Holnap hajnalig

Hajnali háromkor sok kihalt hely van a szigeten, de az Afro-Latin Színpad – Meduza– Magic Mirror háromszögben azért elég jól ki lehet húzni reggel hatig. A Magic Mirror ráadásul az egyetlen hely a szigeten, ahol mindenki kedvesen mosolyog, és nem baj ha az ember vércikin táncol, mert senki sem bámulja meg érte. Olyan érzés, mint …

Utolsó nap, avagy a maradék por felrugdosása

Aki sokat jár fesztiválokra, az tisztában van azzal az érzéssel, milyen utolsó nap felkelni -tudatában annak, hogy ez az utolsó nap- , és nekiindulni valamelyik színpadnak, hogy namost akkor még utoljára egy jónagyot, meghogy ameddig bírjuk fenn leszünk – bár már fáj a lábad a csomó álldogálástól – , ésatöbbi. Akárhogyis nézzük minden színpad nyújtja …

Placebo-interjú, véletlenül

Csak vicceltem, természetesen. De azért én kicsit többet vártam ettől a Placebo-koncerttől, jó volt ez is, persze, de nagyon kevés volt benne az olyan pillanat, amikor az ember a szó szoros és átvitt értelmében is elemelkedik a talajtól. A „sors fintora„, hogy a legjobb szám a Kate Bush-feldolgozás volt az első ráadásban, a Running Up …

Nem a mi napunk

Hétfőn hajnali háromkori fekvés után reggel telefonon bejelentkező, majd egy percen belül lakhelyünkre be is toppanó szerelő ébreszt, alvásnak tehát annyi, ettől aztán összezavarodva bal lábbal kelünk ki az ágyból, amit még azzal is súlyosbítok, hogy a hirtelen támadt szabadidőmben ráállok a mérlegre, jé, három számjegyű, ennyi még az életben nem voltam, nem csoda, hogy …

Gyökerek…

…akik a gyökereiket megtagadják. Saját tapasztalataink alapján szíves-örömest segítünk meghatározni a szükségesnek vélt zenei szocializáció iránytűjének műfaji alapégtájait, az alábbi előadók segítségével: Ami a Fishbone Los Angelesnek, az a Living Colour New Yorknak. A Nagy Almából érkező, Vernon Reid gitáros vezéregyénelte zenekar a rockzene fekete hollója ha máshonnan nem, hát a Két tűz között (True …

szigetnow. 2006.08.14. placebo @nagyszínpad – the_orb @wan2

vasárnapról nem beszélek, mert nehéz szavakba önteni azt a koncertszilánkokkal és ismerősökkel kikövezett kaland- és zabatúrát, amit aznap este átéltem, meg aztán kicsit unalmas is lenne: ha ott vagy a szigeten, akkor ismered. nézzük inkább a hétfőt, a kellően felkorbácsolt vágyakat, a népstadionos tinglitanglit messze lepipálni készülő és az utóbbi évek egyik legnagyobb csalódásaként elkönyvelhető …