Elpattant a húr

Szombat

délután a kapolcsi kocsmában hallgatunk még egy kis blues zenét, de az estét
ismét a Három nővérnek szenteltem. A játék már nem is érdekel, csak a
megfigyelés, hogyan kerülök előadásról előadásra közelebb Csehov szövegéhez. Újra
kell olvasnom, most, hogy minden egyes mondathoz arc, mozdulat és zene
kapcsolható. Miként fogom átérezni azokat a szövegrészeket, melyek a rendezői
húzás áldozatává váltak?

Átszaladok
Pulára, a lányok Besh o droM-on voltak ismét. Irány Öcs. Aztán a bowden
szakadás. A vasárnap rámegy arra, hogy szerelőt találjak, és a kocsit kimentsem
a dörögdi szántóföldekről. Alkatrész csak hétfőn lesz, ráhúzunk egy napot. Este
stoppal megyünk Pulára, négyünket három kocsi vesz fel. A Pityu bácsi fia
felejthető előadás, de nem is ez volt a lényeg. El akartunk búcsúzni a
beregszászi színészektől. Ismét stoppolás, engem nem szeretnek, felgyalogolok
az éjszakában Öcsre. A vasárnap esti indulásból hétfő délután lett. Hiábavaló
néhány óra, csak a szívünk lett nehezebb.

Még két nap, és megyek a Szigetre.

Yiiiiippppiiiiiii!!!!!!