Földalatti térképpel és évfordulós repeta

A fesztivál harmadik napján két olyan társulat ad majd koncertet az iWiW Világzenei Nagyszínpadon,
akiket bár a korábbi években nem is egy alkalommal láthattunk a Szigeten fellépni, idei műsoruknak konkrét aktualitása van. Kicsit talán összegzés, kicsit talán a zenével töltött évek önreflexiója is lesz a péntek este mindkettejük esetében.

Este 19.45-kor több év külön zenei útjai után a Trans-Global Underground ismét Natacha Atlasszal lesz látható. A TGU a kilencvenes évek elejétől kezdve úttörője volt az ázsiai származású brit bevándorlók etno és a nyugati elektronikus zene fúziójának. Lemezeik és munkásságuk kisebb zenei mozgalomnak volt elindítója Nagy-Britanniában, mely az újságírói keresztségben a hangzatos Brit-Ázsiai Underground nevet kapta az évtized második felében. Mivel minden összeér mindennel, nem tudom nem megemlíteni, hogy az 1998-as Rejoice Rejoice lemezen a korábban már ajánlott Balogh Kálmán is szerepel cimbalomjátékával.

Natacha Atlas és a TGU útjai eltérő elképzeléseik miatt az előző évtized közepén váltak el. 1995-től kiadott szólólemezei – a TGU száz nemzet zenéjéből táplálkozó ezernyi árnyalatot megjelenítő muzsikájával szemben – kezdetben inkább az arab zenei hagyományokhoz álltak közelebb (Diasapora, 1995; Halim, 1997; Gedida, 1997). A kétezres évek elején kiadott Ayeshtenitől (2001) kezdődően zenéje azonban közelített a szokványosabb, európai könnyű(zenei) szerkezetek és megoldások felé. Csodás hangján hallottunk már tőle Screamin’ Jaw Hawkins-feldolgozást, francia sanzonokat és marokkói nomád dalt is.

Ha a közös fellépésnek nem is lesz közös munka a folytatása, ezt a koncertet mindenképpen látni kell. Talán bizakodásra adhat okot az a tény, hogy a TGU 2007-ben kiadott Moonshout című lemezén egy szám erejéig vendégénekesként visszatért a bülbülhangú Natacha. A közeljövő tehát bőven tartogathat még meglepetéseket.

Ha bárkit megkérdezve egy zenész nevéről mindenkinek ugyanaz a számcím ugrik csak be, az jelenthet jót is, és rosszat is. A 21.30-kor színpadra lépő Mory Kante nevéhez 1987-es, hosszú ideig a slágerlisták élén tanyázó Yeke Yeke című slágere kapcsolható ily módon. Pedig Mory lassan négy évtizednyi terjedelmű, a nyugati pop világától távol álló finom, akusztikus dalokból felépülő saját univerzummal rendelkezik. A világhírt és elismertséget hozó, illetve a korábban nem létező afrodiszkó kategóriáját megteremtő Yeke Yeke egyébként egy tradícionális nyugat-afrikai népdalon alapul, amit a giuneai születésű, Párizsban élő korajátékos alakított sodró lendületű, rafinált táncdallá. Mory ennek a kislemezsikernek a huszadik évfordulóját megünneplendő szervezte meg “Yeke Yeke” Anniversary Tour nevű koncertkörútját, melyben a Sziget közönségének táncos lábbal megáldott része biztosan nem fog csalódni.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Van ami rock ‘n’ roll… Nagyon szerettem volna őket élőben látni már régóta, mert hogy koromnál fogva erről eddig lemaradtam. Pedig egyébként mind a zenei ízlésemet, mind a világlátásomat meghatározta, és a kamaszkoromat át meg átszőtte az URH. És idén teljesül a kívánságo...
Nem lehet megunni A fesztivál utolsó estéjén az iWiW fellépői közül két (és fél) olyat emelnénk ki, akik bár földrajzilag távol esnek egymástól, az mégis közös bennük, hogy választott műfajukban mindig újat és újat próbálnak az asztalra letenni, megunhatatlan kedvence...
Sziget -1 Magyar Dal Napja. Már az elnevezés is furcsa volt nekem, amikor először olvastam róla. De hát ottalvós a jegyem, nézzük meg. Aztán ahogy közeledett az időpont és egyre többet hallottam róla, egyre inkább kíváncsi lettem a Sziget -1. napjára. Érke...