Hosszú idő után újra koncertbeszámolót olvashattok a Fesztblogon. Nem, mostanában nem járt egy világsztár sem hazánkban (vagy ha igen, nem jutottunk el a koncertjére), egyszerűen elmentünk, hogy végre meghallgassunk egy jó klubkoncertet így az ősz beköszönte alkalmából. Vad Fruttik az A38 hajón!
Az jelenthet valamit, ha egy zenekar két egymást követő este fullosra tölti a „hajót”. Erre akkor eszméltünk rá, amikor a koncert előtt már a megboldogult Zöld Pardon romjainál (R.I.P.) lerohantak minket, hogy van-e eladó jegyünk? Ezt a kérdést még legalább ötször tették fel nekünk szimpatikus és kevésbé szimpatikus stílusban a bejáróig. Szóval srácok, idén is belefért volna egy dubla-buli, nem kell ahhoz feltétlenül lemezmegjelenés apropóként.
Az előzenekar idén a Konyha volt, akikre egész sokan voltak kíváncsiak, tavaly az Esti Kornél koncertjét sokkal kevesebben hallgatták, pedig véleményem szerint ők sokkal jobb bulit csináltak. Mi is belelestünk a banda koncertjébe, de mivel jelenlétünk nem tartott három dalnál tovább, ezért nem formálnék komoly kritikát vagy véleményt, csak annyit jegyeznék meg, hogy halk, lebegős, belassult zenéjük elég idegenül hatott a fejeket leszakító Vad Fruttik előtt.
Majd újabb két sör és egy pisilés után színpadra is léptek Marciék. Tökéletesen látszott a közönségen, hogy az emberek 99%-a nem véletlenül keveredett a már elővételben teltházas bulira, mindenki igazi „rajongó” volt. Ezt a körülöttünk álló emberek két vonásából állapítottam meg. Ha az ember egy számára kedves zenekar koncertjére megy el, beleköltözik egy semmivel sem összehasonlítható csillogás a szemébe (esetleg egy kis mosollyal együtt), na, azt a csillogást mindenki a magáénak tudhatta. A másik jellemző az első dal közben vált világossá: mindenki teli torokból énekelte (hol üvöltötte) a szövegeket. Ezek után mi sem tehettünk mást: énekeltünk hát, jó hangosan.
A setlist nagyon erős volt és a nekem egyébként epilepsziás rohamot okozó Galaxis szépén kívül minden dal egyre csak fokozta a hangulatot, a ráadás alatt félő volt, hogy megfeneklik a hajó a sok ugrálástól. A hangosítással sem volt probléma, hazafele a villamoson is zúgott a fülünk, sőt a koncert végi ováció alatt többen is a fülükhöz kaptak, akkora hangzavart csapott a jelen lévő körülbelül „nemtudommegmondanimennyi” ember. Marci nagyon szimpatikusan vezette végig a műsort, látszott a zenekar tagjain, hogy még nem jutottak el arra a szintre, hogy unják egymás fejét és várják minden koncert/turné végét, hanem még megvan köztük a baráti szeretet. És hiába támadják a Fruttikat, hogy borús szövegeik nem alkalmasak arra, hogy igazi, nagybetűs SZÓRAKOZÁST nyújtsanak, ott és azokkal az emberekkel ez minden feltétel nélkül teljesült.
Apropó, mikor is jöttök legközelebb Budapestre?