Türelem Avril koncertet terem

Jókedvvel és lenge, nyári öltözetben indultam el a Petőfi Csarnokba, de gyorsan alábbhagyott a lelkesedésem, ugyanis alighogy kiléptem a kapun, elkezdett esni az eső, és úgy tűnt, egyhamar nem fog elállni.

7 óra körül értünk a helyszínre, ahol rögvest betereltek bennünket a csarnokba. Ha lehet hinni az itt-ott elhintett félmondatoknak, piros riasztás volt életben a közelgő vihar miatt. Több, mint 3500 zeneéhes tini, bezsúfolva egy zárt térbe. A szervezők folyamatosan terelték be a népet a csarnok belsejébe, de hamar világossá vált számukra, nem igazán akarják a rajongók elhagyni a kijárathoz vezető első sorokat.

Azok a szerencsések, akik az ajtón kívülre kerültek, kaphattak némi levegőt és szabad teret, de az épületben legalább 40 fok és hatalmas páratartalom uralkodott. Rengetegen lettek rosszul, a biztonságiak 10-15 percenként hoztak ki fiatal lányokat. Az ég folyamatosan riasztó mélységgel dörgött, az eső szeszélyes volt: hol szakadt, hol csillapodott.

Volt alkalmam belehallgatni néhány beszélgetésbe, és – habár valahol mélyen éreztem – szomorúan vettem tudomásul, az átlagéletkor valahol a szerencsétlen 13-nál megállt. Csoportosan érkeztek a sikoltozó, vastagabbnál
vastagabb sminkkel rendelkező kislányok. Néhol szülők a zsenge tizenévesekkel, akiknek nem igazán tett jót az embertelen tömeg és magas hőmérséklet. A szervezők folyamatosan próbálkoztak a koncertre várókat a csarnokba irányítani, minduntalan sikertelenül. A bizonytalanság, a tájékozatlanság nagyon elkeserítette a rajongókat. Nem tudtuk, mikor engednek ki, miért vagyunk még bent, amikor már nem is esik az eső. Azt rebesgették, engedélyre várnak a katasztrófavédelemtől..

9 óra körül kezdett a helyzet tarthatatlanná válni, állatok módjára kitört a tömeg, 4-5 biztonsági embert átszakítva kiszabadultak a levegőre. Ez volt az a pillanat, amikor elkezdték beléptetni a rajongókat, látván, aki ki akar jutni, ki is fog..

Elállt az eső, így sikerült elfoglalnunk egy viszonylag jó helyet, középtájt a második sorban. A továbbra is vészjósló, komor, felénk közeledő felhők elég nagy aggodalomra adtak okot..

A színpadon még lefedve és leragasztva a hangtechnikai berendezés, arra gondoltunk, már sosem kezdjük el..

Kósza hírek frissen a TV-ből: az előzenekar – Idiotside – fellépése elmarad, és Lavigne kisasszony is biztos késéssel kezdi koncertjét.

Még egy kis várakozás, aztán hatalmas taps és füttyvihar – megkezdték a technikai cuccok kicsomagolását. Hurrá, lesz még ma koncert!

Fél tíz után nemsokkal, elkezdődött a show. Avril rögtön a Girlfrienddel nyitotta az estet, s a tömeg egy emberként kezdte meg az éneklést és táncolást. A színpadon vokalisták, kik egyben táncosok is, a kivetítőn a számhoz tartozó szöveg és képi anyag. Az énekesnő köszöntötte az összegyűlt rajongókat, és folytatta is a koncertet az I can do betterrel. Avril igyekezte minél jobban betáncolni a színpadot teljes szélességében, a közönség azonban
kissé visszafogottabb lett, úgy vettem észre, ezt a dalt kevesebben ismerik. Avril felkonferálta „a számot”, amit legelőször énekelt.. s ekkor felcsendültek a Complicated jellegzetes akkordjai, mindenki tombolt, sikított és fütyült. Ez a szám volt a fiatal tehetség belépője a világ nagy csarnokainak színpadára.

Ha már slágerek, folytassuk a My happy endinggel, amihez először ragadott Avril rózsaszín csillogós gitárt is. A hangulat az egekben, úgyhogy lazítsunk kicsit! Jöjjön a lassú-romantikus, I’m with you című dal, melyet a közönség szemmel láthatóan már nagyon várt. Az eső újra elkezdett csöpögni, perceken belül pedig szakadni. Biztosra nem mondanám, de kb. ekkortájt volt némi szünet a színpadon, tanácskozás.. A zenekar visszajött, s Avril zuhogó esőnek köszönhetően 2-3 méterrel hátrébb szorult. Az új albumról kezdtek el játszani, Everything back but you, The best damn thing, és még több egyéb szám, amiket sajnos én még nem ismerek. Azt hiszem, mindannyian éreztük,
hogy közeledik a koncert vége, ugyanis a közönség rövid percek alatt alsóneműig vizesedett. A végére tették a He wasn’t és Sk8ter Boi című számokat, amitől a tömeg – bár csurom vizesen és bőrig ázva – újra beindult..

Ezzel a felfokozott hangulattal lett vége a koncertnek. Gyors elköszönés, sietős távozás a zenekar részéről. 2 perc se telt el, és a roadok elkezdték a pakolást..

Talán az eső miatt, de nem volt annyi show-elem, amennyire én számítottam. A kivetített képektől se estem hanyatt, jobb összeállítást vártam. A táncosok is kevesebbet szerepeltek, mint amire számítottam.. kicsit üresnek tűnt a színpad, amikor csak Avril és zenészek (jó hátul..) voltak fent.

Az alig egy órás koncert nagy elégedetlenséget váltott ki a rajongókból, ahogy elindtunk hazafele, lépten-nyomon csalódottságukat hangoztató emberekkel találkoztam.

Az ítéletidő, a másfél órás késés és a rövid koncert együtt nagyon rossz trió. Lelombozhatja az embert, bár biztos vagyok benne, hogy az igazi rajongóknak így is egy élmény volt.