Placebo-interjú, véletlenül

Csak vicceltem, természetesen.

De azért én kicsit többet vártam ettől a Placebo-koncerttől, jó volt ez is, persze, de nagyon kevés volt benne az olyan pillanat, amikor az ember a szó szoros és átvitt értelmében is elemelkedik a talajtól. A “sors fintora“, hogy a legjobb szám a Kate Bush-feldolgozás volt az első ráadásban, a Running Up That Hill. Zokon vettem ezen kívül, hogy nem játszották a Without You I’m Nothing-ot, ami a legjobb Placebo-szám. Mivel a Prodigy már annyira túl van a fényponton, hogy ha a véletlenül tetszeni fog, akkor is letagadom, ezért megállapíthatom már most, hogy idén a Nagyszínpad messze legjobb koncertje a Scissor Sisters volt.

A Nagyszínpad elől a Mirrorsba rohantunk, de fölösleges volt annyira rohanni, mert a Krétakör Színésztánczenekar koncertje nem kezdődött 11-kor, hanem csak később. Azt az egy dolgot leszámítva, hogy a számok csak ezek az üzenetmentes mulatós sztenderdek voltak, nem pedig a Placebo remekbeszabott melankólia-dózisai, ezt leszámítva és mindent összevetve is sokkal jobb volt a Krétakör a Placebónál. A Krétakör a magyar Scissor Sisters. Csillogás, show, lelkesedés, őrület, tánc, zene, humor, szex, minden volt.

Felejthetetlen pillanat, amikor Csákányi Eszer egy ballonkabátban belibben a színpadra, és a szexis cicis pólós lányok között ELREPPELI AZ OVIRAPET A BELGÁTÓL. Van ennél is tovább?

Akárhogy is, a Színészzenekar tagjai előadóművészek, a Placebo tagjai meg zenészek. A zenészek zenét írni és játszani tudnak a legjobban, miközben egy kurva jó koncerthez az előadóművészi képességek a legfontosabbak. Persze, sokkal könnyebb a Krétakörnek egy olyan kicsi színpadról a közönség arcába robbantani egy frenetikus show-t, ez igaz. De akkor lehet, hogy a Nagyszínpad megöli a zenét?

Az már csak a hab volt a tortán, hogy micsoda hangulatot sikerült utána folyamatosan megtartania DJ Raba-nak (azaz Rába Rolandnak) a Mirrorsban. Az ő másik lemezlovas-művészneve DJ Mainstream, és mégse és mégse, és tudtam hogy így lesz, mégse ő volt az, aki miatt MA IS EL KELLETT SZENVEDNEM EGY BILLIE JEANT, hanem reggel négykor a MokkaCukában nyomta be valami iránytvesztett dj.

Nem volt eddig olyan nap a Szigeten, hogy ne hallottam volna az I Will Survive és a Billy Jean közül legalább az egyiket. Segítség.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Pihenős-lötyögős-rohanós Elektromos eszközeink hasonló tempóban amortizálódnak, mint mi magunk a Szigeten: miután a fényképezőgépem objektívsipkáját már két napja kombinált fogóval méretre igazított, zöld kockás, egyébként igen trendi tormásüvegfedővel helyettesítem, vasárna...
Haverok, de tetszett KARC együttes Debrecenből. Persze, azért mentem ki meghallgatni őket, mert haverok, mit kerestem volna én egyébként vasárnap délután ötkör a Bahia Sátorban, amit épp akkor kezdtek simogatni a lenyugváshoz készülő nap pasztell sugarai. Ah. Egyáltalán...
Nappal is EgyÜtt… Nos, a második napon munkábaálltam az első reggeli szolgálatra. A nap egy olasz sráccal kezdődött, aki kitenyerelt egy fürdőkonténerben egy igen magasan lévő, igen kicsi ablakot - persze baleset volt, annál is inkább, mert tanú sem volt. De volt "ro...