Sika, kasza, léc – Fishingre hangolódunk a Kispál negyedik lemezét hallgatva

Június 17-én, a Fishing On Orfű fesztivál nulladik napján tovább robog a Kispál és a borz nosztalgia maraton. Idén a zenekar második 3 lemeze lesz a terítéken (Sika, kasza, léc; Ül; Bálnák ki a partra), illetve elvileg az 1998-as Holdfényexpresszbe is belecsípnek egy kicsit Lovi báék. Három remek albumról van szó, ezért úgy döntöttünk, hogy a koncertre hangolódást segítendő egy cikksorozatban megemlékezünk mindegyik anyagról track-by-track, és leírunk mindent, ami eszünkbe jut a dalokról. Az első részben Csingász látja el személyes kommentárjaival az 1994-es Sika, kasza, léc lemez dalait. Időutazásra fel!

Maga a lemez

Nincs kedvenc Kispál lemezen, kábé mindegyiket ugyanannyira szeretem, mert mindegyiken vannak slágerek meg pár olyan dal, amik koncerten nagyon ritkán hangoztak el, de amúgy baromi jók, nevezzük őket a zenekar életművének rejtett kincseinek is. Meg van pár szar szám is, ne finomkodjunk. Készülésének sztoriját nem én fogom megénekelni, egyrészt mert fogalmam sincs, másrészt elég sok dolog benne van Lovasi tavalyi remek életrajzi könyvében, amit Lévai Balázsnak mondott tollba.

A Sika, kasza, léc megjelenésekor 3 éves voltam, így nem tudok arról mesélni, milyen volt zsebpénzemet összekuporgatni megvenni kazettán az albumot és izgatottan gyömöszölni bele a Walkmanbe hazafelé a csuklós Ikaruszon. Viszont a lemezt dicséri, hogy megvárt míg felnőttem, ugyanúgy betalált, mintha friss anyag lett volna. Jó, ahogy Ákos mondta a teljes Kispál diszkográfiáról: úgy szól, mintha egy rozsdás vödörbe hugyoznának. És akkor mi van? Ez a rock and roll, nem?!

Volume

Erős kezdés, de nem úgy. Mint a legtöbb Kispál szám, ez is élőben működött igazán, főleg Dióssy zongorajátékával. Mondjuk a 2 perc környékén beúszó Kispi riff is lúdbőröztet. Ezredvég lesz és az lesz a világ vége is. Hát lehet… Inkább 2001 vagy 2002 lenne jobb. Az megvan, amikor 1999-ben mindenki be volt szarva, hogy leáll minden számítástechnikai cucc, nem tudják feldolgozni az évezredváltást? Nekem mindig ez jut eszembe erről a dalról.

Sültkrumpli

A dal, ami néhol felveti a kérdést, hogy ezt tényleg komolyan gondolták, vagy csak kínozni akarták a hallgatóságot. A kevésbé vájtfülűeknek is fájdalmas lehet, mennyire szarul szól. A szöveg is enyhén szólva hullámzó minőségű. A Red Bull – pitbull, dán dog – Batman (utóbbi Lovasinak komoly fétise, lásd Kiscsillag dalszövegek) kaliberű szójátékról a mai napig nem tudom eldönteni, hogy tetszik vagy baromira idegesít. Jobban belegondolva… Ajzószerek – ablakkeret? Ne már! Azon Kispál dalok egyike, amikről valószínűleg a „költőnek” sincs lövése, miről is szól.

A pécsi szál

Jájj, de imádom ezt a számot! Nem értem, hogy nem lett sokkal nagyobb sláger, akár a zenekar dalai közül akár még szélesebb körben. Bohókás gitártéma, vicces szöveg. Talán egy hatásosabb refrén hiányzott a dalnak halhatatlansághoz, mert a verzék atom jók. Az egész dal szövege olyan képleíró jellegű, hogy becsukod a szemed és látod magad előtt a szarvasokat égő aganccsal, nyuszival a hátukon, meg azt a bizonyos mozdulatot, amiről lerí, hogy elkövetője elfáradt a harcokba’. Mindenképp legyen a koncerten!

Német mérnökének

Újabb dal, mely szövegileg inkább hasonlít egy lecsúszott, LSD addikt harmadvonalas novellista egy éjszaka alatt összerakott irományához, mint rockdal szövegéhez. A gitárok legalább meg vannak járatva benne rendesen.

Sika, kasza

A (majdnem) címadó dal, ami viszont még messzebb megy a költői képekben, és tényleg konkrét gyerekmese szövegére hajaz. Talán a magyar alternatív zene egyik legelborultabb szövege, olyan szavak jönnek fel benne, amikről nem hogy azt nem tudjuk elképzelni, hogy dalszövegbe kerülnek, de még hétköznapi beszédben sem gyakran merülnek fel. Ez mondjuk Lovasit dicséri, mutassatok csak még olyat, aki egy ilyen kőbunkó bluesos zajongásba bele merte volna tenni a szekértábor és orrnyomok szavakat.

És hogyha máshová kerül…

A kezdő riffből sejteni lehet, hogy itt elkerülhetetlen Lovasi kappanhangú visítása, és jön is pontosan, mint az olasz vonat. Szövegileg a lemez egyik csúcsteljesítménye a Jutka és a Honi csillagászat fejlődése mellett. Nem is kell tovább fényeznem, csak vessünk egy pillantást a második verszakra:

Aztán az ülésen alszol,
A szíved meg attól
Haldoklik, hogy testszerte
Összebeszélnek mind a sejtek,
És egy szép sóhajra egyszerre
Abbahagynak minden munkát,
És azt a legényt dolgoztatják,
Aki pihent eddig az árnyékban.

Jutka

Talán a lehető legszarabb verziója a lemezverzió. Koncerteken akár negyed órát és el lehetett vele szórakozni, és milyen jó negyed órák voltak azok! Tipikus Lovasis, Kispálos dolog, hogy a valaha írt egyik legjobb szövegű daluk lemezverzióját elbohóckodják. Az eldumált szövegre mondhatjuk ironikusan, hogy slam poetry előkép, de igazából az van, hogy egy olyan kurva jó vers, amit nagyon sok Kispálos tud, és megfelelő mennyiségű fröccs elfogyasztása után bármikor elszaval az asztal tetejére felállva. Szerelemnek hívják, ha kijön a lélek az ólból.

Egy az egybe (csak maga)

Ezt a dervis éneket sokáig képtelen voltam megszeretni, és az sem járult hozzá sikeréhez, hogy talán a legtöbb szöveg félrehallásom ehhez a Kispál dalhoz kötődik. Én a török keresem… Tácium is voltam néha… Ott lenn pörköl valami pók ól… De ha az ember kevésbé lúzer, mint én, akkor rájön hogy ez szintén egy bitang jól eltalált szöveg és szintén ultimate részegen szavalós, csajok előtt felvágós trükké lehet alakítani elborult mondatait.

Éjjeli lámpa

Végre egy együtt üvöltős refrén! Talán az, ami hiányzik az egész lemezről. 2:45-től kábé új dal kezdődik egy ritmusváltást követően, ilyen sincs minden Kispál számban. Itt is indokolatlan szavakban tobzódhatunk, lásd tektonikus mozgás. Zárásként utalás egy másik dalra (Lefekszem a hóba) ami így általában koncerteken átkötésként is működött.

Szécsi Pál

Valamiért baromira utálom, ha egy dal magáról a dalról, annak szövegéről vagy bármi ilyesmiről szól. Tehát ha a költő annyira nem tud mit kitalálni, hogy a saját seggébe bújva arról ír, hogy ír. Itt is ilyen a felütés, de aztán teljesen más irányba megy az a számomra borgőzös blues siratónak tűnő dal. Hogy Szécsi Pálhoz mi köze van, azt nem tudni. (Míg a Jávor Pál című Kiscsillag opusz sokkal jobban kötődik ihletőjéhez.)

Kicsit feldob

Igazi beatzene, őskispálos hangzással. Tuti lesz koncerten, és tuti be fog mozdulni rá Kispál András csípője. Zeneileg kicsit olyan, mintha az őt követő Napos oldalból nőtte volna ki magát. Felületes hallgató úgy érezheti, hogy elég sok kábszit fogyasztott a szövegírás közben Lovi (sárkányvér, autómban galamb a gázpedál) pedig biztosak vagyunk benne, hogy neki magától is megvan a huzata ilyenek kitaláláshoz.

Napos oldal

Vissza a gyerekkönyvekhez (tényleg, nem ekkoriban született Lovasinak gyereke?). Róka, tyúk, napos oldal. Mi hallgatók meg azért kicsit rosszul érezzük magunkat, hogy ennek is tudjuk fejből a szövegét.

A honi csillagászat fejlődése

Rátgéber László egyik kedvenc Kispál dala. És az enyém is. Legyen elég annyi: azt mondják, hogy régi rokon a puna meg a luna.

Hello

Nem egy tipikus albumzáró. Viszont nagy sláger, ha nem az lenne a refrénje, hogy „hogy a faszba keeeell?”, akkor talán még népszerűbb is lehetett volna. Így megmaradt koncertkedvencnek, ami nem maradhat le semmilyen válogatásról, meg összeborulós best of koncert programjáról. Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy! Mondd ezt a csajodnak minden reggel és biztos lehetsz a reggeli szex hadművelet sikerességében.

Ennyit erről. Remélhetőleg üvölthetjük szinte az összes dalt erről a remek lemezről június 17-én. Addig is pörgessétek sokat, mi pedig nemsokára jövünk az Ül mélyelemzésével!