Vasárnap délután négy óra körül gurultam be drótszamaram nyergében az Ártérre. A sound systemek napján koncertek már nem voltak, így célomat a szolid zenehallgatással egybekötött tábori elvegyülésben határoztam meg. Kitűzött céljaimat sikerült megvalósítani, bár az utolsó nap rövidebben alakult, mint ahogy számítottam.
A tábor más képpel fogadott, mint előző nap. A DJ-pult körüli zene hangjai a sátrak körüli sürgés-forgás zajaival keveredtek. Előbbit a csendes leeresztés és relaxálás, az utóbbit pedig a pakolás és a hazaút logisztikai optimalizálása határozták meg. Három napnyi buli után ez nem volt túl meglepő. Persze voltak, akik a korábbi napokhoz hasonlóan beszélgettek, iszogattak, vagy éppen csocsóztak, pingpongoztak.
Befelé menet rutinosan söröket vásároltam, aztán csatlakoztam a zenét választók köréhez. A PASOund Systemet mindig szívesen hallgatom, és most sem hagytam ki. Rutinos táborozóhoz illően nem foglalkoztam a csúszással – ha már az utolsó közös nap délutánjánál tartunk, ezt mindenki beleszámítja a programba.
Így telt-múlt az idő: ráérős zenehallgatással, cseppet sem rohanva. Mintha nem is táborzárás és egy újabb hétfő következne, hanem itt töltenénk el az egész nyarat. A kívánság fele persze valóság, hiszen nyáron az Ártér tudomásom szerint minden nap nyitva van.
Valamikor késő délután a PSS után elvileg Mr. Skunk lemezpörgető következett. Hogy ez mikor következett be, vagy végig PASO-ék lemezei forogtak, nem tudom, mert idővel és elfogyott a söröm, és utánpótlás után néztem a bejárati pultnál. Ahol sikerült beszélgetésbe ragadnom egy régi ismerőssel. Pont egy éve dumáltunk utoljára, így nem siettünk el semmit, hanem komótosan kitárgyaltunk minden közös témát.
Közben a tábor népessége egyre csak fogyott. Úgy látszik, a majd négy napos sátorozás után az emberek nagy része az EB-döntőre fente a fogát, mert a távozások üteme hét óra környékére felgyorsult. Nyolc óra magasságában már csak pár sátor lézengett a táborban és a Csónakház mellett is halkan szólt a zene. Búcsúzóul tettem egy utolsó kört a fák között, bedobtam még egy bambit a bejáratnál, aztán a spanyol-német meccsre összesereglett tömeget és az LCD-tévét magára hagyva hazakerekeztem.
Viszlát Skaland! Remélem, jövőre lesz folytatás!