nagy bulira készültünk, mégis, arra, amit kaptunk, hát arra egyáltalán nem voltunk felkészülve. Hoff tud valamit, _egy_ valamit, de azt kvára. szórakoztatni. a nép meg zabálja. mindenki. én is.
„- ú, láttad ott azt?
– lesznek itt páran…, nagyon jó kis milfek …” – hallottam az előttem gyalogló srácoktól. ők ezért jöttek, nem csalódtak. sok milf volt, és, még női szemmel nézve is sok, igencsak jó milf volt kiváncsi David Hasselhoffra. és akkor a színpadon sorakozó anyákat még számba sem vettem.
annak, aki még nem járt gyalog a Hungaroringen szólok, a hévtől a főbejárat messze van. nagyon, rettenetesen messze, de még mindig jobb egy órát, vagy másfelet, gyalogolni, mint kocsival érkezni, egy órát helyet keresni, majd a megtalált helytől még egy további órát gyalogolni a bejáratig. 6kor találkoztunk a Keletinél és a fél9es kezdést épp csak nem késtük le.
ami elsőre feltűnt, hogy ennyire egyöntetű vidámságot még egy koncert előtt sem láttam. komplett fesztivál hangulat, majd üvöltés, sikolyok, őrjöngés, mikor színre lépett A Hoff. a színpad előtt – a rohadt magas színpad előtt – állva, fényképezni próbálva első gondolatom nekem is az anyám volt. persze nem a srácok által már idézett összefüggésben, sokkal inkább ‘anyám, ez a pasi még mindig milyen kurva jól néz ki!’ relációban. ennyi év, annyi pia, megannyi elvonó, és még mindig szívdöglesztő. ha nem a saját szememmel látom nem hiszem.
ez az este nem akart más lenni, mint ami, egy rohadt nagy party, ahol mindenki, de tényleg mindenki táncol és szórakozik. sorakoztak az elmúlt idők sztárjai, jött a kebelkirálynő Samantha Fox, a minden idők legőszintébb slágerét – ezt maga Hoff mondta – eléneklő Sabria (a nívós szöveg itt olvasható), Turbo B, aki olyan beatboxolt, hogy az államat a cipőtalpak alól kellett összevakarnom, Haddaway, aki az este egyetlen bakiját csinálva Romániában érezte magát, még szerencse, hogy énekesnője azonnal javított, így a közönség 99 %-a semmit nem vett észre. a bulit a Vengaboys és a 2 Unlimited zárta. az előbbiek produkciójánál meg rá kellett jönnöm, hogy mégis bírom, ha csillogó jelmezekben formációban táncolva énekelnek a színpadon. szégyen, nem szégyen, de ez van.
az este legszimpatikusabb előadója cím egyértelműen Turbo B-t illeti, aki fellépése után egyszer csak feltűnt az árokban és végigpacsizott az első sorokkal.
az este hibátlan volt. hajnali 1-hez közeledve, mikor kifelé tartottunk a ringről azon tanakodtunk, hogy mégis mit kellene lehúzni? mert milyen az a beszámoló, amiben nem morgunk kicsit? felmerül a másfél órás gyaloglás, de aztán ejtettük is, mondván, simán megérte. a zsetonos rendszer, de az meg annyira simán ment, hogy egy szavunk nem lehet rá. szóval ez most egy elégedett, morgás mentes beszámoló.
nemtom Mr. Hoff mikor tervezi újra, hogy erre jár, fogalmam sincs tervez-e hasonló bulikat a jövőben, csak egy dolgot tudok: ha jön, akkor én megyek. a bulira, természetesen.
rengeteg képet FB oldalunkon találsz, mint rendesen.