Pisztolyhősök

Sosem voltam egy igazi Sex Pistols rajongó, de mondhatni kötelező érvénnyel meg kellett, hogy nézem, mit produkálnak a vén majmok több mint harminc évvel az után, hogy leraktak egy igen jelentős mérföldkövet a saját stílusukon belül.

Nem voltak túlzott elvárásaim, sőt inkább félelmeim voltak, mert lehetett volna a buli egy hakniba átcsapó  bohóckodás, amúgy Rotten módra. De nem így lett. Teljesen korrekt volt a buli, amúgy öregurasan, mert hát túlzott elvárás lenne öregemberektől elvárni, hogy a színpadi mozgásuk túllépje az ötméteres kört, amit másfél óráig változó intenzitással tudnak bemozogni az infarktus veszélye nélkül.

A szép számú közönség soraiból nézve egyébiránt az a benyomásom támadt, hogy a színpadon lévők élvezik a saját műsorukat, bár sokszor több volt a patetikus koncert-klisé, amit egy punk zenekartól az ember elvárna. De valószínűleg a szűk repertoár és a fáradékonyság számlájára írható, hogy a közönség énekeltetése, tapsoltatása az elviselhető szint alsó határát súrolta.

Az egyéb színpadias megmozdulások, mint a fotósok és operatőrök froclizása, és a szinte kötelező Bush gyalázás mellett egyébként egy hihetetlenül lendületes koncertben volt részem. És ragadós volt a hangulat. A porral súlyosan telített Nagyszínpad előtti területen, már a koncert közepén kitapinthatóan éreztem az összes koszorú-eremet, és nem győztem köpködni.

Megvolt az összes nóta, ami egy egylemezes társaságtól a kötelezően teljesítendő szint. Mindegyik szám tökéletesen szólt, talán túl sterilen, és talán túl is játszották. De ez van, ezt kell szeretni, az igazi rock and rollt húszévesek játsszák, az öregeknek már csak így megy, és az öreg rajongóiknak meg ez jut.
Kihagyhatatlan koncert volt, még akkor is, ha elégé elítélhető módon a nosztalgia ingoványában dagonyáztam újfent. Kihagyhatatlan volt, mert ezt az élményt muszáj volt kipipálni egy magamfajta vasárnapi punknak, főleg hogy az igazi nagy kedvencem a Clah már sohasem fog összeállni.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

szigetmérleg itt a vége, vonjunk mérleget. rajzoljuk meg a sziget ívét. szubjektívét. társaság: ki gondolná, hogy a legnagyobb buli az, amikor az ember a fiával nyomja végig a hetet? persze nem egy 7 évessel, hanem egy 17 évessel. mert vele már buli az egész. ...
Sziget második-harmadik A Kispál hozza a szokásos formáját, kellemes, szerethető, bár csak egy kis részét látom. A Kaiser felülmúlja a vártakat, ugyanis nagyon jól nyomják, főleg a koncert második felétől indul be a dolog és az Oh my Goddal tetőzik, amikor már kiabál a nép...
Sziget 1-2. Amikor már koradélutántól nem bírok melózni az öt percenkénti, folyamatos telefoncsörgéstől és sms-dömpingtől, hogy ti. a "mikor jössz ki, hol leszel?" típusú tartalmas kérdésekkel bombáznak atomszőnyeggé, na, akkor már sejtem, hogy nehéz éjszakám l...