lost in Emerald island

nem kertelek, megmondom az elején az őszintét: csalódott vagyok, de ez a legkisebb részben Miss Emerald hibája.

forrás: caroemerald.com

ami bebizonyosodott, ez a zene egyáltalán nem való Arénás keretek közé. negyed ház volt, ami nem kevés, el is hangzott, hogy a turné talán legnagyobb tömegét produkálta Budapest, de egy negyedére kerített Aréna aránytalanul elnyúló nézőteret eredményez, melynek szélén minden hangosabb és jobban látható mint a színpad. a tér és annak elrendezése rosszabb nem is lehetett volna.
Miss Emerald és kísérői egy max Sima csarnok méretű helyre lőtték be a színpadképet, a hátsó vásznon virágok és pálmafák váltották egymást, kivetítő egy darab sem, ráadásul mintha a világítás sem lett volna teljesen átgondolva, a koncert jó része kis túlzással de szinte sötétben folyt. csekély vígasz, hogy legalább a lekerítésre szolgáló vászonra vetülő árnyak időnként izgalmas látványt produkáltak.
természetesen a hangosítás sem az Arénára volt méretezve, vagy csak a túl széles nézőtér volt az oka, de, hacsak nem pont a színpaddal szemben állt/ült az ember, akkor még csak kiabálni sem kellett ahhoz, hogy elnyomja a zenét. na ja, Caro Emerald a színpadról klubkoncertről regélt, ők nyilván arra is készültek, kár, hogy azt a hangulatot az Arénában megteremteni lehetetlen.

így aztán 70%ról indult eleve az este és sajnos, nálam, nem is sikerült a mutatót feljebb tornázni, pedig Caro Emerald elég magasan áll a kedveltségi listámon, gyakorlatilag csupa olyan számot játszottak amit ismerek és szeretek, de mégis. jó pár fesztiválon táncoltam már velük, de még az autóm hangszórójából is több energia árad ha épp a The Shocking Miss Emerald albumot hallgatom mint amennyi most lejött a színpadról. akik időben érkeztek és pont a színpaddal szemben az első 10 sorban álltak. ők, nagyrészt, élvezték a koncertet. a többiekkel pedig megtörtént az elképzelhetetlen: hiába volt Miss Emerald felszólítása, hogy pattanni fel, táncra mindenki az ülőhelyeken is, a többség bizony meg sem moccant. swing emberek! hogy lehet ez?!?

egy szó, mint száz, kár ezért az estéért. de fesztiválon továbbra sem fogom kihagyni Caro Emeraldot és ha egyszer visszajönne hozzánk egy igazi klubkoncertre akkor mindenképpen ott a helyem, mert a hölgy és zenéje mindennek ellenére nagyon jó, mondhatni kifogástalan. esték pedig, mikor semmi nem stimmel, vannak. túl kell lépni rajtuk.