fesztivál takarék

…avagy ötletek, hogyan ússzuk meg a legkevesebb költőpénzből a Sziget fesztivált?

„Álnok hang csalogat sokszor. Ezért szavára soha ne mozdulj szaporán, nem, nem, higgyétek el, nem volt ostoba ám…”a puska (La Fontaine nyomán)

Volt egyszer, hol nem volt, mikor szegény Peti nagymamája még céklalével tarsolyában hév ütközőn utazott, hogy kimentem egy marék forinttal a Szigetre, és több lett benne a dohány annak végére, jé, csodálkoztam is, de ha mondom, így esett.

Ma már ilyet nem tudok. De sok praktikát átmentve néhány trükköt mai napig alkalmazok, és bizton olcsóbb, minden nem extra VIP előjogokhoz képest, figyelem, okítok!

1.) Jegybeszerzés

Elővételben? Badarság. Mikor jegyet játékban nyerni a legjobb! Sokkal vonzóbb opció, mint Sziget-munkásként szemetet szedni, kocsmárosként sört csapolni, sajtósként figyelni a részletekre, vagy rabbiként osztogatni a tanácsot. És ha befuccsol a szerencse? Instant ima és gyors körtelefon minden adúász kapcsolatnak, s közben tuti ami tuti, szorgosan kell nézni a neten az aprót, hátha valaki meg akar szabadulni áron alul azoktól a jegyektől, amit elnyertek előlünk, a bunkók.

2.) Szállás

A fesztiválok sajátossága, hogy a belépőjegy árában benne foglaltatik a kempingezés lehetősége, vagyis „ingyen fekvőhely” jár, ha érvényes karszalagunkkal már benn vagyunk. De mibe kerül egy sátor, egy hálózsák, és egy matrac? Ha e témára való egyszeri tízezres tételt sajnáljuk, s mintegy mellékesen, nem is szívesen cipelnénk, belehajszolhatjuk magunk egy taktikus ismerkedésbe, mikor az eszeveszett bulik utáni végső cél egy vonzó szigetlakónál hálni, a bátrak vállalkozhatnak egy véletlenszerűen üres sátorba befekvésre, illetve ha vis major egyik sem jön össze, akkor is ott van még a Cöxpoint Ambient sátor szőnyege, esőtől és hidegtől védve.

3.) Étel-ital

A házirend minden pontját maximálisan tiszteletben tartva: italt és kereskedelmi mennyiségű ételt a Sziget fesztivál ideje alatt a bejáraton át az In-Kal embereit kijátszva nem csempészünk – nagy a kockázat. Ehelyett! Kínálja magát a klasszikus módszer; még a rendezvény előtt a földbe ásható néhány liter tömény, vagy az spárgával megfogatva lesüllyeszthető egy elhagyott Duna partszakaszon az iszapba. És ha ennek nyoma vész, vagy elfogy? A K-hídtól nem messze áll egy madaras tecsó, ott érdemes bevásárolni, enni-inni spontán piknik keretében a Dunán innen a parton, azt odabenn már csak szinten tartás végett rátöltikézni a 6 decis(!) korsó sörökből okosba.

Psszt, különösen okosba úgy lehet, ha sok az ismerősnek tetsző rég nem látott haver, és ennek apropóján mesterévé leszünk a spontán leszólításnak. Praktikus napijegyesekkel kezdeni. Ők egy napra számolva a hetijegyesekhez képest többlet költőpénzzel bírnak, nagyvonalúbban mulatnak, s akkor sem jönnek zavarba, ha egy szimpatikusnak tetsző, szórványosan hízelgő alak hangot ad annak, hogy szomjas.
Fenyegető éhhalál esetén érdemes szorgalmasan járkálni a kajasoron, és szemügyre venni, milyen jó ízű maradékokat hagynak az elkényeztett ficsúrok az asztalokon, majd ügyesen ott teremni, észrevétlen hamm bekapni, mert higgyétek el, ez még mindig sokkal kevésbé megalázó, mint hosszan sorban állni a Háre Krisna adta ételért, és azon ismeretlen eredetű cuccban túrkálni ehetőnek ható darabok után kutatva.

Ha már nem adhatunk minden nap vért, sörért és virsliért!

4.) Csajozás / pasizás

A kiszemelt alanyhoz csak akkor menj oda szövegelni, ha tele a pohara!

5.) Pénzszerzés

Kurválkodni erkölcstelen – ezerötért nő vagyok! -, azt ne! De a nagyszínpadi koncertek után ajánlatos körbetekinteni zseblámpával a küzdőtéren, mert ilyenkor mindig akad a földön egy-két értékesíthető kóbor karóra, ékszer, telefon, mi hiányozni fog régi gazdájának, de szarni rá; vagy tuti tipp: a kocsmapultok tövében sokan ejtenek ki a kezükből pénzt, hoppá, ott lábad elé nézz!

Esetleg koldulj! Kellő leleménnyel, humorosan! Érdemes jó időben, jó helyen, apró tételekben, mondjuk csak 20 forintokat, mint az a punk figura januárban a Deák téri aluljáróban, aki már akkor azt írta maga elé egy kistáblára: „szigetjegyre gyűjtök!”. Vagy egy másik öntörvényű, aki meg a szigeti járdaszigeteket járta, és „Sokkomatic 2000” fantázianevű gépével (egy szebb napokat is megélt defibrillátorral) 100 forintért bárkit megrázott.