Pár hete, a Pannónia Fesztiválon (értékelésünk itt és itt) legurított első pálinkával hivatalosan is kezdetét vette a 2013-as fesztiválszezon. Lassan remélhetőleg mindenki végez a vizsgákkal, kikönyörgi a matek kettest és sikerül meggyőzni a főnököt is, hogy nekünk mindenképp ott kell csápolnunk kedvenc fesztiválunkon, a munka pedig várhat. Mindezek örömére folytatjuk sorozatunkat, melyben a legizgalmasabbnak ígérkező fesztiválkoncerteket gyűjtjük egybe. A nagysikerű első rész után itt a folytatás, jó olvasgatást! Kommentekben pedig várjuk, kit hagytunk ki, ugyanis készülünk még egy harmadik epizóddal is!
Queens of the Stone Age, Volt, július 3.
Most már legálisan is meghallgatható az új QOTSA album a neten, bár valószínűleg aki akarta, már sokkal régebben „beszerezte” valahonnan a hanganyagot. A helyzet az, hogy Josh Homme-ék egy zseniális lemezt hoztak össze, így nem is jöhetnének jobbkor hazánkba, mint most (ha már a múltkor olyan kurtán lemondták a PeCsás koncertjüket…). Az idei Volt nem feltétlenül a kemény rockról fog szólni, de úgy tűnik a szervezők a mennyiség helyett a minőséget helyezték előtérbe, aminek most különösen örülünk, mert az új dalok felöntve a régi kedvencekkel, valószínűleg tökéletes elegyet alkotnak majd, és olyat kapunk a pofánkba a Queens of the Stone Age-től, hogy egy ideig nem térünk magunkhoz. Készülődésképp hallgassuk a …Like Clockwork című új lemezt, mert mint már említettük, parádésra sikerült.
Regina Spektor, Sziget, augusztus 8.
Regina Spektor azon kevés énekesnők egyike akiről első körben talán nem szépségük és színpadi megjelenésük jut eszünkbe, hanem kivételes énekhangja és dalszerzői tehetsége. Mivel énekesnőről és nem topmodellről van szó, ez egyáltalán nem baj, sőt! Amúgy is ritka kincs egy ilyen elbűvölő produkció a szőrös rockerek és szétkokszolt DJ-k uralta fesztivál lineup-ok sűrűjében, tehát mindenképpen különleges élménynek ígérkezik Miss Spektor budapesti fellépése. Nem baj, ha a Nagyszínpad helyett egy kisebb színpadra kerül, bár nem féltjük a hölgyet a nagy tértől sem. Viszont lássuk be, inkább fűben ülve hallgatnánk a Hero-t vagy az Us-t mint egy porfelhőbe burkolózó műanyag járólapokkal borított placcon. Akik még nem ismerik Regina munkásságát, kezdjék mondjuk a What We Saw From The Cheap Seats albummal.
Emil Rulez!, Volt, július 4.
Imáink végre meghallgatásra találtak, ismét koncertezik egyik kedvenc alter (bölcsész, kardigános, lötyögős, ironikus, jöhetnek még a jelzők?) zenekarunk, az Emil RuleZ!. Hajós Andrást lehet szeretni és nem szeretni, egyet érteni vagy nem érteni egyet televíziós megnyilvánulásaival és internetes nyilatkozataival, de igazából érdemes pont leszarni ezeket a dolgokat, ugyanis ez az este nem róla fog szólni, hanem zenekaráról, amely zseniálisabbnál zseniálisabb dalokkal járult hozzá szürke hétfő reggelek elviselhetőbbé tételéhez. Remélhetőleg ez a reunion nem lesz olyan rövid életű, mint a Hiperkarmáé (ők is ugyebár a Volton tértek vissza anno) és mostantól beindul az élet az Emil RuleZ! körül. Egy szó mint száz, Welcome Back To Business, srácok! Ajánlatunk a Hisztis című album, személyes kedvencünk.
Tame Impala, Sziget, augusztus 11.
Ausztrália új kedvencei (igen, a cuki koalamacikon kívül) tavaly összehozták minden kritikus kedvenc albumát, ezzel bérelt helyet szerezve maguknak az összes (még létező) zenei magazin hasábjain. Ez így okés, na de mit szólt hozzájuk a közönség? Ők is imádták őket, úgy tűnik Lonerism című lemezükkel őket is meggyőzték a pszichedelikus rock ifjú titánjai. Akkor hát nem lehet probléma, biztos remek koncertet fognak prezentálni a srácok a Szigeten is! Nos, mi is ebben bízunk, bár erről a patikamérlegen kiszámolt, ámde mégis teljesen elszállt zenéről egyelőre nehezen tudjuk elképzelni, hogy élőben is olyan élményt nyújt mint lemezen, ám itt a lehetőség, tessék minket meggyőzni! Addig is toljuk a tavalyi albumot ezerrel!
Skindred, Hegyalja, június 27.
A Skindred vezére, bizonyos Benji Webbe nem mindennapi színpadi jelenség, erről már a 2012-es Hegyalján is megbizonyosodhattunk. Egészen különleges zenét nyomnak a walesiek, kemény rock, reggae és punk elemeket is felfedezhet az, aki jobban elmerül munkásságukban. Vagy, azt is lehet, hogy teszünk magasról a zenei megoldásokra, bevágunk másfél lityó tokaji bort és addig ugrálunk az első sorban a Nagyszínpad előtt, míg az alsógatyánkat is átizzadtuk. Mi az utóbbira szavazunk, meg arra, hogy lefele menet a kocsiban toljátok be a Skindred legfrissebb, Kill The Power című albumát.
Kispál-nap, Fishing On Orfű, június 19.
Az idei FOO nyitóprogramjáról nem írnánk sokat, egyrészt mert már megtettük (a kedvcsináló cikket errefelé találjátok), másrészt mert valószínűleg nem kell túlságosan ajánlgatni a dolgot. Ott a festő szépségű Orfű, a még festőibb szépségű Kispál dalok és a legfestőibb szépségű Lovasi András. Mi kell még?
Amon Tobin pres. Two Fingers, Balaton Sound, július 14.
Az elektronikus zene különc zsenije, a határokat előszeretettel feszegető Amon Tobin 4 éve összeállt egyik haverjával, bizonyos Doubleclickkel, és létrehozták Two Fingers nevű formációjukat. A „banda” legutóbbi anyagát már Tobin egymaga rakta össze, az azon található Fools Rythm című dal az arra fogékony közönség számára egyhamar himnusszá lett, és egyre többen pötyögték be a gúgliba a Two Fingers nevet. A lakossági zenét preferáló Guetta fanok talán nem fognak annyira lelkesedve Tobin zenei víziójához, de a szélsőségekre nyitottabbak mindenképp tegyenek egy próbát! Addig is ajánljuk a fenti – csak egy picikét beteg- klipet.
Dry The River, Sziget, augusztus 9.
Az angol Dry The Rivert gyakran hasonlítgatják össze a Mumford & Sons-szal, ez főleg abból fakad, hogy mindkét zenekar stílusát a folk címke rájuk ragasztásával tudjuk belőni. Mivel a derék írek sem számítanak dinoszaurusznak a szakmában (nemrég nyilatkoznak, hogy be vannak tojva, hogy csupán két nagylemezzel a hátuk mögött megkapták a headliner pozíciót az idei Glastonbury-n), így talán felesleges új bárminek kinevezni a Dry The Rivert. Mert bár nem állítható, hogy bármi újat feltaláltak zenéjükkel, de a műfaj keretei között egészen izgalmas dalokat hoztak össze bemutatkozó albumukon, a tavalyi Shallow Beden. És ők nem használnak bendzsót!!!
Deep Purple, Fezen, augusztus 3.
Igazi legendákról baromi nehéz bármi újat írni, a régiek citálását meg tök feleslegesnek érzi az ember. Arról nem beszélve, hogy a hard rock rajongói már valószínűleg hónapokkal ezelőtt beszerezték jegyüket az idei Fezenre. Akkor mégis miért került fel az immáron 45(!!!) éves banda a listára? Nos már az első mondatban megválaszoltuk: mert igazi legendák! Aki még nem hallott a Deep Purple-ről, olyan egyrészt nem létezik, ha mégis, akkor sürgősen keressen fel egy LEMEZboltot, és szerezzen be egy korongot, mondjuk az 1972-es Machine Headet!
Layzee-Mr. President, EFOTT, június 29.
Csak annyit fűznénk hozzá, hogy ya ya ye, Coco Jambo ya ya ye!!!!
(Jön a harmadik rész is hamarosan!)