Speak, West Balkán, 2007. 09. 01. – Történelmi pillanat.
Bizony ám! És én ott voltam…
Közvetlenül a színpad előtt a legkeményebb rajongói csatasorban, és
felvettem a teljes koncertanyagot az utókornak videóra, amit ha majd
konyhakészre megvágtam, jól fel is pakolok Youtube profilomra,
evvel tovább éltetvén azt a legendát, mely egy őszinte szív termése a
dicső net-reflektor fénye alatt, a „Hungarian rapper” glóriája és
mítosza, Krisztus után 2003-ból, mikor üzenet értékére a legnagyobb
szükség volt: „Stop the War!„, a háborúktól sújtott nagyvilágban.
És akkor aztán tényleg minden fanyalgó és zsigerből fikázó megláthatja,
hogy Speak művész úr tudománya nem csak a popularitásnak szóló nyálas
romantika, több annál, egy kész produkció, egy érett előadás, egy
hiteles nyilatkozat, „rest is peace„, mintha csak megérintett volna egy angyal szárnya.
Bitang sokan jöttek el a maximum 3 számnyi repertoár és a korai kezdés
ellenére, akik türelmetlenségüknek hangot adva már 9 órától
rágyújtottak a mindent vivő sláger refrénjére:
„Sometimes
people make a war, don’t know what is for (business). Say you stop the
war (Yee c’mon, once again). Sometimes people fight a war, don’t know
what is for (business) Say you stop the war (Yee that’s right, c’mon,
together)„, evvel csalogatva elő a jelenleg Cipruson élő
szuperhőst, a virtualitásában eddig megközelíthetetlen férfit, aki
mikor negyed 10-kor egy laza „Thank you” kíséretében fedezékéből előlépett, bizonyosan nem hitt az arcába tolt kameráknak, sem a saját szemének.
Kiintett a DJ-nek, hogy az egyes track indulhat. Egyként hördült fel vele a tömeg: „I don’t wanna war. I just wanna peace. Stop the war. Check this.„,
sőt mi több, gyakran még az előadóművésznél is jobban és pontosabban
szóltak, de hát a rajongók lelkülete már csak ilyen, szívük együtt
dobog a kiválasztottéval, így amikor az mellé énekel a CD-ről jövő
saját hangjának, akkor a közönség nagyvonalúan kisegíti, részükről az
ilyen bakikon legalább jót lehet derülni, minek vége most is az volt,
hogy mindenki arcán mosoly ült és ragyogott, beleértve a celeb
menedzserként háttérben meghúzódó kisnövésű Pierrot-ot.
Nyakba törülköző, torokra víz – fárasztó meló a popszakma, de szerencsére a 2 vadonatúj szám után újra jött a kultikus „Stop the War„,
aztán megint, ahogy Uhrin Benedek is szokta ezt a Kispatakkal, igény
volt rá, és a közönségnek igényét ezen az estén Speak bizony alaposan
megadta.
A
koncert után odamentem hozzá kezet fogni és gratulálni. És
természetesen egy közös fotóra (kell az iwiw-re, ja), és ha már ott
jártam, éles váltással kérdeztem egy váratlant, hogy hogy érezte magát,
lesz-e még e dolognak folytatása?
Mire ő: reméli. Ha igény van a produkciójára, ő szíves-örömest költözik
vissza Magyarországra, és csinálja, csinálja, ha megél ebből, mert
ötletekkel tele van, és nagyon-nagyon jól érezte magát, és köszönte,
hogy én is ott voltam.
Nekem a riszpekt!