Neo és a tinik

Igaz, többször megfogadtad már, hogy a Zöld Pardon százforintos kapuján
még akkor sem forogsz be, ha a U2 teszi tiszteletét, most mégis
rábólintottál, mely csak a zenei felhozatalnak volt köszönhető.
Magyarország vezető electro-pop csapata invitált meg egy koncertre, és
azt gondoltad, oké a Neo miatt ottleszel, kivételt teszel! A Zp
természetesen semmit nem változott a fogadalmad óta, ugyanaz a buta és
szűretlen közönség esett át rajtad feszt, mint amiért egyébként is
rühelled a helyet. Pontosabban egyvalami változott, és az a korhatár.

Bárki bármit mond is, azért az tényleg nem normális, hogy egy éjszakai szórakozóhelyen ennyi gyereket engedjenek be, de szó szerint 14 körülieket. (az üzleti szempontokat sem érted, hiszen alkoholt ugye tilos nekik…) Miután találtatok helyet magatoknak, jó közel a Pálinka házhoz, a koncert elkezdődik, de úgy, hogy szinte alig lehet észrevenni. A hangosítás a szokásos tré, vizuális elemek (ami mindig is hozzá tartozott a Neo koncertjeihez) pedig egyszerűen nincsenek. Világosban kezdik el, új nótákkal és később régiekkel is meglepnek, de nem tud felemelni. Heaven Street Krisztián hangja is hiányzik, helyette Hodosi Enikővel bővült a csapat, ami esetenként jó választásnak minősíthető, de javarészt nem. Pedig a zene, a stílus, a szövegek meg a ritmus is mind egyben van, jól ki van találva. Csak azt nem érted, hogy egy ilyen zenekarnak vajon miért kell a Zp-ben fellépni, ahol csak egy korcs hangzás és nulla élmény az este eredménye. A koncert után még kicsit beszélgettél, jó régen látott ismerősökkel, majd fogtál egy hatos villamost és hazamentél zenét hallgatni, hogy a Neo az Neo maradjon benned….