Nem is olyan régen kifejtettük egy bőséges ajánlóban, miért érdemes eljönni az idei legfontosabb magyar zenei expóra, így ebbe most annyira nem is mennék bele. Még a hivatalos Sziget sajtótájékoztató előtt azonban utalnék egy-két domborzati – geodéziai változásra, amit érdemes szemügyre venni, ha a Hajógyárin töltjük el a következő hetet vagy napokat. Mert enélkül az lehet az érzésünk, hogy nem egészen jó fesztiválra jöttünk. Valami olyasmi, mikor anyám napközben átrendezte a lakást, és mire apám hazajött késő este a munkából (aki nem akart villanyt kapcsolni), csak esett-kelt a kanapé és fotelek között.
Tavaly nyáron még nem írtam a fesztbloghoz, csak szűkebb körben, saját közösségi oldalamon keseregtem azon, hogy mennyire ramaty lesz a 2013-as Sziget, főleg a Nagyszínpad műsorát böngészve, mert az A38-as sátor, akkor is hozta maga(s) színvonalát. Idén nem sok okunk lehet fanyalgásra, kivéve a David Guetta Calvin Harris-féle End Show-t. Utóbbin legalább összefutok pár facebookos ismerőssel, akivel az életben egy kávét nem ittam meg, de majd egymást lapogatva kérdezgetjük: Te is itt? És majd röhögünk magunkban egymáson: én azon, hogy lehet kijönni a Szigetre fehér Tommy H. tornacipőben Ibizásra szolizva, ők meg azon, milyen hülyén nézek ki rövid gatyában meg, hogy olyan fáradtnak látszom, mint aki most ásta fel a Party Aréna területét.
Aprópó Party Aréna! Nem lesz idén Pall Mall-Burn-MasterCard sátor. Jaj ne! – kiáltottuk el magunkat egyként a szerkesztőségben, majd picsogva a szintire borulva rögtön gyújtottunk is egy bazi nagy gyertyát és egy perces csendes főhajtással emlékeztünk vissza a felejthetetlen kakaskukorékolásba hajló lasertag bulikra. És meg is van az ok miért szórták be sóval a pupillatágító rekreációs műhelyt. Hogy őszinte legyek, nem volt az az ingyen sör-fröccs-fény meghívás az elmúlt húsz évben, amiért elindultam volna uzsonna idején, a tűző napsütésben két metrómegállónyit a techno sátor felé. Jó, egyet leszámítva, – azt is csak az asszony kedvéért – volt egy Empire of The Sun jelenésem még 2011-ben. Az ilyen meg néhány Pendulum kora délutáni live set-et leszámítva, volt szükség optimalizálni a szeletelést, ami amúgy is csak éjfél tájt indult a Döm-Dömdöm dómban. Így Gerendaiék rezsicsökkentésével mélységesen egyetértek, pláne, ha a megrakarított gubát Miles Kane-re vagy Jake Bugg-ra költik.
De azé’ az elektronikus zene rajongói ne szontyolodjanak, lesz ez még így se! A B. my. Lake presents Colosseum hátra költözött a Party Aréna helyére a Pop-Rock Nagyszínpad tőszomszédságából. Az egykori (Iwiw) Világzenei, (de volt már magyar nagyszínpad) helyére, szintén elektronikus fellépők költöznek, ha jól láttam olykor szilikonos, cicamica dj-kel Meex Snowattack Stage néven. Süvegelendő döntés, mert nem kell a főúton szlalomozni a Hajógyári egyik végéből a másikba. A Party Aréna lemezlovasai, akik amúgy is későn állnak a színpadra, éjféltől megkapták A38-at, ami a jó öreg Magic Mirror-ral maradt a seggén.
Hogy lássátok miről beszélünk katt ide, és már nyílik is a Sziget térkép.
Tavaly vérig voltam sértve, hogy a magyarokat éveken át miként dobálják a fesztivál területén A-ból B-be. Először játszhattak az egykori Világzenei színpadnál (hátul a picsában), majd tavaly megnyertek egy tihanyi visszhangos sátrat (hátul a picsában) és a Parkban teltházzal fellépő nagyjaink koncertjein, annyian voltak, mint keresztelőn a sekrestyében. Idén végre nem a roadokkal kell édes kettesben léggitároznunk, mert a Petőfi Rádió megkapta a VOLT teraszt nem messze a bejárattól. Hátránya a dolognak csak annyi lehet, hogy a pótmétert tizenegy után majd jócskán le kell húzni, de inkább ez, mint a hahó- hahó – hahóóóó.
Összességében két nagy helyre összpontosulnak a zenei programok és nem kell üres, műanyag borosflaskámat macsétaként használni, hogy utat törjek magamnak oda-vissza.
És a végén szót ejtünk az idei Sziget applikációról. 10-es skálán szerintünk 9,5-es, szóval egész jó, de nézzük mit tud a kicsike. Rögtön az elején kapunk egy ajánlót, ikonokkal, képekkel és a legtöbb előadó igazolvány-, vagy csoportképére kattintva elindul az alkalmazásba épített Soundcloud lejátszó, amely akkor is szól, ha épp az appon belül mást nézegetünk, vagy ha bekapcsol billentyűzár. Sok együttesnél azonban csak a feldolgozás mixet hallgathatunk meg, ami igen félrevezető lehet az együttes valódi műfaját tekintve.
Aztán természetesen van folyamatosan frissülő térkép, zenei, civil és művészeti programok idő, hely és előadó szerint leválogatva. Be lehet jelentkezni a fontosabb közösségi médiával, tehát lehet tvítelni, instázni és fészbukozni. Van hírfolyam is, pl.: nem jön a London Grammar meg, vagy hogy elfogytak a bérletek etc.. Az applikáció kifinomult, hájtec gyöngyszeme mégis az emlékezető: mindenki maga vérmérsékletének és alkoholszintjének megfelelően beállíthatja, hogy telefonja mennyi perccel kedvenc együttese előtt prünytögjön vagy rezegjen. Na, ez utóbbiért én már kapásból Nobel-díjra jelölném az alkalmazást!