimpatikus stílusban a bejáróig. Szóval srácok, idén is belefért volna egy dubla-buli, nem kell ahhoz feltétlenül lemezmegjelenés apropóként.

Az előzenekar idén a Konyha volt, akikre egész sokan voltak kíváncsiak, tavaly az Esti Kornél koncertjét sokkal kevesebben hallgatták, pedig véleményem szerint ők sokkal jobb bulit csináltak. Mi is belelestünk a banda koncertjébe, de mivel jelenlétünk nem tartott három dalnál tovább, ezért nem formálnék komoly kritikát vagy véleményt, csak annyit jegyeznék meg, hogy halk, lebegős, belassult zenéjük elég idegenül hatott a fejeket leszakító Vad Fruttik előtt.

Majd újabb két sör és egy pisilés után színpadra is léptek Marciék. Tökéletesen látszott a közönségen, hogy az emberek 99%-a nem véletlenül keveredett a már elővételben teltházas bulira, mindenki igazi „rajongó” volt. Ezt a körülöttünk álló emberek két vonásából állapítottam meg. Ha az ember egy számára kedves zenekar koncertjére megy el, beleköltözik egy semmivel sem összehasonlítható csillogás a szemébe (esetleg egy kis mosollyal együtt), na, azt a csillogást mindenki a magáénak tudhatta. A másik jellemző az első dal közben vált világossá: mindenki teli torokból énekelte (hol üvöltötte) a szövegeket. Ezek után mi sem tehettünk mást: énekeltünk hát, jó hangosan.

A setlist nagyon erős volt és a nekem egyébként epilepsziás rohamot okozó Galaxis szépén kívül minden dal egyre csak fokozta a hangulatot, a ráadás alatt félő volt, hogy megfeneklik a hajó a sok ugrálástól. A hangosítással sem volt probléma, hazafele a villamoson is zúgott a fülünk, sőt a koncert végi ováció alatt többen is a fülükhöz kaptak, akkora hangzavart csapott a jelen lévő körülbelül „nemtudommegmondanimennyi” ember. Marci nagyon szimpatikusan vezette végig a műsort, látszott a zenekar tagjain, hogy még nem jutottak el arra a szintre, hogy unják egymás fejét és várják minden koncert/turné végét, hanem még megvan köztük a baráti szeretet. És hiába támadják a Fruttikat, hogy borús szövegeik nem alkalmasak arra, hogy igazi, nagybetűs SZÓRAKOZÁST nyújtsanak, ott és azokkal az emberekkel ez minden feltétel nélkül teljesült.

Apropó, mikor is jöttök legközelebb Budapestre?

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Egy ilyen diszkóban mindig ott a helyünk Úgy alakult, hogy nem is egy, hanem két estén át tartott az Arcade Fire első magyarországi bulija, amely (jelezvén, hogy nagyon erős év a 2018-as a hazai élő bulikat kedvelőknek) bőven kiérdemli a 10/10-es osztályzatot. Tökéletes két órás koncert ...
Rájátszottunk A múlt héten több fórumon, honlapon, neves és kevésbé nívós lapban felmerült a téma, mi alapján kapott Bob Dylan irodalmi Nobel-díjat? Pro és kontra, magas művészet-e a zene? Ebben én nem tudok (és nem is akarok) dönteni, de ilyen gondolatokkal is sé...
What’s up Budapest? Egy dolog lett teljesen nyilvánvaló pénteken este az Arénában: Britney nem a femme fatale. A végzet asszonya helyett egy ijedt babát láthatott a nagyérdemű a színpadon, aki nem érti mit is keres ott. What's up Budapest?  -  Semmi különös, Britney. ...