(BA)*

hallgatva a meteorológusokra, gondosan bepakoltam a kocsiba pár esőkabátot – az egynél nagyobb mennyiség tipikus anyuka effektus – meg a gumicsizmámat. 3 körül, mikor a szigeten és környékén leszakadt az ég még ez is kevésnek tűnt, de aztán fél 8 körül a nekibuzdulásból  már csak pár tócsa és késve lefelé érkező csöpp maradt.

még sosem álltam hosszabban sorba a zp előtt.
soha többet nem fogok hosszabban sorba állni a zp előtt. miértre válasz a hajtás után.

igen, eddig is, tavaly is akadt gondom a közönség életkori összetételével, de ha az ember sötétben érkezik és csak a kezében lévő pohárra koncentrál, akkor már nem is olyan vészes a dolog.

csütörtökön fél8kor még világos volt. világos! ráadásul kapuk még nem pörögtek, a sor meg csak gyűlt előttük. beálltunk. bár ne tettük volna! előttünk emo csapat, mögöttünk emo csapat és ameddig a szem ellát az átlagéletkor olyan 13 körül lehetett.  az én 17 éves csöpp fiam és barátai komoly felnőtteknek tűntek mellettük.
a csapatok ráadául beszélgettek. mi hallgattunk. egyik tevékenység sem volt jó választás.

mikor megnyíltak a kapuk kétségbeesetten törtük át magunkat a pénzváltók során, reménykedve, hogy bent jobb lesz. nem lett. az átlagéletkor ugyan 13ról 14re, vagy még 15re is emelkedett, de felnőttnek számító egyedeket számolva 10ig sem jutottunk el. a hullámvasútról nem is beszélve. hogy nem volt hullámvasút? lehetetlen. hallottam a sikolyokat.

imáink meghallgatásra találtak, kiscsillag nem sokat húzta az időt, fél9 körül kezdtek és 10re példásan befejezték. leszámítva, hogy a hangosítás pocsék volt (nem kicsit), hogy lovasi kissé illuminált volt, hogy a közönség körülöttünk 5 percre nem bírta befogni – és nem énekeltek -, valamint, hogy megint sikerült beállni egy közlekedési csomópontba, leszámítva mindezeket a koncert tűrhető volt. tűrhető, jó részekkel. a jó részek pedig rátgéber fellépéséhez köthetők. régóta fentem rá a fogamat, nem csalódtam.
bónuszként állnak a ffiak helyett ülnek a kiscsajok, részemről könnyesen ért véget a koncert (csak megnyugtatásul, a röhögéstől). ezt a kiscsajt kifejezetten bírtam. ő volt az egyetlen az este folyamán.

gépzene benyomása után egy pár gumicsizmás alak pánikszerűen rohant a kapuk felé, miközben egyikük azt kiabálta a telefonba, hogy majd a kocsinál találkozunk. kifelé! kifelé! ez a gondolat éltette őket és a tudat, hogy már csak pár méter a bent.

a tavasz azért hivatalosan is elkezdődött.

*besorolás alatt

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Rock and Roll Stars – Kiscsillag koncert-beszámoló az A38-ról... Tavaly nagy lelkesedéssel írtam a Kiscsillag harmadik lemezéről. A Néniket a bácsiknak! egy korrekt rock lemez volt, „szokásos” minőségi Lovasi szövegekkel és néhány igazán remek dallal (Sirály, Gyors autóval, Tudtam, hogy jönni fogsz). Azóta többszö...
behangoló este beszámoló, melyből kiderül, hogy milyen behangoló is volt a kiscsillag koncert, valamint az is, hogy a kutya vacsoráját kihagyva ugyan, de hogyan nem maradtam le líviuszról. kocsmából a meccs után indulunk, a kertben már színpadon a világhírű kisc...
Márciusban Szelesnek áll a világ – Új Kiscsillag album és leme... 2011 novembere után Lovasiék új, sorrendben a negyedik Szeles című albumukkal jelentkeznek idén márciusban. A zenekar fb oldaláról eddig mindössze azt lehetett megtudni, hogy „szép is lesz meg jó is, ami együtt különösen nehéz." Producere az a Tövish...