szigetnow. 2006.08.15. the_prodigy @nagyszínpad

hát nem mai gyerekek, az biztos. pocak, toka, magas homlok befigyel – a szarkalábak megszámolásához azért nem voltam elég közel -, s sem maxim, sem keith nem veti úgy szét magát a színpadon, mint anno. de azért zúznak. kár lenne szépíteni, a the prodigy már a „hasbeens” kategóriába tartozik: liam howlett (a másik kettő igazából …

Iggy, férgek, szar és az ötezer forintos jegy titka

Elnézést a lenti, tényleg csak jelzésértékű mms képért, tudom, hogy semmi nem látszik rajta, de a telefonomon ez a kis felbontás, a közepes meg már széttolja a szigetblog dizájnját, photoshop mini meg, fájdalom, nincs a 810esemre installálva, pedig szívesen megvágtam és méreteztem volna a két megás képeket koncert közben. A bélyegkép nélkül viszont nem tudtam …

A hatodik Te magad légy…

Na nézzük ezt az utolsóelőtti napot, számszerint a hatodikat, amely ternészetesen felmutat pár érdekes dolgot, de túlzásba ez a nap sem esett… Szóval, mondom Ákosnak, én biztos vagyok abban, hogy kell nekem a Placebo, régi nagy kedvenc, tehát ez program köré kell majd igazítani mindent. Hiszem én, amikor Á ledobja mellém az újságot a pokrócra …

Holnap hajnalig

Hajnali háromkor sok kihalt hely van a szigeten, de az Afro-Latin Színpad – Meduza– Magic Mirror háromszögben azért elég jól ki lehet húzni reggel hatig. A Magic Mirror ráadásul az egyetlen hely a szigeten, ahol mindenki kedvesen mosolyog, és nem baj ha az ember vércikin táncol, mert senki sem bámulja meg érte. Olyan érzés, mint …

Utolsó nap, avagy a maradék por felrugdosása

Aki sokat jár fesztiválokra, az tisztában van azzal az érzéssel, milyen utolsó nap felkelni -tudatában annak, hogy ez az utolsó nap- , és nekiindulni valamelyik színpadnak, hogy namost akkor még utoljára egy jónagyot, meghogy ameddig bírjuk fenn leszünk – bár már fáj a lábad a csomó álldogálástól – , ésatöbbi. Akárhogyis nézzük minden színpad nyújtja …

Placebo-interjú, véletlenül

Csak vicceltem, természetesen. De azért én kicsit többet vártam ettől a Placebo-koncerttől, jó volt ez is, persze, de nagyon kevés volt benne az olyan pillanat, amikor az ember a szó szoros és átvitt értelmében is elemelkedik a talajtól. A „sors fintora„, hogy a legjobb szám a Kate Bush-feldolgozás volt az első ráadásban, a Running Up …