Szégyelld magad, Budapest! – The Veils koncertkritika az A38 Hajóról

Egy délutáni villám- és minimál akusztikus fellépésen -melynek apropója a Record Store Day volt, helyszíne pedig a Musicland lemezbolt- már összefutottunk Finn Andrews-zal, aki este már cimboráival kiegészülve egy sokkal hangosabb koncerten igyekezett kárt tenni az A38 Hajó színpad- és hangtechnikájában.

Délután egy gombostűt sem lehetett leejteni a Musicland pincehelyiségében, így kifejezetten meglepődve vettük tudomásul 9 körül az A38-ra megérkezve, hogy gyakorlatilag erős harmadházzal fog működni az este. És ugyan ebbe nagy valószínűséggel belejátszott, hogy a húsvétot sokan vidéken töltik, illetve hogy aki éjszakai kimaradozásra adta a fejét, az pénteken már megtette ezt, hogy nehogy átaludja a vasárnapi sonka-tojás-kalács foodporn orgiát, valamint a borsos jegyár is távol tartott biztos néhányakat. Mégsem tudtunk érthető magyarázatot találni a közönség részéről tanúsított érdektelenségre (és itt gondolok a jelenlévők enervált ácsorgására, esetleg a lassú számok között a koncertet hallgatni vágyókat idegbajig spanoló szemérmetlen pofázásra is), mivel akármerről is nézzük, a The Veils egy kurva jó zenekar.

fotó: boci

Van egy karizmatikus frontember, aki minden este meghal a színpadon (erről majd később), van mögötte 4 vérprofi zenész (köztük egy elbűvölő basszusgitároslány) és 4 lemeznyi minőségi, okos rockzene.

Okos alatt értem a gyakori kilépést a 3 és fél perces, lineáris dalstruktúrák ketrecéből, a néha egyszálgitáros érzelgősségre lassuló, máskor interpolosan kegyetlenül egymás mellett sikáló jéghideg gitárhangzásra, vagy a billentyűs srác (ugye srác?) belépésével a fogyasztható popzene kapuját döngető dalokat. Ezt a szélest spektrumot pedig úgy volt képes Andrews és bandája a koncerten variálni, hogy egy pillanatra sem untuk meg.

Mert ha eltekintünk a kevés nézőtől (ahogy tettük azt mi is, és tekintetünket a színpadra szegeztük nem pedig a terem végében tátong ó űrre) akkor bátran kimondhatjuk, hogy a mostoha körülmények ellenére a The Veils remek koncertet adott. A dalok egyharmada az Andrews féle világfájdalom jegyében telt (ennek csúcspontja a ráadásban előadott két szerenádja volt), míg nagyobb részük a gitárok kegyetlen nyúzását, a ritmusszekció gyomorrengető hullámzását és a kifinomult szinti futamokat jelentette. Előbbiek néha-néha kicsit talán átlépték a giccs és az önismétlés határát, de amikor keménykedésre adta a fejét a zenekar, akkor látszott meg a The Veils zsenije.

Ezek az arcok már hosszú évek óta állnak side by side a színpadon, tökéletesen működik közöttük a kémia, és így a produkció akkor is képes megőrizni hideg eleganciáját, mikor teljesen belemerülnek a gitárgerjesztés, húrtépés bűnös örömeibe. Mi pedig vigyorogva nézzük. Mert ugyan lemezen is akadnak keményebb belépők a dalokba, de arra nem számítottunk, hogy élőben ennyire elengedi magát a banda. Andrewsról messziről látszik, hogy nem teljesen százas, erre a színpadon még inkább rátesz egy lapáttal, hol úgy, hogy annyira tempósan pengeti hangszerét, hogy slim fit öltönye ujja egész egyszerűen szanaszét feslik felkarján, hol úgy, hogy a mikrofonállványt felrúgva igyekszik minél nagyobb fájdalmat okozva gitárjának szikrázásig nyüstölni azt, míg a végén a hangvillákba beakadt mikrofon vészjóslóan lebeg a semmibe.

fotó: boci

Ezek a pillanatok egy jó időre beégtek az agyunkba, a csúcspontnak számító, ráadás előtt Nux Vomica a legutóbbi Frank Turner koncert óta legkellemesebb zenei 4 percünket garantálta, és igazából kifelé jutott csak eszünkbe, a ruhatárnál fél pillanat alatt sorra kerüléskor, hogy még ennél is mennyivel jobbat ki lehetett volna hozni ebből az estéből, ha Budapest ad egy esélyt a The Veilsnek.

További képeink erre, a napközbeni, Record Store Day-es képeink pedig erre.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Leteszi a seggét, a földre ülteti… – James Blunt koncertkritik... Énekli majd Bérczesi Robi pénteken a Pecsában a Hiperkarma visszatérő koncertjén (amin mi is ott leszünk, of korsz), de jelentem engem tegnap már leültetett bizonyos James Blunt. Figyelj, elmondom, hogy esett. Hétfőn koncertre menni  milyen? Mint f...
Szinte már hazalátogat a Nouvelle Vague A francia Nouvelle Vague új lemezzel ismét az A38 Hajón! A new wave slágereket bossa nova-köntösbe bújtató francia zenekar jó hat éve nem jelentetett meg új anyagot, de most vége a várakozásnak: ősszel érkezik az I Could Be Happy, amit a Nouvelle Vag...
A bakancslistám nyomában, 1. rész – Foo Fighters Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ott tudtam lenni több nagy külföldi fellépő magyarországi koncertjén is. De vannak olyan zenekarok a bakancslistámon, akik eddig nem jöttek Magyarországra, és félő volt, hogy nem is nagyon fognak talán, mert...