Egy hónap kereken és kezdődik az idei Sziget! Ennek örömére gyűjtöttünk 10 dalt, amit élőben meghallva úgy érezzük majd, egy kicsit közelebb kerültünk a Vallhallához (Mad Max fanok előnyben). Megnyílnak a menny kapui és belépünk rajta holland és francia barátaink társaságában. Jó, ez talán túlzás, de azért ezek a számok hallatán összefut a szánkban a nyál és egyre jobban vágjuk a centit, hogy mikor ugorhatunk már fel a HÉV-re és zötyöghetünk a Filatorigát felé.
Robbie Williams – Feel
A dal, amire háziasszonyok könnycseppjeinek milliói válták vízpárává vasalás közben. A FÉRFI, aki egyszerre forróvérű fenegyerek, és hű szerető társ egy életre. Szóval mindenki Robbie-ja (nekünk csak Robesz) eljön a Szigetre, hogy a mínusz egyedik napon forrásig hevítse a hangulatot. Alacsonyan szálló bugyikra és irigy férfitekintetekre tessék számítani, mert ez a dal azért csak mestermű, bárhonnan is nézzük.
Florence + the Machine – What Kind Of Man
Miss Welch idén robbantotta a bankot, How Big, How Blue, How Beautiful című albuma dalról dalra lesz egyre meggyőzőbb, és a végén azon kapjuk magunkat, hogy önkéntelenül nyúlunk a repeat gomb felé. Talán ez a szám a legnagyobb bomba a lemezről, aminek a kezdő fél perce egészen biztos fog pár libabőrős kart és az éjszakába elszálló sikolyt eredményezni. A szöveg egy tipikus se veled-se nélküled kapcsolatot fest fel, pont olyat, amilyen a miénk a gin-tonikkal.
Future Islands – Seasons (Waitng On You)
A tavalyi év egyik legnagyobb slágere, ami a semmiből produkált brutális nézettséget a legnézettebb videómegosztó portálon (csak hogy MTV híradósan fogalmazzunk). Nem egy szokványos bulibomba, Samuel Terring frontember nem egy kiköpött bulibáró, de amilyen hőfokra ők fel fogják fűteni az A38 színpadot, azt nem tesszük zsebre egész biztosan.
The Horrors – I See You
Horrorék tavaly arcra ejtettek minket, mikor úgy volt, hogy jönnek a Dürer kertbe, aztán mégse. Most a Hajógyárin pótolnak, ami valószínűleg teljesen más hangulatot hoz majd, mint egy klubbuli tenné, de attól még kötelező program. Pláne ha eltolják kedvenc 7 perces számunkat legutóbbi lemezükről, ami olyan mint egy kaleidoszkóp vagy egy homokozóvödörnyi rumos-kóla: úgy dimenziókat nyit meg.
Foals – What Went Down
Nincs mit szépíteni: ez egy kurva nagy koncert lesz. Elképzelhetetlen más eshetőség, már ha abból indulunk ki, mekkorát alakítottak Yannisék 2 éve a Volton, és hogy milyen minőségű (majdnem azt írtam, hogy menőségű) életművet hoztak eddig össze. Szerencsére nem kell attól félnünk, hogy majd lenyomják a torkunkon a teljes készülő új albumukat, mert egyrészt ekkor még nem fog megjelenni, másrészt ha olyan bika zenék lesznek rajta mint ez a beharangozó dal, akkor egy büdös szót nem szólhatunk.
Interpol – Say Hello To The Angels
Talán nincs még olyan jelző, benyalás és ajnározás, amit nem lőttünk el az Interpollal kapcsolatban. Minden idők egyik legjobb rockzenekaráról van szó, akik olyan pengehidegen tálalták első lemezükön a post-punkot, hogy azóta is azt másolja száz és száz banda. A sok replika után végre itt az eredeti, egy ikonikus basszusgitáros mínusszal, de nem sokkal egy fasza nagylemez után. Megtaláltok az első sorban, ahol minden bizonnyal ezt a dalt fogjuk a leglelkesebben léggitározni.
Balthazar – Nightclub
Semmi különös, csak egy belga zenekar, akik megcsinálták az év lemezét. Nem hiszed el? Akkor told be a Thin Walls-t, aztán kérj elnézést, amiért nem hittél nekünk. Ilyen flegma stílus + perfekt zene kombót az Arctic Monkeys óta nem tolt senki, szóval ha eddig nem hallottál a bandáról, akik utolsóként kerültek beírására a programba, akkor ideje ismerkedni. Hidd el, megéri.
Avicii – Wake Me Up
A SLÁGER, amit mindenki ismer és IMÁD. Nagymamád, a hentes, a BKV-ellenőr, a hajléktalan, Bodrikutya, a tarajos sül az állatkertben, az ofő, a lazac a medve szájában, a kukás, a vasutas és a kenyérvágó kés. Szóval nincs mese, ott kell állni a Nagyszínpad előtt, rázni a segget, üvölteni és hálát adni az égnek, hogy „élőben” hallhatjuk az elmúlt évtized DALÁT.
Kings Of Leon – Supersoaker
Sokat kellett várni, de Oroszlánkirályék végre eljutnak Budapestre. Rengeteg olyan dal van, amit tűkön ülve várunk, hogy végre hallhassunk élőben, most hasraütésszerűen választottuk ezt, csak ez most a legfrissebb. Nem tudni, hogy Tenessee-ben hogy mérik a táncot és a férfikönnyeket, de hogy fővárosunk térdre fog borulni ezalatt a dal alatt is az annyira biztos, minthogy bármelyik Sziget fesztiválos poszt alatt két perc után ott lesz egy „mér drága a sör???”-komment.
Limb Bizkit – Rollin’
12 éves forma kölykök voltunk, álltunk a lakótelepi pingpong asztal körül, toltuk a Pepsit meg a szotyit, amikor megjött Totya, felpakolta az asztalra a hordozható magnót (10 ceruzaelemet megevett a dög) és elindította a Limp Bizkittől a Rollin’-t. Én azt kérdeztem: Mi ez a szar? De mivel a többieknek tetszett, ezért inkább csendben maradtam. Régi szép emlékek, már csak a nosztalgia miatt is érdemes megnézni, hogy masszív 20 év kábózás után mi marad Fred Durstékből.