a fix program (szgt 1)

ha bárki a sziget ideje alatt feltétlenül meg akar találni, de nem ismeri telefonom megcsörgetésének kódját, sem semmi más módon nem tud elérni, az elég ha annyit megjegyez, hogy ha sziget és azon leningrad, akkor én ott vagyok. ott, valahol a tömegben és táncolok, táncolok, táncolok.

a fix program – ez nekem a leningrád azóta, hogy először botlottam beléjük ott, a világzenén.

az este hófehérkével és a svéd törpével, meg a L’art pour l’art társulattal kezdődött az open színpadon. könnyfakasztó, csak a beszédhang szempontjából kicsit halk előadás, szigorúan a magyar nyelv ismeretével bíróknak.

záró taps után pálinka és sör beszerzés, valamint séta világzene felé. séta, a végén futás, 5 percet késtünk, szimpatikus nagydarab a színpadon éppen székét töri ripityára.
tömeg az utóbbi években megszokottnál kicsit kisebb, de kit érdekel, így könnyebb közelebb jutni.

ez az a zene, ami – nekem – csak koncerten működik. de ott nagyon! próbáltam fogyasztani őket mp3 formában is, de nem ment. figyelmem kalandozott, a dallamok elvesztek, a koncertes hangulat meg elő sem került. azóta ezt a formát nem erőltetem.

a banda idén bővült egy énekesnővel, akinek megjelenése megfelelően ellensúlyozza a nagydarab úr színpadi jelenlétét. de míg az úr elsősorban kinézete miatt, bár nem semmi ahogyan hörögni tud, addig a hölgy elsősorban hangja miatt kerülhetett a csapatba, bár nem semmi az sem, ahogyan kinéz.

annak, aki még soha nem találkozott volna a bandával egy kis hangulatra rávezető rajzfilm, csak mert az énekesről nekem mindig a nu pagagyi farkasa ugrik be.

a későbbiekben volt még az estében kis kalapács, egy komplett kiscsillag, egy eltévedt, kempingjét nem találó francia, valamint több, a sátrát felállítani képtelen francia, akik miatt az álmos helyi aludni sem tudott, így történhetett, hogy a hajnali 6 órás időpont már a hévnél talált, amint az épp arra járó piros kis desirót vártam.