Fish! szülinap

Eddig minden egyes alkalommal amikor meglátogattam a Trafót, jóval

műsorkezdés előtt érkeztem, majd várakozással teli, kissé unalmas
percek következtek. Ezúttal nem bíztam a véletlenre: a tervezett késői
indulás a szokásos bourbon-fejadag elfogyasztása miatt még későbbre
tolódott.

Azonban hiába érkeztünk meg 11 körül, a 9. szülinapját ünneplő zenekar énekese még a bejárat előtt szocializálódott. A második sokk akkor ért, amikor felzúdult a nagy tömeg cigi-miegymás céljából, majd vissza le, gondoltam indul a móka, de nem, a színpadon számomra ismeretlen arcok hangoltak. Talán most esett meg először, hogy nem igazán izgatott az előzenekar, kicsit bulipunkos jellegű muzsika csendült fel. Egyébként nem volt rossz, de sajnos még a nevükre sem emlékszem. Két szám után ugyanis visszatértünk a felszínre, mert éppen beszélgetős kedvünkben voltunk. Szorri gájsz.

Ezalatt a kevés idő alatt is feltűnt, hogy szokatlanul jól szól minden, sőt, még a kevésbő műértő társaságom is megjegyezte, hogy az egy héttel azelőtti Kollektíván rosszabb volt a hangminőség, pedig ott gépzene szólt. Így nagy reményekkel lépdeltem lefelé a lépcsőn miközben felcsendült a főzenekar első pár akkordja, de ismét csalódnom kellett, mert a gitár jóval gyengébben szólt, mint egy órával azelőtt. Érthetetlen.

A késedelem oka hamar kiderült: az emeleten valami rendezvényt folyt, és zavaró lett volna a hangerő. Krisztián ezt egy egészen odaillő, őszinte, ám nem túl szalonképes frázissal kommentálta, amitől mindenkinek egyszerre derült fel az arca – kollektív véleményt fogalmazott meg. A frontember amúgy is hozta a formáját: két szám között jöttek az átvezetőszövegek, poénkodások, és az elmaradhatatlan önirónia. Nem tudom miért, de nagyon bírom.

A zenekar viszont négy tagból áll, hát mit mondjak, mindannyian hibátlan teljesítményt nyújtottak. Természetesen bestofot hallhattunk, az új kislemeztől kezdve az idáig egyetlen nagylemez pörgősebb számain keresztül a közönségtáncoltatós Positivoig és a Lady Marmelade-ig. Jó zene, normális emberek, lazulós hangulat – mint mindig, most is ez jellemezte a Fish! fellépését. Semmi egetrengető, de mégis van bennük valami, ami automatikusan kikapcsol.

Lassan készülget az új anyaguk, remélem sikerül kis áttörést elérni a srácoknak, igazán megérdemelnék. Végezetül egy kis audiovizuális dokumentum, örvendjetek!