Földalatti térképpel és évfordulós repeta

A fesztivál harmadik napján két olyan társulat ad majd koncertet az iWiW Világzenei Nagyszínpadon,
akiket bár a korábbi években nem is egy alkalommal láthattunk a Szigeten fellépni, idei műsoruknak konkrét aktualitása van. Kicsit talán összegzés, kicsit talán a zenével töltött évek önreflexiója is lesz a péntek este mindkettejük esetében.

Este 19.45-kor több év külön zenei útjai után a Trans-Global Underground ismét Natacha Atlasszal lesz látható. A TGU a kilencvenes évek elejétől kezdve úttörője volt az ázsiai származású brit bevándorlók etno és a nyugati elektronikus zene fúziójának. Lemezeik és munkásságuk kisebb zenei mozgalomnak volt elindítója Nagy-Britanniában, mely az újságírói keresztségben a hangzatos Brit-Ázsiai Underground nevet kapta az évtized második felében. Mivel minden összeér mindennel, nem tudom nem megemlíteni, hogy az 1998-as Rejoice Rejoice lemezen a korábban már ajánlott Balogh Kálmán is szerepel cimbalomjátékával.

Natacha Atlas és a TGU útjai eltérő elképzeléseik miatt az előző évtized közepén váltak el. 1995-től kiadott szólólemezei – a TGU száz nemzet zenéjéből táplálkozó ezernyi árnyalatot megjelenítő muzsikájával szemben – kezdetben inkább az arab zenei hagyományokhoz álltak közelebb (Diasapora, 1995; Halim, 1997; Gedida, 1997). A kétezres évek elején kiadott Ayeshtenitől (2001) kezdődően zenéje azonban közelített a szokványosabb, európai könnyű(zenei) szerkezetek és megoldások felé. Csodás hangján hallottunk már tőle Screamin’ Jaw Hawkins-feldolgozást, francia sanzonokat és marokkói nomád dalt is.

Ha a közös fellépésnek nem is lesz közös munka a folytatása, ezt a koncertet mindenképpen látni kell. Talán bizakodásra adhat okot az a tény, hogy a TGU 2007-ben kiadott Moonshout című lemezén egy szám erejéig vendégénekesként visszatért a bülbülhangú Natacha. A közeljövő tehát bőven tartogathat még meglepetéseket.

Ha bárkit megkérdezve egy zenész nevéről mindenkinek ugyanaz a számcím ugrik csak be, az jelenthet jót is, és rosszat is. A 21.30-kor színpadra lépő Mory Kante nevéhez 1987-es, hosszú ideig a slágerlisták élén tanyázó Yeke Yeke című slágere kapcsolható ily módon. Pedig Mory lassan négy évtizednyi terjedelmű, a nyugati pop világától távol álló finom, akusztikus dalokból felépülő saját univerzummal rendelkezik. A világhírt és elismertséget hozó, illetve a korábban nem létező afrodiszkó kategóriáját megteremtő Yeke Yeke egyébként egy tradícionális nyugat-afrikai népdalon alapul, amit a giuneai születésű, Párizsban élő korajátékos alakított sodró lendületű, rafinált táncdallá. Mory ennek a kislemezsikernek a huszadik évfordulóját megünneplendő szervezte meg “Yeke Yeke” Anniversary Tour nevű koncertkörútját, melyben a Sziget közönségének táncos lábbal megáldott része biztosan nem fog csalódni.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Hajóval a Szigetre Bár mostanra már éppen normálisan járható a K-híd, felhívjuk minden kedves fesztivállátogató figyelmét, hogy a tömegesen kivándorló, sátorverő ottalvósok torlódása miatt korábban dugulások fordultak elő és szerintünk még fognak is a nap folyamán. Jav...
Metál, korhatár nélkül "Amíg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek", szól a nóta. Hát, lesznek. Vannak. Sokan. És ha valaki azt gondolta, hogy egy nulladik napon Iron Maidenen nem lesz más, csak a 20 éves bőrnadrágot szekrény mélyéről előtúró, abba kisebb pocakot beleszu...
kincs, ami nincs? Csóró kis blogger vagyok, aki ott fogja meg a pénzt, ahol lehet. Közben meg imádok félrészegen bulizni. Nehéz kombó, az ilyen életvitelhez trükkös megoldások kellenek, de némi leleményességgel és egy a bejáratnál is átférő gyermek homokozó lapáttal, ...