Zárójelek közt lépegetve

Négy péntekből három, nem rossz arány (igaz szombatot is

írhatnék, ami kezdésre és befejezésre egyaránt lehet igaz, a hajnal kettő
etalon), nem sok banda maradt, jöhet a vizsgaidőszak. A négynapos ünnep második
napján Zuzu keresztanyja besokallt. Amíg a Tündérground nyomja, én a liliomfa
és a holdfény árnyainak játékával próbáltam ébren tartani (sikerült, vissza a
klubba) varázslatos tavaszi éjszaka – és a ColorStar mindent megtesz, hogy az
is maradjon. Egy hét telt el, Eszter, aki végig táncolta az előző péntek
éjszakát (még most is fáradtnak tűnik), azzal fogadott, hogy most végig üli a
bulit. Ez éjfélig megy is (szokás szerint nem kezdenek), de ami késik, nem
múlik, Korai Öröm, két szám kell csak, és Eszter az első sorban ugra-bugrál.
Akárcsak egy héttel korábban, zene és tánc hajnal kettőig. A Myster Mobius
bátor vállalkozás, két gitár dob. De sajnos még csak ennyi. Pazar basszusgitár-játék,
unalmas dob, semmi meglepő. (A Másfél éjfél után). Kevesen vannak, azok is
inkább a büfében, kezdésre benézek, a teremben 50-60 ember. (Nem is tudják
megmozgatni, nem is akarják megmozgatni). Az utóbbi évek leggyengébb Másfél
bulija. Zuzu a büfében fel sem áll a hubertus-kóla mellől. Hazafelé a hajnali városban
magányos, fáradt emberek araszolnak nehéz zárójeleket cipelve fáradt vállaikon.

Tündérground és ColorStar, Korai Öröm, Myster Mobius és
Másfél

JATE Klub, 100 – 250 néző