Az Ivan & the Parazol mostanában nagyon menő. Amerikai turné (már nem először), itt fellépés a neves SXSW fesztiválon, előzenekarként játszhattak a Deep Purple előtt, új, remek fogadtatású lemez, teltházas lemezbemutató és most még a Sziget himnusza is az ő daluk lett. Sok zenekarnak egész pályafutása alatt nem jön össze ennyi, mint csak idén az Ivan & the Parazolnak (és még csak április van!). Ezekről és még egy igen humoros, kifejezetten a zenekarral foglalkozó blogról is kérdeztük Simon Bálintot, az együttes dobosát.
Fesztblog: Már nem először játszottatok Amerikában, nemrég jöttetek haza. Milyenek voltak a mostani tapasztalatok? Terveztek még külföldi turnét a jövőben?
Simon Bálint: Remek érzés volt már nem ismeretlen zenekarként visszatérni a fesztiválra. Jó volt látni, hogy lehet kint is fejlődni és hasonló törvényszerűségek szerint működik a közönség építés, mint itthon. Természetesen tervezünk még külföldi turnét, szeretnénk az európai építkezést is komolyan elkezdeni.
Fesztblog: Szerintetek min múlik a siker? Vagyis mi kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen neves fesztiválon, mint az SXSW magyar zenekarként felléphessetek?
Bálint: Kemény munkán, céltudatosságon és szerencsén. A saját munkádban való feltétlen hitben. Kicsit eleve elrendelés is, én úgy gondolom, hogy ha már tehetséget kaptunk az élettől és megtaláltuk egymást, akkor kutya kötelességünk ezt csinálni.
Fesztblog: Mostanában jelent meg az új albumotok, a Mode Bizarre. Szerintetek miben fejlődtetek az új album alapján a régihez képest? Miben lett ez más mint az első korong?
Bálint: A Mode Bizarre március 25-én jelent meg és nagyon büszkék vagyunk rá. Már nagyon vártuk, hogy megmutathassuk a rajongóinknak. Egy igazi érzelmi hullámvasút lett a lemez, szélsőségesen nyers és érzelmes, egyszerre egy dühös pofon és egy csók, amibe beleszédülsz. Élőben is nagyon jó játszani őket és úgy vettük észre, hogy a közönség is élvezi.
Fesztblog: Eltelt majd’ két év a Mama Don’t You Recognize Ivan & The Parazol? óta, ez elég sok idő. Kellett ennyi idő az első album nagy sikere után, hogy újra elkezdjetek dalokat írni?
Bálint: Igazából másfél év telt el, és igen, az első lemezünk után nagyon elfáradtunk zeneszerzés ügyileg. Csak arra vágytunk, hogy koncertezzünk és bulizzunk, ami elég jól is sikerült, hál’ istennek jó kezekben vagyunk itthon (is). Kellett egy év, amíg az itthoni és külföldi inspirációkat összegezni tudtuk és el tudtuk kezdeni a második lemez írását. Ami érdekesség az az, hogy a második lemezünk után egyáltalán nem fáradtunk ki számírás ügyileg.
Fesztblog: Iván azt mondta korábban, az új lemez utolsó számát, az I Got a Feeling That I’m Underneath-ot megkönnyezte. Ennyire telitalálat lett nálad ez a szám, vagy csak jobban kötődik Iván hozzá?
Bálint: Amikor megírtuk a dalt Mátééknál (gitáros – szerk.) Érsekvadkerten, akkor mindenki bele-belekönnyezett. Egy rendkívül nehéz korszakon vagyok túl lelkileg, ami a zenekarra is kihatott és ezzel a dallal ki is íródott belőlünk. Egy igazi lelki megtisztulás ez a dal és igen, én is meg tudom könnyezni.
Fesztblog: Van olyan szám a lemezen, amiről már most érzitek, hogy olyan sláger lesz, mint a Take my hand? Van személyes kedvencetek erről az albumról?
Bálint: Az az érdekes, hogy ez a lemez úgy jelent meg, hogy még nincs rajta rádiósláger. Emiatt nehéz is kiválasztani azt az egyet, ami „A sláger”, mert szerintünk mindegyik az, mindegyik nagyon közel áll a szívünkhöz. A Together-rel például az a megtiszteltetés ért minket, hogy ez a dal lett a 2014-es Sziget Fesztivál himnusza. Aztán ott van a Baby Blue, a Love Is Like, Don’t Wanna Die vagy a Wish You The Best, amelyek koncerteken egyértelműen hatalmasat csapnak. Majd kiderül melyik fog beérni.
Fesztblog: Már egy-két szám kikerült az új albumról korábban, a nemrég pedig az egész új lemez elérhető lett. Milyenek a reakciók az Mode Bizarre-vel kapcsolatban, ilyeneket vártatok?
Bálint: Nagyon vártuk már, hogy megmutathassuk az embereknek és hál’ istennek nagyon jók a visszajelzések. A lemezbemutatónkon – amire már több nappal a koncert előtt elfogyott az összes jegy – is éreztük, hogy nagyon jó fogadtatásban van része az új anyagnak. Reméljük, hogy ez így is marad és egyre több emberhez fog eljutni.
Fesztblog: Nemrég játszhattatok a Deep Purple előtt a Sportarénában. Milyen érzés volt, hogy sikerült?
Bálint: Fantasztikus volt. Szavakkal nehezen leírható élmény. Az idoljaink előtt fellépni 9000 embernek, tényleg eszméletlen volt. Aztán az már a hab volt a tortán, hogy a koncertünk után bekopogott az öltözőnkbe Roger Glover, személyesen, hogy gratuláljon nekünk. Teljesen le voltunk fagyva, hogy egy ilyen élő legenda ismeri el a zenekart. Örök élmény marad.
Fesztblog: Nemrégiben Iván azt nyilatkozta, hogy álmaik elérése már nincs messze. Hogy álltok ezzel?
Bálint: Szeretünk nagyot álmodni, másként nincs is értelme ezt csinálni. Rengeteg fantasztikus dolog történik velünk, amit igyekszünk feldolgozni. Minél sikeresebbek leszünk, annál keményebben fogunk dolgozni. Az, hogy idén már több fesztivál nagyszínpadán lehetünk (VOLT, EFOTT stb.) az óriási dolog számunkra. A külföldi karrierünket is igyekszünk olyan lendülettel építeni, mint a hazait, persze soha nem elfeledve, hogy „honnan jöttünk”.
Fesztblog: Március végén volt egy teltházas lemezbemutató az A38-on, utána hogyan tovább? Turné itthon, fesztiválozás?
Bálint: A Mary Popkids-es barátainkkal csinálunk egy nagyszabású itthoni turnét, ahol az új lemezünket mutatjuk be, majd belevágunk 1000-rel a fesztiválszezonba itthon és külföldön is.
Fesztblog: Biztosan találkoztatok már a rettenthetetlenivan.tumblr.com oldallal, mit gondoltok róla?
Bálint: Nagyon tetszik, mindig jókat szoktunk nevetni rajta. Az egyik barátunk szerint ez a legmenőbb dolog, ami egy zenekarral történhet, hogy blogot írnak róluk, hát szerintünk is menő és köszönjük szépen a szerkesztőinek, hogy ellátnak minket kontenttel.
Fesztblog: Köszönjük szépen!
Ivánékkal legközelebb a Record Store Day-en találkozhattok 19-én a Musiclandben (event erre, ajánlónk erre), az új albumot pedig itt érhetitek el.