Ború és mosoly a hajó gyomrából – Koncertbeszámoló, Vad Fruttik, A38

Hosszú idő után újra koncertbeszámolót olvashattok a Fesztblogon. Nem, mostanában nem járt egy világsztár sem hazánkban (vagy ha igen, nem jutottunk el a koncertjére), egyszerűen elmentünk, hogy végre meghallgassunk egy jó klubkoncertet így az ősz beköszönte alkalmából. Vad Fruttik az A38 hajón!

Az jelenthet valamit, ha egy zenekar két egymást követő este fullosra tölti a „hajót”. Erre akkor eszméltünk rá, amikor a koncert előtt már a megboldogult Zöld Pardon romjainál (R.I.P.) lerohantak minket, hogy van-e eladó jegyünk? Ezt a kérdést még legalább ötször tették fel nekünk szimpatikus és kevésbé szimpatikus stílusban a bejáróig. Szóval srácok, idén is belefért volna egy dubla-buli, nem kell ahhoz feltétlenül lemezmegjelenés apropóként.

Az előzenekar idén a Konyha volt, akikre egész sokan voltak kíváncsiak, tavaly az Esti Kornél koncertjét sokkal kevesebben hallgatták, pedig véleményem szerint ők sokkal jobb bulit csináltak. Mi is belelestünk a banda koncertjébe, de mivel jelenlétünk nem tartott három dalnál tovább, ezért nem formálnék komoly kritikát vagy véleményt, csak annyit jegyeznék meg, hogy halk, lebegős, belassult zenéjük elég idegenül hatott a fejeket leszakító Vad Fruttik előtt.

Majd újabb két sör és egy pisilés után színpadra is léptek Marciék. Tökéletesen látszott a közönségen, hogy az emberek 99%-a nem véletlenül keveredett a már elővételben teltházas bulira, mindenki igazi „rajongó” volt. Ezt a körülöttünk álló emberek két vonásából állapítottam meg. Ha az ember egy számára kedves zenekar koncertjére megy el, beleköltözik egy semmivel sem összehasonlítható csillogás a szemébe (esetleg egy kis mosollyal együtt), na, azt a csillogást mindenki a magáénak tudhatta. A másik jellemző az első dal közben vált világossá: mindenki teli torokból énekelte (hol üvöltötte) a szövegeket. Ezek után mi sem tehettünk mást: énekeltünk hát, jó hangosan.

A setlist nagyon erős volt és a nekem egyébként epilepsziás rohamot okozó Galaxis szépén kívül minden dal egyre csak fokozta a hangulatot, a ráadás alatt félő volt, hogy megfeneklik a hajó a sok ugrálástól. A hangosítással sem volt probléma, hazafele a villamoson is zúgott a fülünk, sőt a koncert végi ováció alatt többen is a fülükhöz kaptak, akkora hangzavart csapott a jelen lévő körülbelül „nemtudommegmondanimennyi” ember. Marci nagyon szimpatikusan vezette végig a műsort, látszott a zenekar tagjain, hogy még nem jutottak el arra a szintre, hogy unják egymás fejét és várják minden koncert/turné végét, hanem még megvan köztük a baráti szeretet. És hiába támadják a Fruttikat, hogy borús szövegeik nem alkalmasak arra, hogy igazi, nagybetűs SZÓRAKOZÁST nyújtsanak, ott és azokkal az emberekkel ez minden feltétel nélkül teljesült.

Apropó, mikor is jöttök legközelebb Budapestre?

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Billy Papa soproni kalandja – Billy Talent és Papa Roach koncertkrit... A Volt Fesztivál harmadik napján a különböző „keménységű” rockzenéé volt a főszerep, mielőtt a holnapba átlépve, Martin Solveig parasztvakítós showjával eltettük magunkat az zárónapra. Az Óriás és a Supernem zenekarok koncertje nem ütötte meg az inge...
konczert telt ház az arénában, pár szék ugyan üres, viszont a lépcsőkön ülnek. nem sokkal 8 után felhangzanak az első hangok, zsuzsa arca a kivetítőn, keresem a színpadon, de helyette a küzdőtér oldalában tűnik fel, megy az emberek közé, akik felállva ünnepli...
Peter Gabriel elvitt randizni, de nem sikerült túl jól:( Oké-oké, már a címmel sikerült lelőnöm a poént: nem szórakoztam felhőtlenül jól a május 6-i Peter Gabriel koncerten. Az egész olyan volt, mintha csak egy randira hívott volna az öreg Peter, a koncert elején elmagyarázta, hogy három részből fog állni ...