Csütörtök volt a nap, mikor mind a Nagyszínpadot, mind az MR2 színpadot sikerült elkerülni, bár ez a kerülés a Nagyszínpadra szinte egész héten állt, két koncert kivételével. De azokról majd később.
Pedig az MR2 kifejezetten tervezve volt a második napra, elvégre Plútóval kezdtek, akikre egész kellemeset táncoltunk legutóbb a Gödörben, meg volt Intim Torna Illegál és az est fénypontjaként Kiscsillag is.
Hogy akkor merre jártunk? A hajtás után elárulom.
Az első út szokás szerint a fröccskertbe vezetett, ahol – a Szigetes árakhoz képest – olcsón lehetett jó roséhoz és igazi szódához jutni, ráadásul a harmadik adag után már köszönés, kérés nélküli kiszolgálás és barátságos beszélgetés is jár a bor mellé. A Fröccskert évek óta az egyik legjobb hely a szigeten, de valamivel több asztal és pad továbbra is elkélne.
Fröccsel a kezemben szaladtam át Xiu Xiu-ra a Wan2-ra. Mit mondjak, a csend hangjait komoly mértékben sikerült felerősíteni, olyannyira, hogy a csend újra csak a sátortól tisztes távolságban volt újra fellelhető. Persze erről nem csak Xiu Xiu tehet, hanem például azok a francia zenészek, akik fel-alá vonulnak a Szigeten és úton útfélen megtáncoltatják a jó ritmusok kedvelőit. Nevük La Complet’ Mandingue és játszanak mindent amire táncolni lehet, a reggae-től a ska-n keresztül a salsa-ig.
A Világzenei előtt még útba ejtettük a Metál színpadot, hogy meghallgassuk a Lord két számát. Nem tudom idén ezt mint sikerült elérni, de a nyitott színpadoknál mindig jó volt a hangosítás, az a pár alkalom, amikor meg mégsem, az nem számít. A Lordról magáról nincs sok mindent mondani, koncertjeik évek óta ugyanolyanok, nem is tudom, írnak ők még új számokat?
Metálról át a Sziget másik végébe, hogy hódoljak kedvenc programomnak, a Világzenei előtti dombon való fűben fekvésnek. Most épp Lajkó Félix és zenekara, Palya Bea vendégszereplésével adta hozzá a zenét. Talán a távolság miatt – a színpadhoz közel feküdni nem jó -, de kicsit vérszegénynek és unalmasnak tűnt nekem a produkció, oda, ahol én feküdtem már nem ért el Lajkóék lelkesedése.
Továbbindulás előtt még megnéztem a francia kemping mellett lévő RETRO bisztrót, egy csirkés bagettjüket meg is kóstoltam, de a benne lévő csirke hideg volt és egyáltalán nem tűnt mézesnek. Nem érte meg az árát.
A Szigeten a program jelentős részét teszi ki a mászkálás, a vonulás. Néha csak azért, hogy az ember mozgásban maradjon, minden különösebb cél nélkül. Minden évben megbeszéljük, hogy mérni kellene a távolságot, hogy pontosan lássuk, hány kilométer kerül lábunkba a hetedik nap végére?
Nem volt kérdés, hogy ezen a napon az egyik kihagyhatatlan program a Judas Priest koncert, így aztán időben oda is álltunk a Metal színpadhoz. A koncert nagyszerű volt, metálhoz méltóan hangos és lehengerlő. Színpadképben hozzám a Motörhead egyszerűsége közelebb áll, szerintem ehhez a zenéhez nem kell különösebb körítést adni, éppen ezért a Judas Priest külsőségeit kicsit már soknak éreztem. De mit számít ez, ha egyszer a zene lehengerlően jó? Semmit. Elvégre nem muszáj a színpadot bámulni, a zene csukott szemmel is elönti az embert.
A koncert végét, minden elégedettségem ellenére sem várhattam meg, mert a Világzenein indult a Gotan Projekt. Imádom a tangót! Annál szenvedélyesebb tánc, zene talán nincs is. Természetesen a koncert egy pillanatra sem okozott csalódást, pillanatig nem vágytam vissza a Metál színpad elé.
De az éjszaka legnagyobb sikere még ekkor is előttünk állt. Illetve mi ültünk elé 11 előtt nem sokkal a Magic Mirrorban. Őrületes szerencsénk volt, hogy az első sorban kaptunk helyet.
Erre a műsorra többen nem jöttek velünk. Hiába volt minden kapacitálás, hiába meséltük el mennyire zseniális és jókedvű bulik szoktak ott lenni, hiába mondogattuk a félőknek, hogy senki nem fog rájuk mozdulni, hiába meséltünk a régi sátor varázsáról, hiába, hiába, hiába, az előítéleteken nem tudtunk úrrá lenni. Így aztán megvontuk a vállunkat, a gyávákat elhagytuk és bevettük magunkat a sátorba. 11-kor felment a függöny és megjelent Diva Tomasz és a sátort elárasztotta parfümje illata. Karakteres, erős, édeskés illat.
Diva Tomasz konferált, énekelt és olyan hastáncos produkciót adott elő, amitől majdnem szétdőlt a sátor. Felléptek még a washingtoni Cowboyok, Katrina tornázott egy kötélen Maria Callas tiszteletére, a Duo Strakhov egyensúlyozó számot adott elő, majd mindennek a végén jött a meglepetés, Lakatos Márk az April Projekt táncosaival avatar jellegű maszkban adta elő spanyolul a Mizut. Persze a közönség sikított a végén. A legjobb buli – ez van esténként a Magic Mirrorban.
Kifelé átszaladtunk még a Roma sátorba, ahol az Amsterdam Klezmer adta sokadik ráadását, töretlen lendülettel. Három táncot rophattunk velük.
Az este a Fröccskertben ért véget, egy utolsó pohár borral még levezettünk, aztán elindultunk kifelé. Nekünk ennyi volt a csütörtök.
A zenén kívül van még egy dolog, de mielőtt írnék róla a szokásos figyelmeztetés: Figyelem! Női téma! Aki nem akar pisilésről olvasni, annak most kell váltania a következő bejegyzésre.
Shewee – ugye még emlékeztek? Az eszköz, amivel a lányok is állva pisilhetek. Ígértük, hogy fesztiválokon át teszteljük, hogy aztán tapasztalatainkat megosszuk veletek. Csütörtök volt a nap, mikor eszközünket a Szigetre is kivittük. Tesztjeinket a konténeres wc-kben ejtettük meg, mivel a pottyantósokban és környékükön sincs folyóvíz, ami a tisztítás szempontjából nem szerencsés (erről majd később, az összefogaló postban részletesen).
Az első pisilés mindig felemelő. Biztos kéz, célzás, találat, lecsöpögtetés, majd tanácstalanság pár pillanatig. Mert az öltözés erejéig az ember egy pillanatra letenné az eszközt, hogy bugyit húzni, gombolkozni tudjon. De a konténeres wc-ben nincs hova tenni. A toi-okban legalább ott volt a csap, amibe óvatosan bele lehetett támasztani. De itt nincs csap, csak a falak és még a wc mögötti tartály perem is ferde, hogy esély se legyen rátenni semmit. Ilyenkor nincs mit tenni, öblítés nélkül visszateszi az ember a tölcsért a tokba, öltözik, kimegy, ott elővesz újra és öblít, részemről törölget (nem szeretem nedvesen eltenni) és eltesz újra. Bevallom, macerás a dolog, cserébe viszont nincs guggolás. Valamit, valamiért.