Más(odik)nap

Az első naphoz hasonlóan vághatott neki a BalaTONE második napjának,

aki a helyszínen maradt. Reggel 8-tól már képtelenség megmaradni az
amúgy full árnyékban levő sátrakban is, legjobb megoldás, ha az előző
napi ereszd el a hajamat a parton piheni ki az ember lánya/fia.

Nem tudom, hogy a Kispálnak vagy az Asian Dub Foundationnek vagy egy 3. fellépőnek sikerült-e megnövelni a fesztiválozók számát, mindenesetre éjszaka komoly megpróbáltatást okozott visszatalálni a sátrunkhoz, addig ugyanis a kempingnek az a része aligha volt telítve, aztán éjszakára elérte azt a szintet, hogy jóformán ki lehetett volna tenni a megtelt táblát.

A nagyszínpadon a No Thanx kezdett, a tizen kevés éves lányok legnagyobb és a húszon túli fiúk legkisebb örömére, bár az ő véleményük akkor is egyezett az együttessel: no thanx, vagyis: nem, köszi.

Utánuk jött Jamie Winchester és Hrutka Róbert, akik annak a kevés embernek, akik tudják, mennyire jó zenét is csinálnak a srácok, nagyon jó koncertet nyomtak.

Őket követte a Kispál és a borz. Lovasi nem koncert, hanem lemezminőségre törekedvén többször is leállította a koncertet.

Az utsó fellépő az Asian Dub Foundation volt, le a kalappal az énekesek előtt, a “koszonom” nagyon ment nekik, viszont a Zánka szó már kevésbé, így Zánka átkeresztelődött Zánkóvá – bocsánatos bűn. Élmény volt látni az egyszerre ugráló embereket, nagy bulit csinált az A.D.F. .

“Kötelező házifeladatként” megkaptam, hogy a Subscribe-ról is ejtsek szót. Most hallottam őket először, a véleményem inkább pozitív, mint negatív. Nem tudtam eldönteni, hogy a színpadon zúzó-headbangelő srácok, avagy a színpad előtt felfújható gitárt nyúzó ember volt-e keményebb. Bár asszem nyert a zenekar, főleg, amiért headbangelve úgy néztek ki a rasta fiúk, mintha épp felszállni készülnének.

A mai, 21-i program sem ígérkezik rossznak, úgyhogy kedves otthon ülő, magatokkal mit kezdeni nem tudók, gyertek Zánkára, ja, bocs, Zánkóra, egy utolsót BalaTONE-olni.