Két órája ülhettem már a színházban, amikor beindultak az
események. Hamlet a monológ alatt vagy mellett megdugta Opheliat, szünet után leszúrta
a hallgatózó direktort, és kezdődhetett az öldöklés. Mire számíthat az ember,
ha péntek estére Shakespeare-t és Zagart tervez. Hát erre nem. Hogy módszeresen
és látványosan gyilkolásznak a színpadon, minden hullát szem előtt hagyva, na
persze a direktort kivéve, őt Hamlet jól elrejti, aztán bele mindenkit a közös
sírba, jöhet Fortinbras, a taps és a függöny. Vonzom a Hamlet előadásokat. (A
korral jár? Lehet.) Zagarig legalább a pólómat átveszem, ki tudja. Eszterék
hoznak vörös bort, mi mást ennyi vér után, lekabátolunk, és kezdünk. Egy sms
Amsterdamba: kezdődik, zene, Zagar, yippppiiiiii! Zságer Balázsék lassabb,
lebegősebb számokkal kezdenek, hál’ Isten, hisz behunyt szemem előtt még mindig
Laertes és Hamlet böködi egymást. Akkor inkább nyitva tartom. A vásznon a Szelíd motorosokból részlet, és végig a
buli alatt filmek, a Ragyogástól a Mechanikus narancsig. Nincsenek annyian,
mint előző este a Bikinin, de ez nem értékmérő, éppen jó arra, hogy mindenki
táncoljon, aki akar. Ahogy múlik az idő, egyre többen lesznek a teremben,
jönnek a tempósabb számok, jön a menetelés, jön az ugrálás. Éjfél után
lenyomják a Screen Cowboyst, úgy
ahogyan kell, billentyű állványt borogatva, félvadul. Aztán csend, ráadás
nincs. A Zagar mindig akkor hagyja abba, amikor érzed, most már valami
elpattan, de aztán vége, csak a kérdések maradnak, valami megfejthetetlen űr.
Bezzeg Hamlet és Claudius. Tőrrel és karddal minden cérnát elvarrtak.
Hamlet – Szegedi Nemzeti Színház, Kisszínház, 200 néző
Zagar – JATE Klub, másik 201 néző