Ráhangolódás a Muse budapesti koncertjére : 8 dal- 8 érv

Kereken egy hét múlva látogatását teszi nálunk az angol Muse, akik az ősszel megjelent 2nd Law című albumuk apropóján turnézzák végig a bolygót elképesztő látványcirkuszukkal. Valószínűleg senkinek sem kell már jobban beindítani a fantáziáját, a rajongók zsebében már ott lapul a jegy, a szkeptikusok továbbra is magasról tesznek az egész bohóckodásra, míg azok, akik nem bírják Bellamy vinnyogását, nagy ívben elkerülik az Aréna környékét is. De mi mégis vállalkozunk a lehetetlenre: 8 dal segítségével összefoglaljuk, miért éri meg november 20-án felvételre állítani a videót és a Barátok közt helyett inkább a Muse társaságában tölteni az estét!

8 dal, melyekben egy közös: (majdnem) biztos, hogy elhangoznak majd a budapesti koncerten.

8 dal, mely a Muse különböző korszakaiban született, mert bizony ők tipikusan az a banda, akiknek minden lemeze egy külön világ, mégis 10 másodperc után fel lehet ismerni, hogy itt bizony egy Bellamy agyszüleményről van szó.

8 dal, amely hallgatása közben tökéletesen kiválaszthatjuk, melyik bugyinkat hajítjuk a színpadra a november 20-i előadáson. Mert ez több lesz mint koncert. Show, szeánsz vagy parasztvakítás? Jövő hét kedden kiderül, addig is nézzük azt a bizonyos tíz számot!

The 2nd Law – Unsustainable

A dal, amellyel be lett etetve a nép a lemez promózásakor. Bizony, a Muse-t is elérte a dubstep mánia, de szerencsére ez nem az egész albumot jellemző motívum, csupán egy kis zenei kalandozás, kitérő. Abban amúgy is világbajnok a trió. Így az új kor gyermekei is felkaphatták a fejüket a Muse neve hallatán, a keményebb vonal híveinek mégsem kellett elfordulniuk a zenekartól: nincs közös dal Skrillex-szel, a megszokott stadion-rock továbbra is elsődleges ösvény az angolok számára.

Sunburn

Egy dal, melyet valószínűleg csak a legortodoxabb rajongók ismernek. A zenekar első lemezéről, melyet annak idején nagyon nem csíptek a kritikusok. Kiemelték Matt szenvelgős, nyekergős énekstílusát, amelyet mostanra kellőképp egyensúlyoz, de anno tényleg zavaró volt. Anno még a WAN2 magazin is beletette „A legrosszabb első lemezek” összeállításába, és valóban tény: azóta csak jobbat hoztak össze a srácok.

Knights of Cydonia

Igazi sci-fi western himnusz. Van ilyen kategória? Ezek szerint. Az biztos, ezt a riffet minden guitar hero eljátszotta már jó párszor, akár konzolon, akár felmosó-nyélen.

Liquid State

Az új albumon bemutatkozott Chris Wolstenholme basszusgitáros is, mint énekes és dalszerző. A srác alkoholizmusáról vall őszintén két dalban is. Az biztos, nagyon fura volt Bellamy hangja után az ő mélabús dörmögésébe botlani zenehallgatás közben, és a fórumokat olvasva a rajongókat is megosztotta előrelépése. Van, aki szólólemez után kiállt, más arra kéri meg udvariasan Christ, maradjon csak a 4-húrosnál. Élőben ismét lehetősége lesz meggyőzni minket.

Uprising

Az előző Muse albumot, a The Ressistance-ot elég vegyes fogadta mind a szakma, mind a rajongók. A néha túlnyújtott, összetett dalstruktúrák tényleg nem vitték hallgatóbarát irányba a lemezt, nem is véletlen, hogy nem játszották rongyosra a rádiók például az Exogenesis: Symphony Part III (Redemption) című számot. Ez a tétel viszont a lemez legjobbja, igazi instant sláger.

Survival

A 2012-es londoni Olimpia hivatalos dala. Ahhoz képest, hogy mennyire be volt harangozva, én személy szerint alig hallottam a közvetítések alatt. Pedig Matt nagyon jól eltalálta a versenyre való készülődés, a verseny közbeni feszültség és andrenalin-mámor érzését ezzel a számmal. Más kérdés, hogy az albumon már kevésbé működik a dolog, folyamatosan várjuk a kirobbanást, ami zenehallgatás közben jogos elvárás, egy maratoni futó viszont semmiféle kitörésre nem vár, csak a cél megváltására.  Éppen ezért tökéletes aláfestő sportoláshoz. Az, hogy élőben hogyan működik, jövő kedden kiderül.

Starlight

A Muse talán legnagyobb slágere, valószínűleg az instant rajongók nyilvános lemez- és merch-póló égetést tartanának a stadion előtt, ha ez a szám kimaradna. Mindenki nyugodt lehet, nem fog.

Supremacy

Fejezzük be az elejével! A 2nd Law nyitó dala tökéletesen beszippantja a hallgatót és talán nem árulunk el nagy titkot azzal, ha megjegyezzük: a koncerten is viszonylag hamar „összefuthatunk” az egyes trackkel. Zúzós, tökös szám, erre valóban meg lehet őrülni. Jajj, csak legyen már jövő kedd!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ember a gépben – beszámoló a Muse budapesti koncertjéről Talán van egy határ, amely után egy koncert már nem egyszerű koncert, nem látványos show, nem effekt-orgia és nem is zenei megdicsőülés. Talán létezik olyan zenekar, amely produkciójával képes átlépni ezt a határt. Talán ez a zenekar kedd este éppen ...
Sziget ajánló – második nap Már négy napja toljátok és még csak most jöttök bele igazán a bulizásba? De még nem táncoltatok egy igazán jót? Ha nem voltál a Világzenei Nagyszínpadnál és Rihanna-ra meg a Guetta-ra jöttél ki, akkor Te csak Sound-on voltál, nem a Szigeten. S...
Nyílt levél Matt Bellamy-nak Régebben sok Muse-t hallgattam, csináltam egy válogatás-playlistet, és azóta azt hallgatom, hogy ne kelljen végig a lemezeket; ezzel együtt igazából szeretem a Muse-t, bár a 'New Born'-on tételesen meg tudom mutatni, mi nagyon jó és mi nagyon rossz e...