Indie Tour @ Miskolc – Hogyan menti meg az estét egy Tesco Disco

Az este úgy kezdődött, hogy haverral ledumáltuk, hogysmint fogunk bemelegíteni. Gondoltuk, indítsunk egy kis nosztalgiával, Szigeten volt

az egyik (ha nem a legjobb) esténk a vasárnapi. Akkor egy jó Razorlight koncert
után nem találtunk semmi jó programot, így a „mit csináljunk?”
kérdésre a legegyértelműbb válasz az volt: „igyunk valamit…”
Namármost ez annyira jól sikerült, hogy amikor utána elnéztünk Tesco Disco-ra,
több órán át pörögtünk és táncoltunk és énekeltünk és-és-és… Annyira
fantasztikus volt, hogy amikor pár percre elsétáltunk a Mokka Cukához, kedvenc
tört ritmusaim se tudtak maradásra bírni.

Hasonlóan akartuk kivitelezni a pénteki estét is. Csak hogy
a bemelegítés edzéstervén módosítottunk, aminek az volt a következménye, hogy
kissé késve érkeztünk. Amit először konstatáltam érkezésünkkor: kevesen vannak
és én, mint érettségi előtt álló diák, az idősebbek közé tartozom. A felállás a
hagyományos, az első két sor táncol, láthatóan jól érzi magát, a többiek
hátrébb állnak, és bólogatnak. Mindenesetre a hangulat jó volt, és legalább
maradt hely táncolni. A bemelegítés stratégiája jónak tűnt az elején, majd
miután ugráltunk a Jacked tetszetős zenéjére, ráébredtünk, hogy elszámoltuk
magunkat: a Szigeten négyen fogyasztottunk kb. ekkora adagot, nem ketten. Így
az Amber Smith koncertjének nagy részéről, és vele együtt az egyik nagy
kedvencemről, a Hello Sunról sikerült lemaradni. A végére azért beestünk,
valószínűleg épp az új albumról játszottak (sajnos még nem hallgattam),
tetszett, ennek következtében újra elkezdtünk táncugrálni. Hiba volt… mert
így az EZ Basic nekem kimaradt. Nadeaztán! Minden erőmmel azon voltam, hogy
Moogra oké legyek. Ekkor már azért nem csak az első két sor élvezte látványosan
a koncertet. Ennek két oka lehetett: az irtó jó számok (milyen király már,
amikor az Everybody Wants-ot énekled hangosan), és sok lány esetében Tonyo
személye. A Moog próbált valami egyedit is belevinni, hangulatot csinálni, pl.
Tonyo bement a közönség közé, hogy együtt énekelhessenek. Biztos sok csaj
élvezte…Ezt követően jött egy jó séta az egyik haverral, és mire
visszaértünk már a kisteremben játszott a két Tesco Disco mester, Kecske és
Pipó. Ekkor a társaságom összes tagja úgy döntött hazamegy. Először anyáztam
magamban, de hát az ő dolguk… Annak ellenére, hogy egyedül maradtam, nekem
ekkor jött a csúcspont, ami megmutatta, hogy a takarékos partyk mennyire
fantasztikusjók! A teremben durván huszonöten maradtunk, idegenek és látásból
ismerősök között pedig olyan jó számokat énekeltem és ugráltam végig egy palack
ásványvízzel, mint pl. a Kaiser Chiefs – Everyday I Love You Less And Less, The
Sounds – Tony The Beat, Blur – Parklife vagy The Kooks – Ohh, La. Szóval a
Tesco Disco jó, értem? Kb. fél négyre lapossá vált a hangulat, és vége is
lett… számomra túl korán.Elindultam haza, és míg az éjszakai fényekhez való lightos liquid drum’n’bass
tört ritmusai zakatoltak füleimben, már a Miskolci Egyetemi Napokon és egy
sokkal jobban átgondolt, visszafogottabb edzésterven járt az agyam. Attila
(a.k.a. Kecske) mesélte, hogy május elején újra tiszteletüket teszik a
városban, méghozzá lehet, hogy silent disco formájában pöröghetünk majd kedvenc
indie zenéinkre. Ez elsőre kicsit furcsának tűnik, de majd meglátjuk. Az
biztos, hogy az emelt töri írásbelim után méltó alkalom lesz az ünneplésnek.