utolsó napra már szinte csak sétálni mentünk, nézelődni és mégegyszer utoljára hömpölyögni a színes tömeggel. Az előző napból tanulva még csak meg se próbáltuk megközelíteni a nagyszínpadot, ezért egykét bátor honfitárs le is gyávanyulazott – megérdemeltem.
Helyette voltunk a Medúzában, ahol minimál elektrik bugi ment,
aztán szétnéztünk az afrikafalunál, ahol lehetett hajat fonatni,
meg rasztafonatot is csináltatni (kiváncsi vagyok mit szólnak majd otthon annak az alig16 éves lánynak, aki épp ott sodortatta a haját). De persze a vizipipás sátrakban volt ott is igazán tömeg (meg láv meg písz…) A Tálentum színpadon még az utolsó taktusok
és a civil szigeten is békés pingpongozás, mit sem törődve a vég eljövetelével.
ami viszont könyörtelenül jött, úgyhogy szevasztok!…
…de a törpök élete nem csak játék és mese, és a Közterületfelügyeletnek is kell hogy legyen karácsony, úgyhogy ki is cuccoltak így szépen elegánsan az utolsó napon, a raktáron lévő összes kerékbilincset leporolták és hadrendbeállították, és gondolom bazinagyot kaszáltak:
Nem etikus ha a genetikus csak fociról beszél.
Egy játékos lesen,hogy mit tesz a bíró én lesem.
Sípjába fújna de hol van a szája?Csak „futkos” a pályán az időt lazsája.
Magyar muzsikások,prímások:húzzátok ,hogy jók voltak a Puskások.ELNÉZÉSBŐL BOCSÁNATOS PARDON,TÁNCOLOK A PENGE ÉLES KARDON.
(FENTE LEVENTE)
Én messze voltam,messze tájon,
de ember lelke fel…leszálljon.
(FENTE LEVENTE)