Ép testben semmi lélek – Arctic Monkeys koncertkritika a Volt Fesztiválról

Talán nem túlzok, ha azt mondom: óriási várakozás és felhajtás előzte meg az Arctic Monkeys első (és biztos vagyok benne, hogy nagyon-nagyon sokáig utolsó) magyarországi koncertjét. Plusz egy nap ráhúzva a Volt Fesztiválra, külön drágább belépő, a koncert napján a Nagyszínpadra menet külön jegyellenőrzés, minden második emberen hatezer forintos merch póló (legyen az 60 éves mami vagy általános iskolás kislány), az első sorokban nem embernek való daráló, de hátul sem sokkal rózsásabb helyzet. Szóval a zenekarnak már nyert ügye volt a 9 órai koncert elkezdése előtt is, ehhez képest a végén valami olyan sült ki belőle, amire még a döntetlent is csak nagyon nehéz szívvel tudnám rámondani. Pedig én 8 éve vártam erre a koncertre…

Tehát adott egy végtelenségig felizgatott közönség (a bevonulás alatt hallott sikoltás azt hiszem, hogy a leghangosabb volt, amit életemben hallottam, pedig nem ma kezdtem a szakmát), akik minden dalt üvöltve énekelnek, a banda tagjait megpillantva könny szökik szemükbe és adott egy zenekar, aki kábé magasról szarik az egészre.

Sajnos az volt a helyzet, hogy Alexéknek tegnap teljesen mindegy volt, hogy te éppen egész évben erre a koncertre gyűjtöttél, hogy dél óta a Telekom Nagyszínpad előtt ácsorogtál, csak hogy az első sorban lehess (találkoztam ilyen rajongóval). Akár az üzbég pusztában is rendezhették volna az bulit, akkor is kábé ilyen lelkesedéssel álltak volna a dologhoz. Mind a dobost, Matt Helderst, mind a gitáros Jamie Cookot lehetett látni koncert közben a kivetítőn, ahogy fejét lehajtva, reflexből zenél, de igazából gondolatban már a  vacsoráját fogyasztja, vagy egy jóféle tippmix szelvényt rak össze. Alex pedig be volt állítva, mint a gerely, amikor a színpad előtti emelvényre lépett a közönséget hergelni, akkor látszott igazán, hogy nemhogy a napot, de még az évet sem nagyon tudja. Még a basszeros, Nick O’Malley tűnt a legösszeszedettebbnek a brigádból.

De ne írjunk csak rosszakat, mert ez nem volt egy rossz koncert! Nem is lehetett. Ilyen baromi jó dalokat egyszerűen nem lehet szarul előadni, ebbe a négy emberbe pedig annyi tehetség szorult, hogy még így rutinból is lehoztak egy zeneileg tökéletes fellépést (10 pontos hangosítással). A setlist tartalmazott mindent, amit az életműből tartalmaznia kellett, bár egy ponton eléggé leült a hangulat. Kezdődött a Knee Socks-szal, ami egy közepes szám, amivel a legnagyobb baj, hogy a srácok egyszer tudták rendesen előadni, amikor feljátszották  lemezre. Itt még visszarántotta a vágányra a koncertet a My Propeller, ami amúgy is egy titkos gyöngyszem Alexék repertoárjában, de valami olyan eszeveszettül jól szólt élőben, hogy én azóta Youtube-on keresgélek ismétlés után. De aztán a Nr.1 Party Anthem (az AM lemez leggyengébb dala)- She’s Thunderstorms (miért nem a Suck It And See, miért???)- Why’d You Only Call Me When You’re High? (az albumon parádés, élőben fárasztó) trió a földre vitte a hangulatot.

A végén még kaptunk egy kis arconcsapást, az R U Mine alatt elszabadult a pokol, de akkor már lehetett tudni, hogy ez a koncert csalódás lesz. Nem olyan nagy, de csalódás.

Persze aki ismeri a zenekar (és főleg Mr. Turner) attitűdjét, az nem várt egy koncert közben elkiáltott „Hungary, we’re sorry for being late for eigth fucking years”-t, de ez a közönséggel egy darab thank you-t kommunikáló, fejlehajtós attitűdöt nem tudja felejtetni a remek dalok és a vérprofi tálalás.

Mert hát lássuk be az, hogy remekül szórakozom és üvöltve éneklem a dalokat, de a színpadra felpillantva ezért szégyellnem kell magam, az nincs teljesen rendben. Erre van a magyarban egy remek szó: hakni. Na ez az volt, méghozzá a drágább fajtából.

(Képeink hamarost jönnek, akit pedig érdekel milyen is egy tényleg kifogástalan AM koncert, azoknak ajánlom tavalyi, wieseni beszámolónkat.)

Setlist:

505 

Ráadás
One for the Road 
I Wanna Be Yours
R U Mine? 

6 thoughts on “Ép testben semmi lélek – Arctic Monkeys koncertkritika a Volt Fesztiválról

  1. annuska

    Én nem értem. Véleményem szerint Alexéknek baromira tetszett a magyar közönség, ahogy ennek hangot is adtak a koncert közben. Többször el is mosolyodtak és látszott hogy nagyon jól érezték magukat. Nem véletlenül jött vissza Alex Turner elköszönni a végén is, ahelyett hogy csak simán lesétált volna, ahogy nagyrészt szokott. Én bár a flegma ripacs énét is szeretem, pozitívan csalódtam mert egy tüneményes ember volt a színpadon tegnap. Úgy látszik, egy másik koncerten voltam.

  2. Csingasz

    vagy csak valaki tett valamit az italodba előtte 🙂 nos ez van, ízlések és pofonok

    1. annuska

      direkt nem ittam alkoholt előtte. 🙂

  3. pippoelodinho

    Tisztelt csingasz!

    Ízlések és pofonok, igazad van! De a tények mellett azért ne menjünk el. Többször is elhangzott Turner szájából egy ‘thank you’ ráadásul volt olyan is, hogy hergelte a közönséget egy ‘come on Hungary’-val. Ekkora fanatizmus és hangrobbanás közepette a világ legbeképzeltebbnek tűnő zenekara, az Arctic Monkeys sem tudta lesz*rni ezt a koncertet, és én sokkal inkább ezt láttam rajtuk… a második számnál többször is mosolyogva, már-már nevetve nézett össze a banda tagjaival Turner, ami aligha a teljes érdektelenség jele. Ezek a momentumok az Arctic Monkeys arculatát, flegmaságát ismerve igenis pozitív meglepetésként értek.
    Lehet pár embernek ez a flegmaság újszerűen hatott és zokon esett… sajnálom ezt, de ha valaki tényleg ismeri a Monkeyst, volt már koncertjükön vagy csak látott már koncertfelvételt tőlük, annak ez a VOLT-fellépésük minimum egy átlagosan jó koncertnek számított.
    Ne legyünk már ennyire „magyarok”, hogy a kákán is a csomót keressük. A világ jelenleg legnépszerűbb rockbandája jött Magyarországra, a közönség extázisban volt, ezt pedig a banda meghálálta.

  4. Csingasz

    Kedves pippoelodinho!
    Én 2006 óta hallgatok Monkeys-t (akkor kábé nyolcan tettünk ugyanígy az országban), és koncertvideók előtt is töltöttem már pár napot, illetve ahogy írtam is a cikkben, volt szerencsém már látni őket élőben. De természetesen megértem azt, hogy azok, akiknek ez az első koncert volt, az élmény sokkal többet jelentett. Érdekes amit írsz, másoktól meg azt hallottam, hogy Alex a koncert közben láthatóan odaszólt Matt-nek, hogy szedje már össze magát… Úgy tűnik elkezdődtek a városi legendák kialakulni a koncert körül 🙂 Az is hozzátartozik a sztorihoz, hogy a koncert után odamentünk legalább 20 AM pólós rajongóhoz a fesztiválon és kikértük a véleményüket. 80% hajszál pontosan úgy látta a dolgot, ahogy én. Én nem keresek a kákán is csomót, így is baromi boldog vagyok, hogy hallhattam őket újra élőben. Csak tudom, hogy ez lehetett volna még sokkal jobb koncert is. De most nem fogok meggyőzni arról senkit, hogy márpedig neki nem tetszett a koncert. Ha bejött, annak nagyon örülök. Remélhetőleg sokan vannak így, és nem kell újabb 8 évet várni arra, hogy egy fesztiválszervező bevállalja őket.

Comments are closed.