“Teljes mértékben meg kell élni az adott pillanatot” – interjú Bocskor Bíborkával (Magashegyi Underground)

A tavasz igazán meleg napjainak egyikén volt szerencsénk Bocskor Bíborkával, a Magashegyi Underground énekesével leülnünk beszélgetni. A helyszín az Orczy kert volt, ami a hirtelen jött hőségben tökéletes választásnak bizonyult. Itt, a fák árnyékában kérdezhettük Bíborkát a kezdetekről, az új lemezről, fesztiválokról, mindenről, ami csak érdekes vele és a zenekarral kapcsolatban mostanában. Interjú a hajtás után!

Fesztblog: Az egész ország a Megasztárból ismerhetett meg téged, de ma már mindenkinek a Magashegyi Underground jut az eszébe a neved hallatán. Jó döntés volt szerinted annak idején nevezni a tehetségkutatóba?

Bíborka: Nagyon nehéz megítélni utólag, hogy jó döntés volt-e, vagy nem. Azért nehéz, mert semmilyen múltbeli cselekedetemet nem tudnám rossznak titulálni, mert az is, mint minden egyes pillanat, szükségszerű volt a mai életem kialakulásához, ezzel pedig elégedett vagyok. Nem a múltban keresem az alternatívákat, hanem a jelenben, és ha más nem is, ez egy intenzív tanulási folyamat volt. Hogy most indulnék-e, arra lehet, hogy egy picit könnyebb válaszolni, mert most nem indulnék. Persze azért azt is hozzá kell tenni, hogy azóta több tíz ilyen tehetségkutató műsor is megtörtént, és hát kapott egy-két negatív hátizsákot az idők folyamán, az a hasonlat jut eszembe, hogy az emberek amikor kitalálták a politikát, akkor jó ötletnek tűnhetett, ma pedig….

Fesztblog: Azért, mert most már ilyen sokan ismerik a Magashegyi Undergroundot?

Bíborka: Nem, nem ezért ,ebben a konstellációban a kettőnek nincs köze egymáshoz. Úgy gondolom, hogy nem érdemes egyszerre több lépcsőt lépni- a Quartnak az egyik interjúban úgy fogalmaztam meg ezt a választ, hogy augusztusban is lehet fenyőfát díszíteni, de attól még nem lesz  karácsony. Véleményem azóta nem változott.

Fesztblog: Most figyelemmel követed ezeket a tehetségkutatókat?

Bíborka: Nem követem, mert nincs időm egyrészt, másrészt pedig a televíziót le szoktam takarni, így is próbálom elutasítani ezeket a dolgokat ,mármint nem kifejezetten ezeket a műsorokat, hanem a médiának azon rétegeit, amiket szükségtelennek, vagy károsnak tartok.

Fesztblog: Te vagy az a Magashegyiből, aki általában nyilatkozik, szerepel a médiában. Ezt a zenekar többi tagja, a fiúk hogyan viselik?

Bíborka: Nincs ez így, és még is valahogy így van. Megpróbálunk minél több közös interjút adni és mégis itt vagyunk és velem beszélgettek, én vállaltam magamra ezt a kommunikációs formát, mert egy arc részeként valakinek a szájnak is lennie kell. Nem tetszelgésből, hanem szükségképpen. És hogy hogy viselik ezt a fiúk?- a szem, a fül, az agy nem kérdezi meg a szájtól, hogy miért ő beszél, mert ez így természetes. Nálunk szerintem annyival szerencsésebb a dolog, hogy időnként bármelyik szerepet bárki betöltheti. Egyébként meg idefele jövet az interjúadás banalitásán lamentálgattam éppen.

Fesztblog: Régebben és mostanában is sokszor játssza dalaitokat az Mr2. Mi a véleményed, szerinted ti Mr2-zenekar vagytok?

Bíborka: Ilyen megjegyzéseket általában csak a szakma felől hallok. Mármint, azok az emberek, akik befogadják a Magashegyit,  vagy más zenekarokat is, azok így nem szoktak kategorizálni minket. Amellett pedig nagyon örülhetünk, hogy a Petőfi rádió játszik magyar zenéket, mert egyébként sok zenekarnak esélye sem lenne megnyilvánulni. Sőt, amióta van a Petőfi, azóta egy kicsit át is alakult a popzene Magyarországon. Például, egy Class FM azelőtt sosem játszott volna ilyen zenéket, talán a Quimbynél volt az áttörés, és utána a mainstreambe is megjelent  az alternatívnak kikiáltott zenei vonal. Úgyhogy, mi sokat köszönhetünk a Petőfi rádiónak, de szerintem más zenekarok is. Nem azt mondom, hogy ez az etalon, és a legjobb zenéket játsszák, de közelebb van hozzám, mint egyes rádiók.

Fesztblog: Most lett ezer napos a zenekar nemrég. Számítottál-e ekkora sikerre ezer nappal az alakulás után?

Valahogy ez olyan, mint a futás, pont ez jutott eszembe, mert itt vagyunk a futópálya mellett. Hogyha elindulsz egy rajtról, és elszaladsz egy darabig, akkor nem csak azt nézed, ahonnan kiindultál, vagy ahol most állsz, vagy a célt. Én ilyen szempontból lehet, hogy  logikátlan vagyok, és égboltkutató, de úgy tudok visszanézni erre az ezer napra, hogy nem konkrét eseményekre emlékszem, hanem magára az egészre, így egyben. Nem vagyok ilyen felépítős, számító, sikerre éhes ember, én csak azt akartam, hogy a legjobbakat éljük és tapasztaljuk meg a zenekarral.

Fesztblog: Van valami különös kapcsolat az ezres számmal?

Bíborka: Nem volt, de lett különös kapcsolat, bár az egész csak egyetlen ötletből indult, és aztán az ezer mindenhol megjelent szép lassan. Valahogy az ezres szám egyszerűen bekapta a Magashegyit.

Fesztblog: Hogyan fogadta a közönség a nemrég bemutatott lemezt, ilyen fogadtatásra számítottatok?

Bíborka: A MüPában volt két koncertünk, és azokon 1600-an voltak kíváncsiak ránk.  Nem számítottunk ekkora érdeklődésre, de jól esett. Jól sikerült a lemezbemutató, már amennyire lehet ezt annak nevezni. Ugyanis úgy képzeltük el, hogy lesznek áthangszerelt számok, amiket régebben, kisebb-nagyobb lemezeken, virtuális környezetben már megjelentettünk, és ezen kívül az új dalok, aztán a próbák közben rostálódtak , újrahasznosítottunk egy-kettőt, nem tudtunk egy teljes lemezt bemutatni, inkább csak  egy kis ízelítőt, és a folyamat még nem állt meg.

Fesztblog: És hogyan fogadták az emberek ezt a szimfonikus hangzásvilágot?

Bíborka: Nagyon jól,  intenzív élmény volt számunkra is. Azok, akik szakmai ismerősként, barátként voltak ott, ők is inkább  érzelmileg tudták megközelíteni ezt az eseményt, és ez nagyon jól esett nekünk, mert azt jelentette, hogy beszippantotta őket is ez a világ. Csupa pozitív visszajelzést kaptunk, aminek nagyon örülünk, mert ha csak a szimfonikus zenekart nézem, hogy ott van az a sok ember, akik egyet  jelenítenek meg, és mindannyian egy dologra fókuszálnak, az  nagyszerű közös élményt ad.

Fesztblog: Honnan jött ez az egész szimfonikus ötlet? Előre terveztétek, vagy csak ad-hoc történt?

Bíborka: Ad hoc egy ilyen dolog nem tud megtörténni, már amikor az Ezer Erdő című lemezt bemutattuk, akkor is dolgoztunk vonós quartettel, fúvósokkal, ezt gondoltuk tovább, mert úgy éreztük, hogy ez a hangzásvilág csak teljesebbé teszi a dalokat.

Fesztblog: Tavaly év végén és idén februárban is volt már ilyen szimfonikus koncert a MüPában, vannak még tervben további hasonló fellépések?

Bíborka: Vannak ilyen terveink, mert úgy látjuk, hogy úgy a zenekar mint a befogadó részéről van igény rá. Most épp készülünk a fesztiválokra, kísérletezünk még egy  kicsit a hangzáson, és úgy tűnik, hogy a Veszprémi Utcazene Fesztiválon fogunk legközelebb fellépni a szimfonikusokkal együtt. A nagy tervünk pedig az, hogy ezt a Szimfónikus Remix koncertet  ősztől vidékre is valamilyen formában elutaztassuk.

Fesztblog: Mennyiben más egy ilyen szimfonikus zenekarral fellépni? Nagyobb a stressz?

Bíborka: Nagyon érdekes dolog, mert sokkal nyugodtabb voltam bizonyos szempontokból egy ilyen koncert előtt, mint egy klubkoncert előtt. Van egy biztos dolog, az, hogy a begyakorolt dalt játsszák, hogy mindenki arra figyel, és persze egymásra. Mert amíg ők kottából játszanak, mi érzésből, és ezért muszáj egymásra figyelni, hiszen ők minket kísérnek, és ők nem fognak improvizálni. Nekem nagyon szimpatikus ez a fajta nagy figyelem, bár még csak most tanulom. Mondjuk úgy, hogy középfokon vagyok tudatos figyelemből.

Fesztblog: Van valami bevett szokásod, vagy babonád a koncertek előtt?

Bíborka: Nincs, azt hiszem, nincs. Annyi csak, hogy az idegrendszeremet igyekszem pengére kiélezni, hogy figyelni tudjak, mert a színpadra nem mindennapi figyelem kell. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy milyen fantasztikusan tudok én ilyet produkálni, hanem hogy ide egy olyan figyelem kell, amiben teljes mértékben meg kell élni az adott pillanatot. Akár jógagyakorlatként is fel lehet fogni.

Fesztblog: Ha már Fesztblog, akkor kikerülhetetlen a kérdés: neked melyik a kedvenc fesztiválod?

Bíborka: Nekem már több éve kialakult az, hogy a Szegedi Ifjúsági Napokra nagyon szeretek járni, és ezt a véleményemet a zenekar többi tagja is osztja, ők is szeretik a SZINt. Azon kívül pedig két évben is meghívtak minket Krasznahorkaváraljára egy táborba, és azt is nagyon szerettük, fantasztikus volt. Emlékszem, hogy egyik évben éjfél után találtunk egy kis felfújható medencét,felfújva és tele vízzel,  belemásztunk, remekül éreztük magunkat. Persze aztán mennünk kellett onnan, mert mellettünk aludtak a sátrakban. Amúgy általánosságban minden fesztivált szeretek, mert ahogy eljutunk egy fesztiválra, vagy egyikről a másikra, akkor olyan szintű fáradtság vesz erőt mindenkin, hogy szinte mesés, hogy miket hoz ki az emberből. Kicsit euforikus ilyenkor a hangulat.

Fesztblog: Hogyan állsz a művészetekkel? Szoktál a zenén kívül is alkotni?

Bíborka: Zenén kívül is szeretek különböző kommunikációs formákat, például a body artot. Annyi mindent lehet a mozgással kifejezni, például a tánccal is, soha nem merül ki ,az egész mozgás dolog nagyon érdekel, a koncerteken próbálom is használni sokan különlegesnek találják ezt a nyelvemet, de számomra fontos, mert mindegyik mozdulat egy-egy belső érzés vagy gondolat megfogalmazása a testem nyelvén. Nagyon érdekel még a színház és az irodalom is, meg a vizuális  művészetek, és néha írok is.

Fesztblog: Szabadidődben milyen zenét hallgatsz?

Bíborka: Mostanában gondolkoztam el azon, hogy talán egy fél éve nem hallgatok zenét utazás, vagy bringázás  közben, pedig régen nagyon szerettem, főleg mert utazás közben teljesen más élmény, sokkal inspiratívabb az egész, talán azért nem, mert inkább a körülöttem lévő világra, eseményekre, emberekre figyelek, az pedig képpé, vagy zenévé alakulhat bennem, otthon viszont elég gyakran szól valami, most is, mielőtt elindultam, szólt a zene. Amúgy sokat szoktam keresgélni az interneten, különböző brit zenekarokat szoktam hallgatni, északiakat, olyanokat, amiket annyira nem kap fel a média. Van olyan, hogy csak a youtube-on barangolok egyik linkről a másikra, újdonságokat keresve.

Fesztblog: Mik a tervek a nyárra? Terveztek valami különleges dolgot a fesztiválokra?

Bíborka: Azt tervezzük, hogyha lehet, akkor egy-két fellépésre megfűszereznénk a zenekart pár ütőssel, vagy kórustaggal. Folyamatosan gondolkozunk, hogy mivel lehetne még izgalmasabbá tenni ezeket a fellépéseket, hogy tudjuk mindig újra és újra meglepni a közönséget és olykor még magunkat is.

A Magashegyi Undergrounddal legközelebb a Pannónia Fesztivál pénteki napján találkozhattok!

Tetszett? Nem tetszett? Mondd el véleményedet, kommentelj, vagy likeolj minket a Facebookon, ahol további képeket is találhatsz az interjúról!

A képeket köszönjük a Boop Photographynak!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Beck Zoli és telepátia a Magashegyi Underground új lemezén Tegnapután címmel megjelent a Magashegyi Underground legújabb nagylemeze. A zenekar kísérletező kedve az új dalok hangvételében és szövegvilágában is tetten érhető, a vendégművészek között pedig Závada Péter és Beck Zoltán is feltűnik. A 30Y frontemb...
A legnagyobb dobásra készül a Magashegyi Underground Az év legnagyobb Magashegyi Underground koncertjére számíthat az, aki november 28-án ellátogat az Akvárium Klubba. Bíborkáék több dalt is újraértelmezett formában adnak elő, sőt, elhangzik egy új szám is a készülő lemezükről. Mind viz...
Új dalok a Magashegyitől Június 26-án 23-órától perdül színpadra a Gödörben a Magashegyi Underground. A több mint egy hónapos fővárosi hallgatás után a rajongók friss-ropogós számokat is hallhatnak kedvenceiktől. Lassan készül, de annál jobbnak ígérkezik a Magashegyi Underg...